Folia archeologica 6. (1954)

Mihalik Sándor: A magyar porcelángyártás kezdetei

A magyar porcelángyártás kezdetei 173 Ez az adat ad arra is közvetett bizonyítékot, hogy az 1823 február 27 utáni időben talált Kövecs-pagonyi kaolinnal való kísérletezés közben a régi agyagmalom mellett felállított kis műhelyben Breezenheim felismerte és meggyőződött, hogy e munkájukban benne van a jövő győzelem csírája. A próbálkozások hamarosan oly sikereket értek el, hogy Breezenheim ezek alap­ján a regéczi porcelánnak további reménytkeltő és immár nagyobb szabású készítésére már 1825-re gyár építésére határozta el magát. Ezzel a tettével gyakorlatilag is megalapítja s megindítja a magyar porcelángyártást. A regéczi porcelán gyára a Telkibánya keleti végén lévő egyik nagyobb uradalmi gazdasági épület átépítéséből alakult. Az építkezési költségek részle­tezése szerint a téglára, cserépre és vályogra 161 Frt 30 krajcárt fizettek ki, mészért és gipszért 1348 Frt 18 krajcárt, vasért és acélért 451 Frt 53 krajcárt, szögekért 782 Frt 7 kr-t, épületfákért 54 Frt 45 kr-t, zsindelyért, deszkáért, lécért 1362 Frt-ot, nádért és gyékényért 71 Frt 49% kr-t, különféle építőszere­kért 122 Frt 20 kr-t, a »T. Fabrika építésére« (minthogy meglévő épület alakí­tásáról volt szó) csupán 290 Frt 8 kr-t, a kőművesnek és segédjeinek 2887 Frt 55 kr-t, ács és faragóknak 1931 Frt 48 kr-t, téglás és cserepesnek 1659 Frt 51 kr-t, kőfejtő és faragónak 765 frt 45 kr-t, lakatos és asztalosnak 349 Frt 2 kr-t, fazekas és üvegesnek 283 Frt 41 kr-t, kerékgyártó és kovácsnak 397 Frt 52 kr-t, különféle mesterembereknek 32 Frt 53 kr-t, különféle munká­soknak 2212 Frt 23 kr-t, végül építésbéli munkásoknak 366 Frt 14 kr-t. Ezekkel a költségekkel formálódott ki az a kétemeletes épület, mely az 1863­ban készült fedeles dohánytartóra festett képen még teljes egészében bontako­zik ki előttünk, de ma már csak újabb átalakításokkal, felső részében változott állapotban szolgál a református egyház lelkészének lakásául. A regéczi porcelángyár főúri tőkésérdekek, a nagykiterjedésű erdőségek kihasználatlanul fekvő fájának értékesítése céljából létesült. De ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy egy kis, csupán három helyi­ségből (egy munkaszobából, egy kis kamrából és egy edénykemencéből) álló kísérleti műhely után a tulajdonképpeni és végleges gyárépület — a legelső magyar porcelángyár — ugyanabban az évben épült, 1825-ben, mikor az országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál nagyhatású beszédének végén egy fiatal huszárkapitány állt fel és birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Az Akadémiát alapító gróf Széchenyi István barátjának, Breezenheim Ferdinándnak a sárospataki és regéczi uradalmából ebben az évben 155 344 forint folyt be. A bevételből pontosan egytized részt, kereken 15 000 forintot fordított az első magyar porcelángyár alapítására és létesítésére. Jelentékeny, hatalmas áldozat volt ez a részéről, hiszen éppen ezek az évek nehezek voltak a számára. A sárospataki vár és lakópalota helyreállítása és hercegi rangjához méltó Yendbehozása — miként 1840-ben kelt első végrendeletében maga mondja 1 1 »önn szükségei«-nek korlátozásával volt csak elérhető, ezeknek az éveknek kiadása csak kölcsön­pénzekből telhetett ki. De Breczenheimet a korlátozottságok között is hajtotta a vágy, hogy Széchenyi Istvánhoz és annak baráti körében megismert ifjak­hoz hasonlatosan, ő is nagyot tehessen nemzete kultúrája érdekében és a magyar porcelán megteremtésével egyik részese lehessen a magyar élet nagyot lendítőinek és maradandót építőinek. 1 1 Kassa város levéltárában ; számozatlan. V. ö. : Mihalik Sándor : A regéczi porcelán. Oerevich Bmlékkönyf* Budapest, 1942.

Next

/
Thumbnails
Contents