Folia archeologica 6. (1954)
Rózsa György: Megjegyzések a magyar történeti ikonográfia néhány kérdéséhez
166 Történelmi Képcsarnokba. 5 1 így gyűjteményünkben a mesternek összesen hét festménye látható. Ezekhez csatlakozik a most közzétett tanulmányrajz is, 4amely Krafftnak egyetlen Magyarországon őrzött rajza. * A Magyar Történelmi Képcsarnok 1953-ban vétel útján megszerezte a potsdami születésű és Magyarországon megtelepedett Lieder Frigyesnek, (1780—1859) egy vízfestményét 5 2 (XLII. t. 3.). A képen zöldhuzatú, faragott karosszékben idősebb férfi ül a szemlélővel szemben. Arca borotvált, parókájának fürtjei rendezetleniÜ borítják feje tetejét. Kékesszürke ruhát visel fehér nyakravalóval. Két keze a karosszék karfáján nyugszik, a jobban szelencét és kékmintás kendőt tart. A háttér a szobafal egyszerű építészeti tagolását mutatja. Az eladó a képet mint ismeretlen férfi arcképét kínálta fel megvételre. A Lieder megszokott könnyedségével megoldott akvarell kompozícióját a Képcsarnok egyik olajfestményén látjuk viszont, amely Váray József ajándékaként 1908-ban került a festménygyűjteménybe 5 3 (XLII. t. 4 ). A vízfestmény és az olaj kép szinte teljesen megegyezik. A vízfestmény világosabb hátterével ellentétben az olajfestmény háttere sötétszürke, amit a művész az arcszín élénkítésével ellensúlyozott. Az olajfestményen a karosszék támlájának mintája kék színű, és felső széle egyenesen végződik. Az olajkép a leltárban mint Motesiczky IV. Pál trencséni követ arcképe szerepelt, ismeretlen festő műveként a XVIII. század végéről. 5 4 A két kép egyezése alapján, amely nemcsák a kompozícióban, hanem a megfestés módjában is megmutatkozik, rögtön helyesbíthetjük ezt az adatot. Az olajfestményt is Lieder Frigyes készítette, valószínűleg nem sokkal a vízfestmény elkészülte, tehát 1843 után. Az említett eltérések akkor keletkezhettek, amikor a művész a természet után készült vízfestmény felhasználásával az olajfestményt festette. A karosszék sima támlája ugyanis a kompozíciót nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá teszi, s a művész nyilván ennek érdekében változtatta meg eredeti kompozícióját. Megjegyzendő, hogy mindkét képen a kezek kidolgozása a leggyengébb, ezek valószínűleg már nem természet után készültek. Motesiczky Pál — e néven a negyedik a családban — 1769-ben született, tehát 1843-ban, a kép festésekor 74 éves volt. Csak annyit tudunk életéről, hogy 1790-ben és 1796-ban Trencsén megyét képviselte az országgyűlésen. 5 5 6 1 a) Sándor főherceg lovasképe. — Olajfestmény, vászon. — 61 x75,2 cm. — Lt. sz. 1905. — Jelezve balra lent : »J. P. Krafft.« — A királyi várból. Nagyon gyenge. b) Barkóczy Ferenc kamarás képmása. — Olajfestmény, vászon. — 190 X 128 cm. — Lt. sz. 2221. — Jelezve jobbra lent : »Krafft pinx. Wien 1812.« — A pesti megyeháza anyagából. A kép még Füger hatását mutatja. c) József nádor képmása. — Olajfestmény, vászon. — 221 x 143 cm. — Lt. sz. 2307. — Jelezve balra lent, a szignatúra vége lepattogzott: »Krafft ...« — A balassagyarmati múzeumból. d) Barkóczy Ferenc hercegprímás arcképe. — Olajfestmény, vászon. -— 96x75,5 cm. — Lt. sz. 53.155. — Jelezve hátul a vásznon: »Peter Kraft pinx.« — A Hadik-Barkóczy anyagból. Krafft másolata egykorú eredetiről. 6 2 Vízfestmény, papiros. — 26,5 x 19,1 cm. — Lt. sz. 53.668. — Jelezve jobboldalt középen : »F. Lieder 1843.« 5 3 Olajfestmény, vászon. — 90x66 cm. — Lt. sz. 1218. — Jelzetlen. — A két kép kapcsolatára Vayer Lajos figyelmeztetett. 5 4 Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. IV. 186. " Nagy I. : i. m. 7. köt. 572. 0
