Folia archeologica 5.

Banner-Foltiny: Újabb ásatás a hódmezővásárhelyi Kökénydombon

16 aeneoütikus töredékek ez alkalommal is előkerültek, éspedig éppen erről a részérő! a telepnek. 9. sír. 130 cm mélyen, magábanálló állkapocs. 10. sír. 30 cm mélyen két edény. Mindkettő a bronzkor II. periódusába tartozik.

1

7 Látnivaló, hogy rendszeres temetkezésről beszélni sem lehet, de mégis úgy tetszik, mintha a bronzkorban nagyobb temető lett volna ezen a helyen, amit azonban későbben, talán a jellegzetes szürke cserepekkel kimutatható jazig időben, megbolygattak és tönkretettek. Lehet, hogy a temető folytatását a következő ásatások alkalmával még sikerül megtalálni. Meg kell még emlékeznünk arról az 53. tálról, amely 53 cm mélységből került elő, éppen az árok keleti Salából. Magéban állott és semmiféle összefüggést nem mutatott. A tiszai-kultúrába való tartozása kétségtelen (VIII. t. 1.). Fala feltűnően vastag. Iszapolása durva, égetése közepes. Szá 22, M 4, Fá 20 cm. Itt említjük meg a telepen, kétségtelenül másodlagos helyen előkerült néhány edényt. Ezek : 54. Pohárformájú edény két átfúrt bütyökkel (VII. t II.). Bemélyedő egyenesek és különböző irányú zeg-zugvónalak díszítik. Iszapolása és égetése elég jó. Szürkésfekete. Szá 11, M 13, Fá 7 5 cm. 55. Pohárformájú edény szívókával (VII. t. 12.). Oldalán bemélyedő meandroid vonalak, egyenesektől határolt pontsor és háromszögek láthatók. Iszapolása és égetése elég jó. Szürkésfekete. Szá 13, M 13, Fá 9 cm. 56. Félgömbformájú bütyökdíszes edény (VII. t. 6 ). Kissé durván iszapolt és rosszul égetett. Szürke. Szá 17'5, M 14, Fá 7 cm. Az elmondottakból is látszik, hogy a feltárt 192 m

2 terület újabb adatokat szolgáltatott az egész település történetére, kibővítve eddigi ismereteinket. Nem kétséges, hogy legalább is a feltárt részen, a telep legjelentősebb leletanyagát a tiszai-kultúra I. periódusa adja. Mind a négy sártapaszréteg és a 8. gödör háborítatlan anyagával éppenúgy ennek a kultúrának emlékeit őrzi, mint a 4. és 5. tűzhely s főleg az igen vastag III. réteg rendkívül gazdag edényanyaga. Ez az edényanyag, a többi rétegből kikerült anyaggal együtt, azért jelentős, mert bőséges kiegészítéssel szolgál nemcsak az eddig ismert kisebbméretű díszedények leltárához, leginkább az alacsony talpcsöves edények csoportjához, de főként a durvább kivitelű, nagyméretű, élelemtartó edények eddig is ismert típusaihoz.

1

8 1

7 U. o. 183. 1. 5., 7. edény. XXXIII. t. 7., 8. 1

8 Ezekkel a dúrva edényekkel alig foglalkozott a szakirodalom. Bizonyára azért, mert leginkább csak töredékekben kerültek elő s kiegészítésükre alig-alig találunk példát. A legtöbbet a Kökénydomb régebbi anyagából s az ennek közelében feltárt Kiss-tanyából ismerünk. Lásd Dolg. 1933-34. IX-X. kt. 30-40. 1. V-VII. t. A III. rétegben elhelyezett edények könynyen rekonstruálható eredeti helyzete, különösen a nádkötegekre tapasztott és a helyszínén kiégetett láda-forma mutatja, hogy itt, eddig sehol nem látott, eleségtartó épülettel, valóságos magtárral van dolgunk, amelynek alakját a leggondosabb megfigyelés sem engedte tisztázni. Minthogy azonban egy-két elszenesedett, de nem eredeti helyzetben fekvő fadarabtól eltekintve, semmiféle szerkezeti részletet nem ismerünk, ezeket a helyiségeket is csak a lelőhely régebben feltárt

1

9 részén már megismert, kunyhóforma épületeknek tekinthetjük. Az edények egymásmelletti tömeges előfordulása, minden eddiginél jobban tanúskodik a tiszai-kultúra földművelő jellegéről még akkor is, ha az e kultúrába tartozó háborítatlan 8. gödör csont- és agancsanyaga, a III. rétegben talált nehezékekkel együtt a halász-vadász életmódra is szolgáltat bizonyítékokat. De jellemző ezeknek a tömegesen előforduló edényeknek az alakja és a nagysága is. Ha kerül is köztük kisméretű edény, legnagyobb részük éppen nagy méretével tűnik fel.

2

0 Egyes edényeknek

2

1 (VI. t. 8.) erős balkáni kapcsolata is nyilvánvaló. Az ottani típusok

2

2 lelőhelye kevésbbé termékeny vidék és így aligha tévedünk, ha ezeknek az edényformáknak kialakulását a magyar Alföldön keressük. A Balkánra a tiszai-kultúra egyéb emlékeivel együtt kerülhetett ez a forma a tömegesebb — de telepünkhöz viszonyítottan nem is sokkal tömegesebb — előfordulása, csak a szerencsés véletlennek, a nagyobb kiterjedésű feltárásnak, de nem az ottani eredetnek köszönhető. Természetesen nem az edények, hanem a formák vándorlására gondolunk csupán. A formák itteni nagyság- és alakbeli változatossága is ennek a területnek gazdag kerámiai alkotásairól és a készítők csapongó képzelőerejéről beszél. 1

9 P. Z. 1930. 184-193. I. 2

0 A csoport elhelyezkedését az I. t. 1 , 2 , 5., 7 , 8, 9. és 11. t. 10., 12. kép mutatja; megjegyezzük, hogy a kisebbméretű edények természetesen nem látszanak még a részlet Selvételeken sem, mert ezek részben a nagyobbak alatt, részben a törmelékek között húzódtak meg. Az I— XI. jelzésű edények, ha nincsenek is rajta valamennyien az 1. t. 8. képen, eredeti helyük jelezve van. Az 1—XI. jelzésnek megíelelő tárgyakat az 1. képen, továbbá a VI. t. 3, 5., 8, 9a-b., VII. t. 8., 9., 14., 18., 19., Vili. t. 16. lapon találja az érdeklődő. 2

1 Töredékekben több példány is kimutatható úgy a mostani, mint az 1929. évi íeltárás alkalmával. 2

2 M. Vasic: Preislorica vinca U. XXVII-XXXI1. tábla.