Folia archeologica 6. (1954)

Méri István: Árpád-kori pénzváltó mérleg

112 Méri István a) az Árpád-korban a pénzváltás a pénzverők kiváltságai közé tartozott.

2

8 Ezek részint a nagyobb forgalmú kereskedő- és pénzverőhelyek pénzváltóházaiban váltották be a veretlen ezüstöt és a régebbi kibocsátású hazai, illetve külföldi pénzeket törvényes pénzre, részint vásárokra is kiszálltak, és az »új pénz idején«, vagyis az évi kötelező pénzbeváltás

2

9 idején hat hétig szerte jártak az országban, és forgalomba hozták az új pénzt.

3

0 Ä mérleg karját nyilván azért készítették csuklós szerkezetűre, hogy kezelője — összecsukva — ide-oda utazva is könnyen, rongálódás nélküf magával vihesse.

3

1 b) Ezt a mérleget éppen abban az időben használták, amikor a nagyarányú pénzromlás következtében a mérlegelt veretlen ezüst mint fizetőeszköz (ezüstrúd valuta) háttérbe szorította a vert pénzt, s így a mérlegelés különös fontosságúvá vált.

3

2 c) Mindezekhez hozzávehetjük azt, hogy maga a mérleg és teherbírása is kicsi; így elsősorban nemesfém mérlegelésére alkalmas.

3

3 Arra a kérdésre, hogyan került ez a mérleg Óbudára, s mikor került a földbe, csak feltevésekkel válaszolhatunk. Ennek oka részint az, hogy az népverés Árpád-kori szervezetéről alig tudunk valamit, részint pedig az, hogy az Árpád-kori Budáról (Óbudáról) is igen kevés adatunk van. Az adódó sok feltevés közül alább csak néhány kézenfekvőbbet ismertetek. Nálunk a XIII. század elejéig — eddigi ismereteink alapján — csak egy királyi pénzverőház működött. MiVel ez valószínűleg Esztergomban volt, és mert legkorábbról az esztergomi pénzverőket ismerjük,

3

4 feltehető, hogy a különbözik attól, hogy karja, nyelve és tartója acélból van. Abban viszont egyezik vele, hogy serpenyőit nyomópadon domborították, és az egyik serpenyő közepébe hitelesítő bélyeget ütöttek (barokkos bemélyedő keretben bányászkalapács ?). Hasonló teljes felszerelésű, dobozba zárható XVI. századi mérleg képét 1. : H. Gumbel : Deutsche Kultur vom Zeitalter der Mystik bis zur Gegenreformation. Potsdam, 1936. 86.— A külföldi tárgyi emlékanyagban legjobban hasonlít az óbudaihoz az a XIV. századra keltezett mérleg, amelyet a Pierrefonds-i királyi kastély ásatásakor találtak. Ez csaknem azonos formájú és ugyancsak csuklós szerkezetű kis mérleg. Serpenyői viszont eltérnek, mert kihajló vízszintes peremük van. Feltűnő és meggondolkoztató, hogy a két mérleget királyi udvar körnvezetében találták. L. Viollet-le-Duc, Diclionnaire raisonné du mobilier fran9ais II. Par<s. 1871. 22—23. 2

8 Hóman B. : i. m. 412. 2

9 Ez II. Béla óta válik általánossá. Hóman B. : i. m. 259. 3

0 Hóman B. : i. m. 413., 415—416. 3

1 Nem kétséges, hogy fa- vagy bőrtokja volt, súlyokkal. 3

2 Pénzverőket és pénzváltókat már a XII. század elején említenek okleveleink (Hóman B. : i. m. 460. 2. jegyzet), mérlegelésről azonban csak később, abban az időben szólnak, amikor már általánossá válik az ezüstrúd valuta, sőt az adatok tanúsága szerint még a vert pénzt is mérlegelve használták fizetési eszközként (Hóman B. : i. m. 279—281., 286—288.). — Mérlegről Róbert Károly 1342. évi dekrétumában — amely a körmöci kamara bérleti szerződése — olvashatunk. (Magyar Törvénytár, 1000—1526. Bp. 1899. 151—163.) Ebben többek között a pénz beváltásakor előforduló visszaélések (a dénárok közül a súlyosabbak kiválogatása vagy azoknak levágással való kisebbítése) elkerülésére elrendeli : ».. .hogy minden városban és közhelyen mindig egy súlymértékeivel ellátott mérleg álljon készen, és legyen kéznél.« (6. §.) 3

3 A XII. században és a XIII. század elején használt országos súly mért éknek, a magyar márkának és részeinek (fertó, pondus) megfelelő vagy azoknál kisebb súlyú nemesfémet könnyen s aránylag pontosan mérhettek vele. (1 márka = 4 fertő = 48 pondus ; 1 márka = 233,35330 g, 1 fertő = 58,33832 g, 1 pondus = 4,86152 g. Hóman В.: i. m. 104, 109.) 3

4 Hóman B. : i. m. 457—458.