Folia archeologica 5.

br. Ghillány Éva: A szurdokpüspöki szkíta lelet

50 GHILLÁNY : A SZURDOKPÜSPÖKI SZKÍTA LELET Pisamskoje gorodiscen

1

1 találták. A kazáni múzeum darabján szintén találunk griffejet. Itt azonban a szem és csőr felső kávája összetartozik, míg az alsó állkapocs külön tagot képez. A fül hiányzik, talán a sérült részen volt. Mellesleg megjegyezve ez a griffej egy nagyobb állat (medve) mellső combját hangsúlyozza, szerepe tehát ugyanaz, mint az ismert garcsinovoi lelet állatalakjain.

1

2 Ez a két példa világosan mutatja, hogy a jelen esetben is nyugodtan beszélhetünk az alkotóelemek széteséséről. De van egy másik eshetőség is, amelyet az elején említettem, t. i. hogy a fül mégis a griff füle. Ugyanis a Nagy Péter korában előkerült szibériai aranyokon az állatok agancsát és sörényét díszítő griffek füle fokozatosan hátrább csúszik és ugyanezt az alakot mutatja.

1

3 Igaz, hogy ezek jóval későbbi darabok, mint az eddig tárgyaltak. Azonkívül ennek a föltevésnek még egy nehézsége van, mégpedig az, hogy leletünkön a fül fordított helyzetben van. Az látszik valószínűbbnek, már csak a fül aránytalanul nagyobb volta miatt is, hogy nem a griffejhez tartozik, hanem az említett kéttagú kompozíciók állatfejének (I t. 7—8) maradványa. Magam ezt a föltevést veszem alapúi, míg újabb leletek ennek helytelenségét be nem bizonyítják. A szurdokpüspöki lelet másik darabjához Magyarországról és az oroszországi anyaterületekről párhuzamokat nem ismerek, tehát kormeghatározásra ez idő szerint nem tudom fölhasználni. Visszatérve a csonteszközhöz, a kormeghatározást megnehézíti az a körülmény, hogy a magyarországi emlékcsoportban, amelybe ez a tárgy beletartozik még csak hasonló csonteszköz sem fordúl elő. Az egész tárgyon az archaikus vonás uralkodik, de a forma maga széteső, tehát elég fejlett. Rostovtzev

1

4 szerint a magyarországi szkita leletek abban különböznek a déloroszországiaktól, hogy nálunk hiányzik a görög import elem. Ugy látszik, hogy a magyarországi szkíták egész izoláltan éltek, még pedig korábban mint a dobrudzsai és 1

1 Viatka kormányzóság, Jaransk kerület, Kukarka (mai neve Sovjetsk) mellett ; (Fettich N. egyetemi m. tanár múzeumi jegyzeteiből.) 1

2 Fettich N, A garcsinovoi szkita lelet. Arch. Hung. XV, 1934. 3. t. 1-2. 1

3 Borovka. Skythian Art, London, 1928. 103. o. 48-49. t. 1

1 Rostovtzev, Skythien und der Bosporus, Berlin 1939, 530 skk. o. dunatorkolati törzsek. Sőt azt állítja, hogy a dobrudzsai szkiták nem Erdélyből jöttek. Ugyanő mondja a következőket : A magyarországi leletcsoport egy teljes egészet alkot. A szkita tárgyak formája és típusa archaikus és meg is marad ilyennek. Az állatmotívumok déloroszországi fejlődésében az erdélyi szkiták alig vettek részt, ép így a görögökkel sem voltak állandó kapcsolatban. Izoláltan éltek és idővel fölszívódtak a helyi lakosságba. Művészetük archaikussága elég korai megjelenésükről tanúskodik, nemzeti jellegüket rövid ideig őrizték meg, legkésőbb a Kr. e. IV—

III. sz.-ig (i. m. 534. o.). A magyarországi szkita kultúra korát P. Reinecke 6 a Kr. e. VII. sz. vége és IV. sz. közötti időre határozta meg, Márton Lajos pedig kimutatta,

1

6 hogy a gyöngyösi sirlelet nem kerülhetett a földbe a Kr. e. IV. sz. előtt, ez tehát összevág. A tápiószentmártoni és zöldhalompusztai aranyleletek azt mutatják,

1' hogy a szkita kultúra tetőpontja a középmagyarországi vidéken a Kr. e. V. sz. körüli időre esik. Ezek alapján leletünk archaikus vonása időbeli meghatározásához kevés támpontot nyújt. A motívum fejlettségéből bizonyos mértékig arra lehet következtetnünk, hogy nem a legelső időkből való. Annyi kimutatható, hogy hiánytalanul beleilleszkedik az oroszországi szkita kultúra anyagába. A (amani két csontfaragvány (I. t. 5—6) erősen archaikus vonásokat tüntet föl, ilyen a felületeknek összehajló élben találkozó képzése, combspirális, stb. Jellegzetes a váll kettős fogazása. Ennek analógiája egy egészen archaikus darabon van, Jelizavetovskaja stanica-ról, (a Don deltájában.

1

8) A vállzsinór is megjelenik ezen a faragványon ugyanúgy, mint a tápiószentmártoni aranyszarvason, amely pedig a Kr. e. V.—IV. sz.-ból való,

1

0 inkább az előbbinek végéről. A tamani csontfaragványon a farok madárfej képzése — mint láttuk — feltűnően egyezik a szurdokpüspöki leletet díszítő griffej képzésével. A madárorrszarut jelképező tag mindkét esetben sokkal merőlegesebben áll, 1

5 P. Reinecke, Magyarországi skytha régiségek, AÉ. 1897, 11. sk. o. 1

0 Márton Lajos, Skytha sírleletek Gyöngyösön, AÉ. XXVIII köt. 1908, 52. o. 1

7 Fettich N., A zöldhalompusztai szkita lelet, Arch. Hung. III. Budapest, 1928, 16. o. 1

8 G. Borovka, Scythian Art, London. 1928, 52. 56. 64. o. 22. t. A. 1

9 Fettich N, i. m. 16. o.