Folia archeologica 6. (1954)

Éri István: A kisvárdai vár kályhacsempéi

A KISVÁRDAI VÁR KÁLYHACSEMPÉI A Szabolcs megyei Kisvárdán, a község központjától alig néhányszáz méterre ÉNy-ra terül el az ú. n. Várkert. Itt a környező lapályból néhány méternyire kiemelkedő domb DNy-i részén állanak a kisvárdai vár még meglevő téglafalai. A több emelet magas falak nagyobb várépiüet déli részének maradványai. A várdomb átlagos szintjénél is magasabb emelkedésen fekvő Várépületet (a belső várat), hat bástyával megerősített földsánc veszi körül. A várat valószínűleg a környéken már a XIII. század második felében szereplő Várdai család

1 építtette. Bár magáról a várról csak a XV. század közepéről van írásos adatunk,

2 a várdomb területén szórványosan előkerülő árpádkori cseréptöredékek bizonyítják, hogy e hely korábban is lakott volt. Az 1460-as években Várdai István kalocsai érsek építtette át és bővíttette a várat, majd — valószínűleg a XVI. század második felében — a külső földvárat alakították át. Komoly hadijelent őségé sohasem volt. Ezzel magyarázható, hogy a XVI. század végétől — a Várdaiak férfiágának kihalása után — a leányági örökösök meglehetősen elhanyagolták a védelmi berendezéseket. Mivel a Szabolcs megyei alispánok többnyire Várdai-örökösök lévén, a vár részbirtokosai voltak, a XVII. század elejétől kezdve mintegy száz éven keresztül itt volt a megye egyik székhelye. A század folyamán a megyegyűléseket is leginkább itt tartották. A XVII. század első felében mehetett végbe a belső várépület átalakítása. Amint a meglevő épületromon is látható, a falakat tágas ablaknyílásokkal törték át, a kulcslyukalakú lőréseket befalazták, és. a saroktornyok hajlított felületű pártázatán levő ágyúlőréseket néhol ablakká alakították át. A kuruc szabadságharc folyamán több ízben volt az ekkor már kissé elhanyagolt és megrongálódott vár a kuruc seregek gyülekezőhelye. Megfordult itt néhányszor a fejedelem is. A következő évtizedeidben egyre jobban pusztult. Ennek jele pl., hogy a várban lakó egyik részbirtokost, Krucsay Mártont,. 1732-ben már nem a várbeli Szent Zsigmond kápolnába — a várurak korábbi temetkezőhelyére — hanem a helység templomába temették. 1759-ben felépült Kállóban a megyeháza, s ezzel végleg megszűnt a helynek a megye életében játszott szerepe is. A vár végleges pusztulását csak hozzávetőlegesen tehetjük a XVIII. század közepetájára, mivel időpontjáról írásos adatunk ezidáig nem került elő. Epületeit, falait a század második felében a kisvárdaiak nagy iramban bontották. 1827-ben a közbirtokossága még megmaradt s ma is állóépiiletmarad1 A család első, névszerint ismert tagját, Gutkeled nembeli Aladárt először egy 1280-as oklevélben említik. Zichy Okmtár, I. 45. 2 1451-ben szerepel egy Gergely nevű várnagy »castelli de Kyswarada«. Zichy Okmtár, IX. 304. — Egyébként a XV. század első felében már mezővárosi jellegűvé fejlődött Kisvárda állandóan a család birtokainak középpontja volt.