Folia archeologica 6. (1949)
BANNER JÁNOS ÉS FOLTINY ISTVÁN: HARMADIK ÁSATÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖKÉNYDOMBOM
ÊÀNNÈR— POLTIN Y: HARMADIK ÁSATÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÔKËNYDOMBON 55 51. Szalagfüles töredék. A fül felső része horog«zerüen túlér a szárakon. (X. 7.) 52. Lángborító töredéke, süjrü, kisméretű lyukakkal. (X. 8.) 5Я. Díszített edény füles töredéke. A fül elhelyezkedése a szájjal vízszintes s így nyílása lefelé néz. (X. 9.) 5Jf. Szalagfüles töredék. A felső rész itt is túlér a szárakon, sőt két ágra is oszlik. (X. 10.) tése jó. Szíae vörös. M 7, Sz 8, F 3 cm. (L 4.) Jellemző 55—56. Egyenes -peremu szűrő edény töredékei. (X. 11—12.) 57. Díszítetlen edény alsó részének töredéke. -Feneke csúcsban ér össze, Nagyjából ovális alakú •lehetett, de a két vég nem ívesen találkozott. ЧХ1. 1.) 58. Az előbbihez hasonló csúcsos fenék, az -edény falai azonban díszítve voltak. (XI. 2.) 59. Négyszögletű edény fenék töredéke. A fenék -kissé ível s az oldalak találkozása is íves. (XI. 3.) €0. Vonal díszes töredék. A positiv mintáiként szereplő széles szalagot, hármas vagy négyes párhuzamos vonalak határolják. A széles szalagon apró körökből álló díszítés helyezkedik «1. Kiemeli a darabot az eddig találtak közül az a körülmény, hogy falán erős kidúdorodás van, amelynek megfelelő homorodás állapítható meg. A belső rész finom eldolgozásán látszik, •hogy ez az eddig nem ismert díszítési mód tervszerűen és nagyon gondosan készült. Hasonló elgondolással gyakran találkozunk a csókái Kremenyák hasonló korú kerámiájának durvább darabjainál is. (XI. 4.) €1. Lapos fedő. Nagyjából köralakú, de ott, ahol a fülek csatlakoznak, kissé megnyúlt. Sem alsó, sem -felső részén nincs kerete. Eddigi leleteink közt teljesen egyedül áll, de valószínűleg nem ez volt az egyedüli darab. A természetszerűen elpusztult faanyagban bizonyára több hasonmása lehetett. (XI. 5.) 62. Bütykös edényperem töredéke. A perem alatt elhelyezkedő bütyökhöz mindkét oldalon ívelt sorban kisebbméretü dúdorodások csatlakoznak. (XI. 6.) 63. Meandesrdíszes töredék. Az alakja szokatlan. A két meandert elválasztó függőleges vonal irányában erősen homorodik a töredék. A csúcsos alsó rész nagyon töredékes ugyan, de azért meg lehet állapítani, hogy a megmaradt csúcs egy emberábrázolásos töredék lába lehetett, amely a másik oldalon is megismétlődött. A darabban tehát valami figurális edényforma töredékes emléke maradt reánk, amely eddigi leleteink közt ismeretlen volt. (XI. 7.) 6Jf. Bütykös töredék. A függőlegesen álló bütyök felső része erősen megnyúlt. (XI. 8.) 65. Edény perem töredéke, kisméretű bütyökkel, «melynek felső része az előbbi mintájára felfelé megnyúlt és kiszélesedett. (XI. 9.) 66. Szegletes edény oldal töredéke. A darabon pontosan kivehető a két oldal szegletes illeszkedése. Mind a két érintkező felületet meander vonalak díszítették. (XI. 10.) I 67. Négylábú asztalka ovális fenék töredéke. A töredéken a három láb helye jól megfigyelhető. A lábak oszlopszerüen hengeresek voltak. A lap felei részének nincs pereme. Az egész darab valóban asztalszerű alak volt. (XI. 11.) 68. Edény töredék. Díszítése elüt a szokott formáktól. Nem vékony mély vonalaik tagolják, hanem a Péceli-kultúra hornyolásaira emlékeztető szélesebb vonalak. Fontos ez a darab azért, mert azt mutatja, hogy a hornyolt disz nem a Péceli-kultúráwal került Magyarországra, hanem már a Tiszai-kultúrában is megvolt. A töredék vörös színe teljesen kizárja azt a gyanút, mintha itt a Péceli-kultúra emlékével vola« dolgunk. (XI. 12.) 69. Poháralakú, kisméretű edényke töredéke. A kép jobb oldalán az edény eredeti pereme is látható. Formája, nagyobb méretben közismert a Tiszai-kultúrában. Díszítés nincs rajta. Magassága 6 cm volt, (XL 13.) 70. Hengeres edénytalp, homorodó fenékkel. A fenékkel párhuzamos irányban haladva lencseszerü bütykök futnak rajta körül. Felső része valószínűleg gömbös forma volt. (XI. 14.) 71. Kisméretű, hengeralakú edény. Durva kivitelén is meglátszik, hogy nem gyakorlott fazekas kezéből került ki. Valószínűleg gyermek kéz által készített ^gyerekjáték volt. Gyakorlati rendeltetése nem lehetett. Sem a nagyság, sem a belső kidolgozás nem engedi meg ezt a feltevést. (XL 15.) 72. Parittya-kö. Részben természetes alakú, de részben csiszolással készült. (ХП. 1.) 73. Agancsból készült balta foglalat, természetes agancs nyéllel. A vastagabb végén erős használati nyomok mutatják, hogy ütöszerszámul szolgált. A vékonyabb vég úgy van kidolgozva, hogy olyan kisebbméretű baltát, vagy éket, mint az 5könnyen bele lehetett illeszteni. Eddigi leleteink közt ilyen forma még nem fordult elő. (XII. 2.) 7Jf. Szigony alsó része. Nagyon jellemző a két oldalt kiugró rész, amelynek a nyélbeillesztésnél volt szerepe. (XII. 3.) 75. Gömbölyödő fokú balta töredéke. (ХП. 4.) 76. Véső, vagy ék. Megmunkálása rendkívül gondos. Méretei is azt árulják el, hogy a fennebb ismer* tetett foglalatban használhatták. (XII. 5.) 77—80. Trapézalakú balta töredékek. (ХП. 6.) 7., 12., 15.) 81. Edényfül, felfelé álló kettős nyúlvánnyal (XII. 8.) 82. Megmunkált szarvasagancs töredéke. Felső része töredékes, de alsó részén jól kivehető az elfürészelés nyoma. Valószínűleg kapa volt. (XII. 9.) 83. Nyéllyukas balta töredék. A darab éppen a nyéllyuknál pattant el, de mint a felette látható nyomról látszik újrafúrásához hozzákezdtek. Ez a példány is mutatja, hogy a kőeszközökben nem lehet impor* iáit darabokat látni. De azt is igazolja, hogy a nyéllyukas baltával a többi példányok is együttélnek^ (XII. 10.) 84. Ékalakú balta, fokán ütésektől ezáxmaí* kopás nyomokkal. X х1 1* _ v
