Folia archeologica 6. (1949)

SAÁD ANDOR ÉS NEMESKÉRI JÁNOS: A SZELETA BARLANG 1947. ÉVI KUTATÁSAINAK EREDMÉNYEI

72 SAÄD—NEMESKÉRI : A SZELET A BARLANG 1947. ÉVI KUTATÁSAINAK EREDMÉNYEI. A SZELETA BARLANG 1947. ÉVI KUTATÁSAINAK EREDMÉNYEI A Szeleta-barlang a magyarországi ősemberkutatás történetében alapvető és nagy fontosságú lelőhely. A Bükk-hegység barlangjainak és legfőképpen a Szeletának feltárását a miskolci „szakócák" (1891), nem különben a miskolci avasi temetőben sírásás közben talált paleolithok kérdésének tisztázása céljából Herman Ottó szorgalmazta. Ezek a kutatások végeredményben a magyarországi pleisztocén-kori ősember létezése körül kialakult vitának eldöntését célozták. A Szeletában 1906-ban kezdődő és 1913-ban végződő, összesen 15 hónapot kitevő rendszeres kutatás minden várakozást felülimúló eredménynyel járt s a barlang feltárásának dr. Kadic Ottokár által következetesen alkalmazott módszere mintaszerű volt. A kutatásokat dr. Kadic 1908-ban dr. Hillebrand Jenővel együtt folytatja s az 1906-tól 19134g tartó ásatások eredményeit 1915-ben részletesen ismerteti.

1. A Szeletában lefolyt ásatásokat a külföldi szakkörök is igen nagy érdeklődéssel kísérték, és az egyes szakemberek által hangoztatott kételyeket csakhamar eloszlatták a precízen végzett ásatások és a nagy számban előkerült leletek. A Szeletából kikerült anyag a solutréen egyik legfontosabb archeológiai anyagát képezi európai viszonylatban is. A lelőhely jelentőségét különösen az a tény határozza meg, hogy a Szeleta solutréen iparát dr. Hillebrand beosztása szerint — amint Kadic írja — „tipológiai és rétegtani szempontból is két jól megkülönböztethető de kapcsolódó tagok által genetikailag is összefüggő kultúrBzintre sikerült szétválasztani, a solutréennek egy idősebb és egy újabb periódusára", (korasolutréen és javasolutréen) A Javasolutréen a felsőbb szintekben, (főЬ

g a vüágosszürke és vöröses barlangi agyagban) a korasolutréen az előbbihez viszonyítva 1 Dr. Kadiő Ottokár: A Szeleta barlang kutatáBának eredményei. Földtani Közlöny Évkönyve 1915 ХХШ. K. 4. füzet. mélyebb szintekben (a világosbarna barlangiagyagban) található. A javasolutréent igen fejlett technikájú, szabályos, lapos babérlevélalakú lándzsahegyek és túlnyomóan lapos szilánkolású technica, a korasolutréent durvább ki

rf dolgozású, szabálytalan, vagy kevésbbé szabályos „babérlevélhegyek" és túlnyomóan merő" leges szilánkolású tehnika jellemzik. A kora* solutréenben is előfordulnak szabályos babérlevél alakok, de ezek ritkábbak és kisebb méretűek. Sajnos, a Szeleta rendszeres feltárásának folytatására csak 1928-ban került sor, amikor > a barlang fő-folyosójának hátsó szakaszában egy javasolutréen lándzsahegy, az előcsarnok és mellékág határterületéről pedig számos korasolutréen típusú forrna kíséretében két csonteszköz került elő, melyek közül az egyik amellett szól, hogy a Szeleta korasolutréen ipara a, késő-aurignaciennel keveredhetett. A szóbanforgó hasított basísú csontlándzsahegyet dr. Hü-lebrand a franciaországi aurignacienből jól ismert „Pointe d'

Aurignac, à base fendue" néven meghatározott csonteszköz típussal azonosítja.

2 Hasonló csonteszközt talált dr. Hillebrand már előbb a Pálffy barlangban is, mely az „ósolutréen" réteg alatt, attól petrographiailag is különböző rétegben feküdt. A Bükkhegység ellenkező oldalán levő Istállósikői barlang aurigna^ cienjéből ez a zeszköztípus ezideig még ismeretlen s tárgyi bizonyítékunk arra sincsen, hogy az Istállóskői barlangban a szeletai kora, vagy fejlett solutréennek nyomai lennének. Ilyenformán a két barlangi lelőhely kultúraelemeinek keverődésére nem gondolhatunk. Az 1947 őszén végzett szeletai ásatásaink során a Szeleta csonteszköziparára nézve újabb 2 Dr. Hillebrand Jenő: „Uber eine neue Aurignac cien-Lanzenspitze a base fendue aus dem unigarländisehen Paleolithicum". Die Eiszeit. 1928. V. S. 99. Dr. Saád Andor: „A Bükkhegységben végzett újabb kutatások eredményei". Arch. Ért. 1929. XLHI, K. 243—247 oldal.