Folia archeologica 5.

Könyvismertetések - Bibliographia

124 rossz szóhasználaton alapul. A 38. o.-n „indogermán faj"ról van szó. „Indogermán íaj" ugyanis nincsen. Az „indogermán" szó nyelvi kategóriát jelez. A német szakirodalom egy része nyilvánvalóan helytelenül, tágabb értelemben egységes népet „ethnikumot" is ért alatta. A nyelvi azonosság, mint egyedüli kritérium nem jelenthet népi azonosságot, faji azonosságot pedig egyáltalán nem jelent és az antropológia az „indogermán" íajta szakkifejezést ennek megfelelően nem is ismeri. Sajnálattal kell megemlékeznünk arról is, hogy Banner, aki Szeghalmi Gyula ásatásainak anyagát úgylátszik csak a publikációkból ismerte, nem vette észre, hogy egy részük hamisítvány. Nemrégiben a gyűjteményből a magánkereskedelembe is kerültek darabok, amelyeket a Nemzeti Múzeumba hoztak felülvizsgálás végett. A vizsgálat kétségen kívül a tárgyak hamisságét állapította meg. (Agyagállatkák, kanalak, karikák, tűzkutyákh A X. táblán közölt „fejvánkos"-ntik megfelelő hamis darab jelenleg is a Nemzeti Múzeumban van és a szakértők rendelkezésére áll. Bár nem láthattam eredetiben, de hamisítványnak tartom az eddig megvizsgált darabok ismeretében a Banner által is közölt csontra karcolt szarvast, de a csontfogantyút is a beléhelyezetl baltával (X. t. 4, 5, 7). A Debreceni Múzeumba került anyag egy része is, valószínűen tartalmazhat hamisítványokat. Gallus Sándor János Banner, DAS STEINZEITLICHE LEBEN IM KOM1TATE BÉKÉS. Gyulai dolgozatok. Heft 4. 1941. In einer rezenden Arbeit konnte József Csalog nachweisen, dass entgegen Ferenc Tompa's Ansicht, die Träger der Theiss- und der Bükker Kultur voneinander unabhängige Völkerschaften waren, die später in wechsellvölle Berührung gerieten. (Folia Archaeologica, III—IV. 1941. S. 1—27. Die Chronologie der Bükker und der Theisskullur). Diese Ansicht Csalog's kann in der Arbeit von Banner weitere Belege finden. Banner stellt zum erstenmale die Ergebnisse seiner Forschungen über das neolitische Haus zusammen, und kommt zu dem Resultate, dass die Haustypen der Theisskultur typologisch der Körös-Kultur nahe stehen, während die Hausformen der Péceler-Kultur (Badener oder Ossarner Kultur) die gewöhnte Form des Grubenhauses der Bandkeramik zeigt. Dies sind Ergebnisse die bei der ethnischen Beurteilung der ungarischen „Kulturen" in die Wage geworfen werden müssen I Zu einem ähnlichen Bilde verhelfen uns auch die Analyse der Bestattungen. Die Theisskultur und die Körös-Kultur sondern sich von allen anderen neolithischen Kulturen dadurch ab, dass sie keine Friedhöfe besitzen ; die Toten werden in den Ansiedlungen bestattet. Die Körös-Kultur ist älter als die Theisskultur und die Frage ist ganz reif zur Diskussion ob sie nicht eine ältere Phase der Theisskultur ist. (Die Hinterlassenschaft desselben Volkes in einer etwas früheren Zeit.) An Einzellheiten ist zu Bemerken dass Banner sehr richtig die allgemein, als „Altärchen" gewerteten kleinen Thongebilde der Körös Kultur als Lampen identifiziert. Sándor Gallus Alföldi András, EPIGRAPHICA III. Archaeologiai Értesítő, III. Folyam, 1, 1940, 195-213. 1. XXVIII tábla. Német szöveg u. o. 214 skk. Egy korábbi publikációban (Arch Ért. 52, 1939, 101 skk.) már több olyan feliratos követ ismertetett a szerző, amelyek Aquincumból kerültek le Székesfehérvárra a középkorban. Most folytatja ezt a sort más feliratos emlékekkel, melyeknél az említett elszállítás, fontos kérdésekben félrevezette a kutatást. Mommsen azt tartotta (CIL III p. 432), hogy Székesfehérvár környékén, nevezetesen Sárpentelén fontos település volt a római korban ; ez volt a tartomány császárkultuszának központja. Felfogását néhány epigrafikus emlékre alapozza és eme felfogását a kutatók mind átvették. Mommsen feltevése megcáfolható ; ha azt nézzük, hogv a császár-kultusz centrumai más provinciákban hol voltak, akkor feltehetjük, hogy ezek Pannoniában is, a bennszülöttek hagyományos székhelyein, illetőleg kultikus központjain voltak. Nem találtak Sárpentelén nagyobb római telepet, így a feliratos kövek eredete másképen magyarázható. A negatív érvek után felsorolja azokat a feliratokat, amelyek Aquincumban kerültek elő és a sacerdos provinciae-t említik. A felsorolás után nem lehet kétséges, hogy a tartomány conciliuma Aquincumban tartotta ünnepélyeit. A sárpentelei kövek közül az egyikről (CIL III 3345.) korábban Divus Marcus templomára következtettek. A közölt új kiegészítés szerint egy ismeretlen istenségnek állított templomról van szó. amelynek sacerdosai között egyszerű katona van, tehát a másik nem lehet a sacerdos provinciáé. A CIL III 3342-ben ugyancsak templum Divi Marti-t keresi Mommsen. A töredéken a sorok hosszából kitűnik, hogy Septimius Severus és fia Caracalla Iuppiter Dolichenus egyik templomát restaurálták. A két császár Kr. u. 202-ben járt Pannóniában és igen valószínű, hogy a tartomány fővárosának egyik szentélyét építették át. Az oltárkő felirata világos (CIL III 3343), ezen ugyancsak Dolichenusnak dedikálják az oltárt a két császár üdvéért „totius provinciáé sacerdotes." Főleg keresztényellenes megmozdulásokban fordul elő. valamely kultusz papjainak ilyen seregszemléje. A felirat a Kr. u. III. század második feléből származik. A negyedik sárpentelei felirat Sedatus oltár, az aquincumi collegium centonariorum magistere állította, ennél a feliratnál kézenfekvő az aquincumi származás. A cikk második részében Aquincum városi szervezetére vonatkozó emlékekkel foglalkozik és folytatja az Aquincumból elhurcott kövek ismertetését. A CIL III 3347 feliratos követ Marcus Aurelius és fia Commodus, valamint Aquincum városi tanácsának üdvéért állítják a municipium duumvirjai. Egy másik újabban előkerült kő Besenyőpusztáról való (Fejér megye) Kr, u. 217-ből. Az állító L. Septimius Victor, ágens curam leg. II. adiutricis. A felirattal szorosan összefügg egy másik aquincumi emlék, amelyen két beneficiarius, akik a legio és a colonia Aquincensium curam ágensei egy személyben, szerepelnek Ez a hivatal a posta és csendőrszolgálatnál alkalmazottaké. Az eddigi feloldások többféleképpen magyarázzák a feliratot. Az egyetlen elfogadható magyarázat, hogy ebben az esetben a legio megjelölés a katonavárost jélenti a polgári város mellett. Fontos adat ez a két város különállására a Kr. u. III. században. A légiók mellett kialakult