Folia archeologica 6. (1954)

Mihalik Sándor: A magyar porcelángyártás kezdetei

A MAGYAR PORCELÁNGYÁRTÁS KEZDETEI Ha hitelesnek fogadnánk el а XVIII. század második felében Londonban járt Becher német szakember egykori adalékát, akkor a porcelánkészítés titkára Európában magyar ember bukkant reá.

1 Ezek szerint magyar keramikusé a dicsőség, magyar alkotómunka diadala a hosszú évszázadokon át nagy buzgalommal kutatott kínai titok megfejtése. Ennek, az Angliában, Ruprecht herceg udvarában élt magyar keramikusnak edényeit Londonban »széltére« árulták. Neve, de ami még sajnálatosabb, egyetlen alkotása sem maradt reánk. Működése, úgy látszik, örök rejtélybe burkolózik, élete gyümölcse is a múltba tűnik. De annyi mégis bizonyosnak látszik, hogy noha a német tudós bármily makacsul is állítja és tartja őt a porcelán európai felfedezőjének, nem más ez, mint jóhiszemű tévedés. Az 1680 körüli angliai magyar keramikus valószínűen csupán egyike azoknak, kik ekkor már évszázadok óta kutatták a porcelán anyagának és gyártásának titkát, s kik közül oly sok maga is hitte, hogy reábukkant a kerámiai »bölcsek kövére«. Az európai keramikusműhelyeket а XVIII. század fordulóján a porcelán rejtélyének megoldása állandó és izzó lázban tartja. Mindenfelé kísérletezgetnek, csaknem valamennyi országban. Egy ilyen korszakos nagy felfedezés nem maradhatott volna elszigetelt. Híre azonnal szétfutott volna, úgy, miként az meg is történt, midőn a szász király »aranycsinálója«, Böttger, 1709-ben valóban reá is bukkant a nagy titokra. Egy évtized múlva Bécsben már nemcsak ismeretes a hétpecséttel őrzött nagy titok, hanem a pprcelánkészítés már annyira lábrakap, hogy Meissennel szemben felépül a bécsi versenygyár is. És ahogy azután Velencében, Szentpéterváron, annyi sok nyugati országban és városban szinte gombamódra szaporodnak a gyárak, úgy terjedt volna Bécstől keletre is, hazánkban a porcelánkészítés, ha az uralkodói parancs nem teremt monopolisztikus helyzetet a bécsi gyár számára, hogy a porcelángyártás jövedelmét magának biztosítsa s e célból szigorún nem tilalmazza a gyártás terjedését. Magyarország ezzel is gyarmati függő helyzetbe kerül Ausztriával szemben. A bécsi gyár üli meg az óriási magyar piacot és ebből nincs kiút, mert a császári gyár érdekében éberen őrködnek s könyörtelenül letörik a magyar próbálkozásokat. А XVIII. század hetvenes éveiben Batthyány Tódor ezek ellenére is kis műhelyt létesít, gyártja is a porcelánedényeket, mindaddig, míg Bécs le nem csap reá, gyártmányait össze nem töreti s művezetőjét meg nem bünteti. Európa egyik legtehetségesebb kerámiai népe a magyar ; császári és osztrák érdekek miatt mesterségében és művészetében mégis korlátozzák és 1 I. Becher: Närrische Weisheit und weise Narrheit. 51.