Folia archeologica 6. (1954)

Török Gyula: Halimba-Cseres X—XII. sz. temetője

104 Török Gyula Bőséges adatot nyújtottak a sírok a XI. század végéről. A temető DNy-i sarkától körívesen haladva I. (Szent) László (1077—1095) pénzei voltak az 559. és 489. (CNH I. 32.), 487. (CNH I. 33.), 490. és 341. (CNH I. 34.) beljebb 333. és 332. (CNH I. 33.), 350., 334. és 331. (CNH I. 29.), 326, (CNH I. 32.); az ÉK-i sarok-felület belső határaként 110., 109. (CNH I. 34.), 107. (CNH I. 33.) ; végül a DK-i felület felső rétegében 588. (CNH I. 34.), 590. (CNH I. 32.) számú sírokban. Külön rá kell mutatni az ÉNy-i temetőrészen I. László pénzeinek hármas csoportjára. Az ÉNy-i felület belső széléről a CNH. I, 29. (350., 334., 331.) és a CNH I. 32. számú (326. sírból) veretei kerültek elő. A középső ívből a CNH I. 33. számú (332. és 333. sírból), a külső szélről a CNH I. 34. számú (341. sírból) veretei kerültek elő. A temető széle felé haladva I. László pénztípusainak Corpus-számai tehát növekednek. Huszár Lajos tájékoztatása szerint a Corpus összeállításakor még nem állott rendelkezésre elég bizonyító anyag I. László pénzeinek verési sorrendjére vonatkozólag. Hóman Bálint vita tárgyává tette többek között I. László pénzeinek Corpus-sorrendjét.

1

0 I. László korabeli éremleletek vizsgálatára támaszkodva Jeszenszky Géza kritika alá vette Hóman Bálint megállapításait.

1

1 Jeszenszky helyesen indokolt »korrendje« szerint három csoportba sorolhatók I. László pénzei, melyek verési sorrendet is képviselnek.

1

2 Jeszenszky korrendjét igazolja a halimbai temető anyaga. A halimbai temetőből a 29. Corpus-számúak, amelyek a 28-as számú típusok körülnyírt példányai, tartoznak az első csoportba. A második csoportba a 32. és 33. Corpus-számúak és a harmadikba a 34. Corpus-számú. A 34-es a 37. számúval együtt I. László legfiatalabb Verésű pénze. Az ÉNy-i felület hármas ívében előforduló pénzek közül a 29. számú csak a belső ívből, 32. és 33. számú a belső és középső ívből, 34. számú csak a külső ívből került elő. Figyelembe véve, hogy a belső ívnek 326. sírja (32. Corpus-számú pénze) esik legközelebb a temető É-i szélén fekvő 254. sírhoz (II. Béla ideje!), látszik, hogy a temető nemcsak Ny-felé, hanem É-felé is ugyanekkor növekedett. A CNH I. 32, és 33. számú pénzek sorrendje a temető növekedése szempontjából közömbös, mert verési éveik között jelentékeny idő nem lehetett, s így egykorúaknak vehetők. A legfiatalabb, XII. század első feléből származott sírokból nem is került elő más pénz, mint a bemutatott 494. sírból való Kálmán (1095—1116; CNH I. 45.) és a 254. sírból II. Béla (1131—1141 ; CNH I. 57.) ezüst dénárja. E sírok a temető szélén találhatók. A felsorolt magyar pénzes sírok temetőbeli helyzetéből látszik, hogy a bennük talált pénzek verésük után nem évtizedek múlva kerültek sírba, mert ez esetben a temető növekedésével egybevágó pénzverési sorrend betartása több generáció szervezett együttműködését tette volna szükségessé. A temető leletanyaga is azt bizonyítja, hogy a halottakat olyan hagyományszeretettel temették el, amely nem engedett rossz és használatból kiment holmit adni a halottaknak. Számos esetben a halott ujjára húzott gyűrű teljesen kopásmentes volt. Néha még az öntési varratot sem reszelték le, bizonyságul, hogy a halott ujjára húzták fel először. Összegezve : a halimbai temetőben előforduló magyar pénzek nagyobbrészt kibocsátásuk utáni év1

0 »A Magyar pénztörténet 1000—1325. Budapest. 1916« című munkájában. 1

1 Numizmatikai Közlöny 1939—1940. (XXXVIII—XXXIX. évf.) 26—38. lapon. Jeszenszky Géza : Szent László korabeli magyar éremlelet és tanulságai. 1

2 U. o. 37. 1. táblázatában a »Helyes korrend« alatt.