Folia archeologica 6. (1949)
BANNER JÁNOS ÉS FOLTINY ISTVÁN: HARMADIK ÁSATÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖKÉNYDOMBOM
50 :BAN'NÊfl- -KÖLTI NY: HARMADIK ÁSATÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖKÉNYDOMBÖSr A szerkezetből ugyan semmi sem maradt meg, de a kiégett sártapaszréteg (VIII. 8., 11.) szerencsésen megőrizte a lenyomatokat, amelyekből az egész szerkezetet rekonstruálni leihet. Különös szerkezetről nincs szó, de mégis annak kell nevezni, mert a sártapasz nem a puszta földre, hanem az előzőleg gondosan elhelyezett -hasított és kerek fákra lett elhelyezve. Ez a -semmivel össze nem kötött fa-anyag adta az alapot, amely egyrészt hozzásimult az egyenlőtlen talaj fölszínhez, másrészt mélyen belenyomódott a sártapaszrétegbe is. Hogy a símuiás nem mindenütt éppen csak érintkezett az altalajjal, az magától értetődik s a sártapasz lefejtése után a kétfelé is megmaradt lenyomatok alapján jól meg -lehetett állapítani a vékonyabb és vastagabb faágak formáját vagy •akár méreteit is. A lenyomatok görcsös részeiből kétségtelenül kitűnt, hogy a padozat alappiac nem fenyőia szolgáltatta, hanem valami Jomibos fa, amelyből azonban természetesen •semmi seen maradt meg. Ez egészen természetes is, hiszen még csak nem is vizes területre helyezték el, hanem a száraz talajra, amely -annyira magasan volt a mellette elfolyó víz íö-lö'ct, hogy csak-a legki vételes ebb esetben, a leg-r.tiiábban történő nagyobbarúnyú áradás alkal-rnávai kerülhetett csak — ideig-óráig — víz -alá. 4 A részben hasított, részben kerek fák az alap keskenyebb irányában gondosan egymás mellé fektetve kerültek a puszta talajra. Alattuk összekötő gerendák nem voltak. Egyik-másik darab keskenyebb deszka szélességű vou, de voltak köztük olyanok is, amelyek léciormára voltak széthasítva. A fák olyan sűrűn -lekaüLek egymás mellett, amilyen sűrűn az -egyes darabok természetes hajlása megengedte. 'Hogy így néha vastagabb sárréteg is került a "fák közé, az egészen természetes. (Kitűnik ez abból a vastag sárrétegből, amely megőrizte a - lenyomatokat s amely 8—10 cm vastagon feJ küdt a szabályosan elhelyezett fák felett.) Ennek az alapzatnak építésére úgy látszik, - azért volt szükség, mert az előző település megállapítható jelenségei, a talajt több helyen is süppedékessé tették és szükség volt arra, hogy egész felület sírna és így lakható legyen. Az alap mindenre kiterjedő figyelemmel történt kibontása után a háznak mind a négy sarkát megtaláltuk s így a teljes alaprajzot pontosan megállapíthattuk. Figyelmet érdeme^ hogy a sarkok a ház belsejében soha sem végződtek szegletesen, hanem gondosan le voltak kerekítve. Kívülről természetesen ennek nyoma sem látszott. Az alaprajz alakja és ezek a lekerekített sarkak arra a földre épített ládára emlékeztetnek, amelyet 1940. évi ásatásaink során, © ház alapjától pár méter távolságra nádkötegekre tapasztva találtunk. Hogy ennek természeténél fogva elnyújtottabb alakja van, az nem lehet meglepő, de mindenesetre feltűnj hogy míg itt fadarabok tartoztak a szerkezethez, addig amott nádkötegek pótolták azt. 5 És ez a szerkezet itt, ezen a minden cölöpépítménytől távoleső területen nagyon feltűnő. Nem lehet ugyanis letagadni, hogy elgondolásuk nagyon emlékeztet azokra az építményekre, amelyek a „nem valódi" cölöpépítmények csoportjába tartoznak 6, amelyek olyan helyeken épületk, ahol a már-már kiszáradt talaj feleslegessé tette a ,,valódi" eölöpépítmények sok munkába és időbe kerülő felállítását. Maga az alaprajz még megengedné, hogy azon egy nagyobbméretű, már eddig is ismert kunyhó-féle állott volna, de a déli rövidebb falból megmaradt részlet teljesen kizárja ezt az elgondolást. A faltöredéken élesen rajzolódik ki az a gondosan tapasztott nyílás, amely egy kb. 50 cm széles rés egyik oldalát mutatja (VIII. 6.). A rés helyén falnak nyoma sem volt, a másik oldalon pedig éppen olyan gondosan símított oldal következett. A két gondosan kidolgozott rész közt mindössze annyi különbség volt, hogy az előbbihez kifelé, az utóbbihoz befelé irányuló rövid falrészlet csatlakozott. Nem lehet kétséges, hogy ez volt a háznak egyetlen bejárata, amely annyira közel volt a sarokhoz, hogy használata csak függőleges álló falak és nem ferdén haladó tető — mellett képzelhető el. Hogy valóban ez lehetett a bejára^ azt az is igazolja, hogy a déli oldalon volt. Szabályos, hosszúkás négyszögalakú házzal van tehát dolgunk, amelynek falai faszéi* kezet nélkül állottak. Eat bizonyítja az, hogy 4 Hogy ez az eset is előfordulhatott, arra a Fol 5 Fo 1- Arc h- 194 5- L 4—6V I- 9 a~~ b' -Arch, hivatkozott közleményében már rámutattunk, az 6 Ebert: Reallexikon der Vorgeschichte. Bd. Xi -1&40. évi feltárás vonatkozó részének ismertetésénél, S. 89. . л
