Folia archeologica 5.

Alföldi András: Új agyagminták és medaillonok Pannoniából és Dáciából

ALFÖLDI : ÚJ AGYAGMINTÁK ÉS MEDAILLONOK PANNÓNIÁBÓL ÉS DÁCIÁBÓL 67 2. Ugyancsak a galliai kultúrhatást tükrözi egy jelentéktelennek látszó kis töredék, mely brigetiói homorú lepénysütő-formának a marad­ványa ; Kállay Ödön becses gyűjteményében van, Szőnyben. Az I. t. 4 ábra természetes nagyságban ábrázolja, míg a 4a kép ugyanott domború plasztelin-Ienyomatáról készült. Meg­maradt részén jobb lábára nehezkedő fiatal­ember álló alakja látható. Nem tudjuk, hogy felemelt jobbjában mit tarthatott, mert kezefejé­nél letört a minta ; baljában nyílvessző, mö­götte puzdra. Előtte összekuporodott ifjú térdel, akinek csak feje és válla maradt meg ; de az álló alak nem rá ügyel, hanem előre néz, nyil­ván a vele szemben álló, töredékünkön már hiányzó alakra. Az egész kompozíció kiegészí­tésére oly sok lehetőség nyílik és oly bizony­talanok a kínálkozó megoldások, hogy inkább nem is fárasztjuk az olvasót mérlegelésükkel. De azt a kört, amelyből az egész ábrá­zolás kikerült, mégis meg tudjuk nagyjában határozni. Segítenek ebben a feliratok, melyek közül az egyik az álló ifjú kilétét határozza meg ; mögötte van ugyanis odaírva, hogy MELEAGE[R], Az előtte látható CERA szó után annak a „művész"-nek a neve követke­zett birtokos esetben, aki a jelenet viaszmodell­jét készítette. Ez jó útmutatással szolgál szá­munkra, mert a tervező szignaturájának ilymó­don való jelzése általános gyakorlat a rhöne­völgyi edénymedaillonokon. Erre az I. t. 5 orangei példányt választottuk ki példának (Déchelette' rajza nyomán), annak ellenére, hogy a CERA előtt előtt elmosódott rajta a FELICIS név. Ezt választottuk azért, mert ezen is oda van biggyesztve az ábrázolt mitikus személyek mellé a nevük, mint Meleageré a brigetiói töredéken. De az is szemünkbe ötlik e példán, hogy . a galliai edénymedaillonokon nem valóban vallásos jellegű a hitrege alakjai­nak ábrázolása, hanem csak klasszikus szín­darabok szereplői ezek. Itt például Hippome­don és a gyorslábú Atalanta állnak egymással szemben, mozdulatuk jelzi, hogy párbeszéd fo­lyik közöttük ; fejük felett a versenydíjak. Két­oldalt Atalanta atyja Schoeneus és a verseny­pálya megszemélyesítője, Palaestra áll. A jele­net felett annak a drámának idevágó részlete van felírva, melyből ez merítve van, — fel­tehetőleg a kar mondókája : 8 7 J. Déchelette, id. m. 2, 280 Nr. 80. 8 Máskép W. Froehner, lásd Déchelette, id. h. Respicit ad malum pernicibus ignea plantis Quae pro dote parat mortem quicumque fugaci Velox in cursu cessacet virgine visa. Felemlítjük még azt a galliai edénymedaillont is, amelyen legbiztosabban állapítható meg a mitológiai alakok színházi szerepe (lásd az 1. szövegképet, Déchette id. m. 2, 291 nyomán). A képmező itt is levélkoszorúba van foglalva. Hátul magas állványon, az antik színház theo­logeion-ján a kapitoliumi triász foglal helyet, az előtérben Mars és Hercules állnak szemben egymással. A hadisten megakarja bosszulni fia, Cycnus megöletését, de Iuppiter leküldi sasát, hogy megakadályozza a párviadalt. Két oldalt egy-egy iambikus sor van felírva abból a drá­J. kép - Abb. 1 ma-jelenetből, amely a képen meg van örökítve. Mars : Adesse ultorem nati m[e] credas mei. Hercules : [/nuic]/a virtus nusquam terreri potest. Persze előfordul a rhőne-völgyi medaillonokon olyan mitikus kép is, mint az 1.1. 6, 9 amelynél a hitrege cselekménye felülkerekedik a színházi beállításon : Theseus a főjelenetben megkapja a fonálgombolyagot Ariadne-től, de fent a tá­volban látszik már, ahogy agyoncsapja Mino­taurust. Az építészeti háttér azonban itt is szín­házi díszletnek néz ki. » J. Déchelette, id. m. 2, 278, Nr. 77a.

Next

/
Thumbnails
Contents