Folia archeologica 6. (1954)

Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről

Néhány új őskőkori lelőhelyünkről 21 Ugyanakkor a Vízfő medrét is mélyítették, hogy esetleg a beomlás nagy sziklatömbjei között találjanak utat a barlangba. A feltárt töbör alján ottlétem idején szűk, kanyargós járat vitt lefelé, kb. 10 m mélyre, a forrás irányába. A járat nem szálsziklában, hanem löszös omladékban képződött, s csak az alja érte el az anyakőzetet. A nedves löszben találták a csontokat különböző mélységben. Az ÉNY-i, tehát forrás felőli falból magam is kiemeltem néhány rossz megtartású, meghatározásra alkalmatlan faszéndarabot és csontot. A szűk, levegőtlen, beomlással fenyegető üregben ásatást nem lehetett végezni. A pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályán elhelyezett csontok közül az orrszarvú, a mammut, a szarvas és a ló csontjait lehetett meghatározni. Ezekből, valamint a faszénmaradványokból arra következtethetünk, hogy a hajdani forrásbarlang tágas üregében az őskőkor embere élt. Ha a bejárat nagy, lezuhant sziklatömbjeit legalább részben eltávolíthatnánk, feltehetőleg gazdagabb paleolit anyaghoz jutnánk. Óhuta, Csengős-teber r Gyenge. Lajos miskolci túrista értesítése alapján 1953. VIII. 17—19-én Bökönyi Sándor kíséretében kiszálltam a Csengős-teberhez, ahol Gyenge a barlangkutatás közben fosszilis bölénycsontokat talált. Az Óhutától délkeletre, a Csókástető 462. és 468. magassági pontja között, a Vöröskő irányába vivő völgyben, a 338. magassági jelzésnél iszapos, agyagos víznyelő nyílt egy kis töbör alján, amely a DNY—EK felé vivő töbörsor első tagja. Ez a víznyelő a vizet Gyenge L. vizsgálatai szerint a görömbölytapolcai forrásba szállítja. Gyenge L. a víznyelőt bontani kezdte, s 9 m mélységben, a szálsziklában megtalálta a barlangjáratot, amelyet azonban néhány méter után ismét agyag tömött el, A felszín alatt 7—8 m mélységben, szürke agyagban találta a bölénycsontokat, mellettük egy tarándszarvas vetett agancsának töredékét, és néhány faszéndarábot. A tarándagancson bizonytalan sérülések vannak, amelyek származhatnak emberkéztől is. A faszéndarabok lehetnek emberkéz működésének jelei, de eredhetnek erdőtűztől is. A bölénynek fennmaradt a koponyája, a szarvcsapokkal, csigolyákkal, néhány bordatöredékkel és a lapockákkal együtt. Hiányoznak a végtagcsontok. A Csengős-teber leletei összekerülhettek véletlenül is, de lehetséges, hogy a jégkor végén a víznyelő mély zsombolya természetes veremcsapdaként működött, s a beleesett bölényt az ember a helyszínen feldarabolta (a végtagok hiánya!), s részben itt is fogyasztotta el (faszén). A jelenlegi szűk, kiácsolt akna tágításával esetleg feleletet kaphatnánk erre a kérdésre. Vértes László /