Folia archeologica 6. (1954)

Török Gyula: Halimba-Cseres X—XII. sz. temetője

HalimbM-Cseres X—XII. századi temetője 99 К 206. sírban nő 165 cm hosszú, rossz állapotú csontváza feküdt. Iránya: 270°. Sírméret : 65, 75, 200 cm. Koponya jobb oldalra dőlt. Bordacsontok, csigolyák, jobb medencecsont és a jobb combcsont bolygatott állapotban voltak. A jobb halántékpikkely alatt bordázott S-végű bronz hajkarika, végével a fejtető felé nézve (XXVI. t. 13.). A hajkarikán kívül korhadt bőrfoszlány volt. A jobb állkapocs mellett egy sima S-végű, kisebb bronz hajkarika feküdt, végével ugyancsak a fejtető felé (XXVI. t. 14.). A jobb könyökcsonton bordázott S-végű bronz hajkarika (XXVI. t. 15.), S-végével a földben volt. Bal kéz ujjcsontjai között nyitott végű, erős bronz pántgyűrű (XXVI. t. 16.), a koponyától 25 cm-rel jobbra (edényközépig mérve) talpára állított cserépbögre volt (XXVIII. t. 6.). A széttört bögre foltosszürke színű, homok és kavicsszemekkel soványított agyagból, koronglapra helyezve, kézzel forgatva készült. A koronglapot hasított deszkából köralakúra faragták ki, s a hasításkor kiszakadt szálkák árkaiba benyomódott agydg, mint bordázat látszik meg az edény talpán. A koronglapra tett agyagból először "kb. 23 mm-t húztak fel, majd erre építették az edény kissé vékonyabb falát. Felületét négy sorban spirálisan vezetett magas hullámvonal díszíti. A koronglap átmérője 70—71 mm, míg az edénytalp 75 mm. Koronglapról az agyag — forgatás közben — lefolyt, s az edénynek talpperemet adott. Ez a perem védte meg a koronglap szálkaárkolását bordázat formájában. A halimbai cserépedények készítési módjára ez az edény igen jellemző. A 274. sírban nő 152 cm hosszú, jó állapotú csontváza feküdt. Iránya : 282°. Sírméret : 70, 65, 200 cm. Jobb kéz egyik ujján laposháromszög keresztmetszetű, zárt, öntött bronzgyűrű (XXVI. t. 12.), ujjcsontjai alatt pedig Salamon (1063—1074) ezüst dénárja volt (CNH I. 19. ; XXVI. t. 11.). Bal bokától 15 cm-re a lábszárcsont mellett, eserépbög«.- töredékei voltak (XXVIII. t. 5.). Halimbán csak ez esetben fordult elő, hogy pénz és edény közös sírban voltak. A bögre foltos fekete és vöröses színű, talpán elmosódott köralakú bélyeggel. Felületét öt sorban spirálisan körbefutó magas hullámvonaldísz borítja. Kavicsos-homokos agyagból készítették. A koronglap használata a letöredezett talpperem ellenére is megállapítható. Készítésekor a koronglapra tett agyagból mintegy 2 cm magas falat építettek fel először, majd ezen húzták fel a többi részét, kézzel forgatás közben. Oldalívének az összeillesztés helyén törése van. A 490. sírban nő 158 cm hosszú, rossz állapotú csontváza feküdt. Iránya : 274°. Sírméret : 87, 65, 200 cm. A halottat 5—6 cm vastag deszkákból összeállított koporsóba tették, ámbár a faanyag elkorhadt, de 10 db koporsószeg — köztük a leghosszabb 11 cm — megmaradt (XXVI. t. 21.). Egy-egy helyről két-két koporsószeg került elő, egymás fölött 6 cm-re. A szögek iránya szerint az oldaldeszkákat szögelték a közbeeresztett alsó és fedőlaphoz. A sír ÉK-i bolygatott sarkán két szög hiányzott (13. ábra). A lapos-koporsó szélessége 57—58 cm volt. Koponya jobbra dőlt. Bal medencelapát és a bal lábcsontok bolygatottak. Koponya mindkét oldalán két-két ezüsthuzalból készült, vastag hajkarika volt (XXVI. t. 1—4.). Vastag, laposra kalapált bordázott S-végeken némi kopással. A jobboldaliak szétestek, a baloldaliak száraikkal egymáson és S-végeikkel előre fordultak. Bordák és az állkapocs között egy sötétlila ametiszt gyöngy és három gömbölyű, vöröses sárga karneolgyöngy volt (XXVI. t. 5—8.). A sír földjében, valószínűleg a bolygatott bal kéz egyik ujjpercéről leesve, ezüst gömböcsökkel díszített fejű gyűrű volt (XXVI. t. 7*