Folia archeologica 5.

Dornyay-Csalog: Az újabb-kőkori szalagdíszes agyagművesség emlékei a Balatoni-Múzeumban

2 ÛORNYAY-CSALOG : AZ ÚJABB-KŐKORI SZALAGDÍSZES AGYAGMŰVESSÉG ható meg, mivel pereme nem maradt meg. Magassága 16 cm körül lehetett. A nagy edény külsejét körbefutó, négyszeres, bemélyített spirálszalag veszi körül. A barázdaszerűen bemélyített vonaldíszítésben mészbetét sehol sem fedezhető fel. Jellegzetessége az edénynek, hogy a szalagdíszítés szinte az egész rendelkezésre álló felületet beborítja. Ezt a célt, azaz a lehető legteljesebb térkitöltést szolgálják azok a „V", illetve fordított „V"-alakú kettős vonalak is, melyek a még üresen maradt spirálfejek közeit a fenék és a perem mentén kitöltik (1. kép 4.). Egy másik edénytöredék, mely feltehetőleg szintén félgömbalakú edény darabja volt, felületén díszítetlen, kihasadó részén pedig ujjbenyomásokkal díszített bütyökfület visel (1. kép 1.). Hasonló bütyökfület, illetve ujjbenyomásokkal díszített plasztikusan kiemelkedő bordákat mutat a többi darab is (1. kép 2—3, 5—6.). Ugyanezen a helyen több feltört állati csont, őstulok szarvcsaptöredék feküdt elszórtan, ami figyelembevéve az említett körülményeket, tóparti települést, vagy tanyahelyet sejtet. Cserepeink alakjuk és díszítésük folytán a szalagdíszes agyagművesség spirálmeanderes csoportjába tartoznak. Ugyanabba a csoportba, melynek magyarországi elterjedésével Tompa Ferenc

1 és Csalogovits József

2 foglalkoztak. Keszthely Dornyay Béla II. A Balatoni-Múzeum őskori gyűjteményének átnézése során a fentebb ismertetett keszthelyi leleteken kívül több ép és törött cserépedényt, illetve cserepet találtam, mely kétségtelenül a szalagdíszes keramika spirálmeanderes csoportjába tartozik. Az emlékanyag lelőhelyének megnevezésén kívül a leltárkönyv sem tesz említést darabjaink leletkörülményeiről, de így is több vonatkozásban bővítik ismereteinket a Dunántúl újabb-kőkorát illetően. Ismertetésük éppen ezért nem lesz hiábavaló feladat. 1 Tompa Ferenc, A szalagdíszes agyagművesség kultúrája Magyarországon. Archaeologie Hungarica V—VI. 15—27. — 25 Jahre Urgesichlsforschung in Ungarn. B. d. R. G. K. 1931-35. 28-32, Tol. 7—8. 2 Csalogovils József, Földrajzi tényezők halasa Magyarország neolithikus kultúrájának kialakulására és elterjedésére. Arch. Ért. 1930, 30-34., 36—39. kép. Szalacska : A Keszthelyre szállított Darnay-gyüjtemény gazdag szalacskai anyagában két idetartozó edényt és egy cseréptöredéket találtam. Az első kettő csövestalpú edény, egyiknek tálszerű felső része sajnos, nagyon hiányos. Az épebb állapotban megmaradt darabnak csak a pereme hiányzik egy kis darabon. Tálszerű felső része is levált a talpról, ez azonban vissza volt ragasztható (1. kép 9.). Színe feketésszürke, a törésfelületek vörösesbarnák. Magassága 8 5 cm, amiből a talpra 5 3 cm jut. Az enyhén behajló peremű tálrész átmérője 13'5 cm, a talp kiszélesedő alsó részén 8'5 cm. A csöves talpú edény díszítése a vállrész pereme alatt négy, arányos távolságban elhelyezett kidudorodó bütyökből, a talpon pedig bekarcolt, fehér mészanyaggal kitöltött zegzugvonalakból 2. kép - Abb. 2 áll. A talpon levő zegzugvonal háromszoros, de hasonló egyszeres vonal övezi körül a tálrész peremalatti részét is. Külön hangsúlyozom, hogy a bemélyített árkokban látható mészbetét feltétlenül eredeti és nem utólagos „restaurálás" eredménye. Érdekes, hogy a talpon lévő vonalas díszítés szinte beborítja az egész felületet, a térkitöltő tendencia tehát itt is világosan felismerhető. A másik csövestalpú tál (1. kép 10.) anyaga, színe és égetése olyan, mint az előbbié, magassága pedig csak valamivel lehetett több amazénál. A bemélyített árkolásszerű vonaldíszből a tálrészen nem maradt meg semmi, a talpon ezzel szemben két, helyenként összeérő zegzúgvonal ismerhető fel. A mészbetét ezen a darabon is megmaradt. A tálalak belső oldalán