Folia archeologica 6. (1954)

Rózsa György: Megjegyzések a magyar történeti ikonográfia néhány kérdéséhez

160 Rózsa György Sárospatakon lévő, egyetlen hiteles arcképét.

1

5 Cikkének megállapításait azonban a későbbi szerzők nem mind vették figyelembe és a Kupezkyről szóló legújabb monográfia szerzője, Eduard Safarik is a Rákóczi nevet veti fel a képekkel kapcsolatban, bár beismeri, hogy a kérdést nem tudja eldönteni.

1® Mivel pedig Mihalik adatai bizonyos pontokban kiegészítésre szorulnak, indokoltnak látszik a kérdésre még egyszer visszatérnünk. Kupezky állítólagos »Rákóczi«-képeivel kapcsolatban a Mihalik cikke előtti irodalomban mind I., mind II. Rákóczi Ferenc szerepel mint ábrázolt.

17 Gyakran ugyanaz a szerző mindkét felfogásnak helyet ad. Az óvatosabbak — a pontos meghatározást elkerülve — csak Rákóczi Ferencről beszélnek. Es azon az alapon, hogy Kupezky Rákóczi-arcképet festett, elterjedt az a tévedés, miszerint a mester a Rákócziak udvari festője lett volna. Ezzel a kérdéssel Mihalik nem foglalkozott. Természetesen ebben a kérdésben is voltak, akik szerint művészünk a Habsburgok elleni szabadságharc vezérének udvarában, míg mások szerint az ő édesatyjánál dolgozott.

1

8 Kupezky szóbanforgó képei azonban sem I., sem II. Rákóczi Ferencet nem ábrázolják. így tehát az egyetlen vélt bizonyíték megdőltével bele kell nyugodnunk, hogy néni is volt udvari festő a magyar fejedelmi család egyik tagjánál sem. Nem kétséges, hogy barátja, tanítványa és életrajzírója, Johann Gaspar Füssli (1706— 1782) bevette volna ezt a tényt Kupezky életrajzába, ha a valóságnak meg1

5 Mihalik J. : Emlékek a Thökölv—Rákóczi-korból. Múzeumi és Könvvtári Értesítő. IV. (1910) 198—201. 1

6 E. Safarik: Joannes Kupezky. Prag, 1928. 100, 115—6, 125. " Döbrentei G. : Kupeczky János. Erdélyi Múzeum. VIII. (1817) 101. — Kazinczy levele Döbrenteiliez 1820. dec. 15. Kazinczy Fertile Levelezése. Kiadta Váczy J. Bp. 1890—1927. 17. köt. 304. I. 2924. sz. — G. K. Nagler : Neues allgemeines Künstler-Lexikon. 3. kiad. Lpz. 1835—1852. 24. köt. 188. — W. E. Drugulin : Allgemeiner Portrait-Katalog. Lpz. 1860. 16798. sz. — C. Wurzbach-: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. Wien, 1856—1891. 13. köt. 404. —' Kertbeny, К. : Ungarns Männer der Zeit. Lpz. 1862. 109. Ezt az adatot Fejős Imrétől kaptam. — Kazinczv Ferenc Utazásai. Pest, 1873. 159. — Zsilinszky M. : Kupeczky János. Bp. 1878. 30, 62—3. — Ormós Zs. : Kupeczky János mint ember és művész. Temesvár, 1888. 38, 60, 66—8, 121, 136, 156—7. —' A. Nyári: D;r Porträtmaler Johann Kupetzkv. Wien, 1889. Címkép, 69, 107, 114—5, 118—9, 123.—Ezzel szemben U.ö.: Kupeczky János és Mányoky Ádám a Szépművészeti Múzeumban. Művészet. V. (1906) 250.: »Kupeczky.. . sohasem volt a fejedelem udvarán, a fejedelmet sohasem látta.« — Angyal D. : Thököly Imre. Magyar Történeti Életrajzok. Bp. 1888—1889. 2. köt. 274. lap után. — Wagner L. : Kupeczky János festőművész élete. Pozsony, 1899. 17—9. — A Vasárnapi Újság Karácsonyi Albuma. Bp. 1903. 36. — Malonyai D. : A magyar képírás úttörői. Bp. 1905.6. — Márki S. : II. Rákóczi Ferenc. Magyar Történeti Életrajzok. Bp. 1907 -10. 1. köt. 48. lap után és 3. köt. 680. lap után. —Rákóczi Album. II. Rákóczi Ferenc és kurucai. (Bp. 1907.) 13. — Katalog der Gemälde-Sammlung des Germanischen Nationalmuseums in Nürnberg. 4. kiad. Nürnberg, 1909. 460. sz.— A magyar festőművészet albuma. Bp. é. n. Pesti Napló kiadása. 15. — A Mihalik cikke óta megjelent irodalmat 1. az egyes képeknél. 1

8 Századok. II. (1868) 204. — Thaly K. : Irodalom és miveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczy korból. Bp. 1885. 48. — Zsilinszky: i. m. 21. lap jegyzet és 29. — Nyári : i. m. 69—72, 74. — Malonyai : i. m. 6. — Pékár Gy. : A Rákócziak udvari festői. A magyar festőművészet albuma. 59—60. — Divald K. : Magyarország művészeti emlékei. Bp. 1927. 214. — II. Rákóczi Ferenc életrajzában Márki Sándor az életrajzi adatok összevetése alapján tagadja, hogy I. Rákóczi Ferenc udvari festője lett volna, de könyvében a »Rákóczi és a művészetek« című fejezetben foglalkozik Kupezkvvel, közvetlenül Mánvoki Ádám után. i. ffl. 2 köt. 491—2.