Folia archeologica 6. (1954)

Méri István: Árpád-kori pénzváltó mérleg

110 Méri István A serpenyők fenekének középső részén, kívülről is — ugyanúgy, mint belül — egyirányú, egyenes vonalú vékony besimítások részben kissé bekarcolódott nyomai látszanak. (Irányuk nem egyezik a belsőkével.) A besimításokkal — amelyekhez teljesen hasonlókat pl. a fentebb említett pusztavasadi nagy tálon is találtam — a nyomópadon való formálás után

1

5 bizonyára a lemez egyenetlenségeit igyekeztek eltüntetni.

1

6 Mindkét serpenyőn — peremének közelében — három-három, egymástól kissé eltérő távolságra lyukat fúrtak

1'a felfüggesztő zsinórnak

1

8 (1. XXX. t. 1—2. és 14. ábra). A serpenyőbe beütött pénz (XXX. t. 3a—b) előlapján gyöngykörben pontokból álló egyenszárú kereszt van. Mindnégy szára ékekből formált keresztben végződik. A keresztek szárai között egy ék és pont, ezenkívül r|-sigla látható.

1

9 A hátlapon vonalkörben négy ék van, egy pont körül keresztalakban elhelyezve.

2

0 A közönségesebb fajta XII. századi köriratnélküli pénzek egyikének mintája ez (CNH 144.). Ugyanilyen mintájú és siglájú

21 pénzek — mégpedig több verőt ővel készítettek is — vannak a Magyar Történeti Múzeum Éremtárában.

2

2 így kétségtelen, hogy a mérlegnél eredeti pénzverőtövet használtak. Biztosan nem tudjuk, hogy ezt a pénzt melyik uralkodó verette, valószínű mégis, hogy a XII. század második feléből származik,

2

3 sz.), hanem lábbal hajtja az esztergályos a szerkezetet. Hasonlónak kellett'lennie a nyomópad szerkezetének is, ha kezelője egyedül dolgozott, mivel munkájához mindkét kezére szüksége volt. Esztergályosokat nálunk már a XI. század közepétől említenek okleveleink. (A tihanyi apátság alapítólevelében [1055]: »Tornator I«, — Erdélyi L., A tihanyi apátság történetei. Bp. 1908. 439. —A dömösi egyház birtokainak összeírásában (1138) : ».. .et vasa de tornatoribus...« Pejér, Codex diplomaticus II. 108. — A pannonhalmi apátság birtokainak Albeus-féle összeírásában [1237—1240]: »... tornatorum qui... .sunt VI mansiones...« Erdélyi L., A pannonhalmi főapátság története II. Bp. [1902] 772.). Feltehető tehát, hogy a nyomópadot is a mérleg korát (XII. század második fele) megelőzően ismerték. 1

5 E besimításokat szemben a belső oldalon láthatókkal a domborítás, sőt a pontkörös beütött poncdísz elkészítése után végezték. Ezt részint az bizonyítja, hogy helyenként a körbefutó finom hornyolatokon is áthaladnak, részint pedig az, hogy a serpenyő közepébe belül beütött pontkörös díszítésnek a túloldalon nem látszik meg úgy az átnyornódása, mint a szegély mentén körül beütötteknek. 1

6 E rövid és más természetű dolgozatban az Árpád-kori nyomópaddal és a rajta készített tárgyakkal részletesebben nem foglalkozhatom. A fenti néhány futólagos megfigyelés is bizonyítja azonban, hogy a tárgyi anyag részletesebb vizsgálatából a kézművesség sok eddig tisztázatlan kérdésére kaphatunk feleletet. Ezzel pedig mind szilárdabb alapot biztosíthatunk a technika fejlődésének korok szerinti menetéről is. 1

7 A lyukakat a perem mentén körülfutó pontkörös poncdíszítés elkészítése után fúrták, amit a lyukak körül a poncnak helyenként megmaradó szegélyrésze bizonyít. 1

8 A mérleg készítéséhez többféle nagyságú fúrót használtak. A legkisebbel fúrták pl. a most említett lyukakat, a legnagyobbat pedig pl. a tartó fejének alsó részén levő lyukat. 1

9 A mintázat helyenként elmosódott, kéttőződött (pl. a kereszt felső és bal szára) s részben nem is nyomódott ki világosan (pl. az említett szárak közötti ék, pont és sigla). Ez azt bizonyítja, hogy a verőtőre kétszer is rá kellett ütni, hogy a mintázat a görbülő s aránylag kemény fémfelületen világosan meglátszódjék. 2

0 A pénzek mintáját Huszár Lajos írta le. Itt köszönöm meg neki is, hogy mind a pénzeket, mind pedig a kért irodalmat készségesen rendelkezésemre bocsátotta. 2

1 A siglákról 1. Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000—1325. Bp. 1916. 200—203. 2

2 Pl. 23/1913. 20. Hóman Bálint (i. m. 249—252) ezt az érmet Nuber után II. Géza (1141—1162) érmei közé sorolja, mégpedig az utolsó kibocsátású pénzének veszi. Ez a besorolás és. időrendi megállapítás azonban csak feltételezésen alapszik.