Folia archeologica 6. (1954)

Méri István: Árpád-kori pénzváltó mérleg

ÁRPÁD-KORI PÉNZVÁLTÓ MÉRLEG A Magyar Történeti Múzeurn római gyűjteményéből egy, gazdaságtörténeti szempontból igen érdekes, Árpád-kori lelet került elő. A lelet kétkarú kézi mérleg. Karjai csuklós szerkezetűek, összehajthatok, középen hozzájuk szerelt nyelvvel és tartóval; a két serpenyője is megvan (XXIX., XXX. t.). A serpenyők a régi raktáranyag most folyó rendezése és azonosítása során kerültek elő, a mérleg karját pedig az egyik kiállítási tárlóból emeltük ki. A leletre vonatkozó szűkszavú feljegyzések alapján csak következtethetünk arra, hogy miért került a római gyűjteménybe, s miért lappangott ott hosszú ideig. A mérleget — amint a leltárkönyv adataiból kiderül — Óbudán, a Kórház u. 416. (ma 20.)

1 sz. alatt találták, és 1879-ben több más tárggyal — köztük római mécsesekkel — együtt Vargha Ignác építész ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak.

2 A leltárkönyvben a mérleg karját aránylag részletesen, míg a serpenyőket csak igen szűkszavúan írták le.

3 Nincs megemlítve az a különlegessége, ami nemcsak korát határozza meg, hanem nagyjából arról is tájékoztat, hogy mit mérlegelhettek vele. A mérleg egyik serpenyőjébe ugyanis Árpád-kori eredeti pénzverőtővel bélyeget ütöttek be. A serpenyő két oldalán tehát a pénz veretének megfelelő rajz domborodik ki. Ez teszi számunkra rendkívül becsessé és a maga nemében szinte egyedülállóvá a leletet. A beütött bélyeg igen feltűnő, s így érthetetlen, hogy mostanáig elkerülte a figyelmet. Mégis így kellett lennie, mert már a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának 1879 október havi gyarapodásában római mérlegtartóként írták le, s a serpenyőket nem említették.

4 Mivel pedig a római leletek között vannak hasonló mérlegkarok, s a fentinek a leltári száma — valószínűleg rendbehozatalakor — olvashatatlanná vált, már régóta külön kezelhették a serpenyőktől. Ä mérleg bronzból készült. (A leltárkönyvben tévesen sárgarezet és bronzot említenek.) Erősen rozsdaette. A két vékony serpenyő helyenként teljesen átrozsdásodott, úgyhogy rendbehozatalakor likacsossá vált. Más természetű rongálódás nyomai is láthatók rajta: tartójának Szárai — többékevésbé — elgörbültek, a két serpenyőn pedig erős ütéstől származó horpa1 A régi szám helyének megállapítása Városdi Lipót által 1862-ben készített térkép (Situationsplan Altofen) alapján történt (I. sz. Budapesti Levéltár. Lsz. nélkül). 2 A leltárkönyv lelőhely rovatába csak Óbudát írták be. Biztosan megállapíthattam azonban, hogy az ajándékozó Vargha Ignác neve után bejegyzett Kórház u. 416. sz. a közvetlen lelőhelyet jelzi. Ugyanis a leltárkönyvbe 79/1880. 1—2. alatt beleltározott római mécsesek lelőhelyeként Kórház u. 416-ot vezették be, a következő megjegyzéssel : »NB. A két mécsest két évvel ezelőtt lelték egy bronz mérleggel s egy még a leírás előtt beépített föliratos kővel.« 3 Lsz. 110/1879. За—c. 4 L. AÉ. 1879. 362—363.