Folia archeologica 6. (1949)

FOLTINY ISTVÁN: A LAUSITZI KULTURA NYOMAI SZEGED KÖRNYÉKÉN

FOLTI

NY: A LAUSITZI KULTÚRA NYOMAI SZEGED KÖRNYÉKÉNS 74 osztható, s s s elterjedési területe az előbbiekkel Az előbbiekkel rokonok a félhold alakú, közepükön átlyukasztott csüngők (XXIL 1.1., 5

M 4., 6. töredékesen). Megfelelőiket Szomolányból,

9

0 Orosipusztáról

9

1 és Sziléziából

9

2 ismerjük. Szintén a bronzkor harmadik periódusára jellemzőek, bár Sziléziában már a régebbi bronz-, korban otthonosak. A magyarországi bronzkori leletanyagban szokatlan formát mutat egy bronzkarperec (XXIII. t. 2a—2b.-Kiskundorozsma, Öreghegy), amelynek végei spirális korongban, illetve kereken meghajlítva záródnak le. Külső oldala díszített (XXIII. 2a.). Teljesen hasonló példányt nem ismerünk, de a kettős spirálisban végződő karperecek nagyon gyakoriak. Találkozunk velük Csehország és Délnémetország egyes részeinek középbronzkori halom sírós kultúrájájában.

9

3 A dorozsmai karperechez nagyon közel áll az eggendorfi,

9

4 de több csehországi példány is,

9

5 párhuzamba állítható vele. A hazai leletanyagból egy zombori

9

6 sodrott karperecet említünk, amelynek mindkét végét kettős spirális díszíti. Véleményünk szerint a dorozsmai karperec is a bronzkor harmadik periódusába sorozható. Időmeghatározás szempontjából kevés jelentőségük van a nyitott végú karpereceknek (XX. t. 1—2.-Bogárzó. 1. sír; XX. t. б.-Воgárzó 6. sír; XVIII. t. 10., 14.-Dorozsma, 17. sír). Valamennyi példány díszített. A díszítés egyenes vonalakból, egymással párhuzamos félkörökből, oválisokból és ritkábban pontsorokból tevődik össze. A bogárzói 1. (XX. t. la-b., 2a-b.) és 6. (XX. t. 6a-b.) karperecei nagyjából ugyanazt a típust képviselik. Teljesen azonos díszítésű karpereceket nem ismerünk. Ha8

7 Schránil J., i. m. S. 128. 8

8 Tompa F., Bericht. Taf. 31. Abb. 11. 8

9 Willvonseder К., Die mittlere Bronzezeit, Taf. 43. Abb. 8. — Schránil J. i. m. Taf. XXV. Abb. 23—24. Hampel J., i. m. Ш. k. CCXLII. t. 11—15. 9

1 Tompa F. Bericht, Taf. 34. Abb. 27—29. 6

2 Richthofen В., i. m. Taf. 15. Abb. o-p.; S. 92. 9

3 U. o. S. 130. w U. o. Taf. 49. Abb. 9. 9

5 Eisner Jan: Jihoceske mohyly. Památky Archeologické XXXIII. (1922—23) 213. 1. 27. — Schrá«& J., i. m. Taf. XXV. Abb. 1. w Arch. .Ért. 1908. 263. 1. 4. sonló hozzájuk egy ráczegresi

9

7 és egy trandorfi

9

8 példány díszítése. - A másik típus a kiskundorozsmai 17. sír két karperece (XXIV. t. 10 a-b., 14 a-b.). Egy winklarni

9

9 és egy schlaupi

10

0 karperec sok tekintetben hasonló hozzá. Ezek a karperectípusok a bronzkor második periódusától kezdve egészen a hallstatti időkig megtalálhatók.

10

1 A bogárzói és dorozsmai példányok korát a velük előkerült edények határozzák meg közelebbről. A korongos fejű, a száron körbefutó bemélyedésekkel díszített bronztű (XXIII. t. 1.Kiskundorozsma, Öreghegy ; XXV. t. 5.-Kiskundorozsma) a halom sírok kultúrája égisz elterjedési területén otthonos, Elzásztól Magyarországig mindenütt megtalálható.

10

2 Megfelelőit a közvetlen közelből Szeged-Röszkérol,

10

3 Zomborból,

10

4 kissé távolabb Szomolányból,

10

5 továbbá Ausztria területéről

10

6 ismerjük. Úgy látszik nálunk feleg a bronzkor harmadik periódusában (Tószeg-C.) gyakori. A becsavart fejű tűk (XX. t. 3.,, 5., két összetartó darab Bogárzó, 6. sír ; XXIV. 1.1. — Dorozsrna, 17. sír; hasonló tű töredéke lehet a XXIV. t. 2.-Dorozsma, 17. sír) a bronzkor végére jellemző edénymellékletek társaságában kerültek eío. Megfelelőiket a lausitzi kultúra emlékei között találjuk Koroncón.

1

0? Fellépnek az erős lausitzi hatásokat mutató zagyvapálíalvai urnatemetőben,

1

0» de otthonosak a Tószeg-D réteggel egykorú Füzesabonyban,

10

9 megvannak a valamivel korábbi — még erősen halom sí jk «« Hampel J. í. m. CLXI. t, 13. m Willvonsedeí' K., Die mittlere Bronzezeit, Taf. 28. Abb. 4. 99 U. о. Taf. 38. Abb. 2: 100 pjchthofen В., i. m. Taf. 24. Abb. f. toi Willvonseder K., Die mittlere Bronzezeit, S. 128. юг и., о. S, 115. юз Hampel J., i. m. CLXXXV. t. 15., 19. 104 Arch, Ért. 1908; 263. 1. 9—10., 12., 15., 17. 105 Hampel J„ i. m, CCXLIL t. 18., CCXLIIÍ. t. 3., CCXLIV. t. 3. 106 Willvonseder K., Die mittlere Bronzezeit S- 113. 107 Mithay S. i. m. XIV. t. 10. los Dr. Hillebrand Jenő : Üjabb ásatásaim a zagyvapálíalvai bronzkori urnatemetöben. Arch. Ért. 1929. 1?. kép: felülről a második sorban a balszélen. 10» Tompa F.: Bericht^ Taf. 42. Abb. 12,