Folia archeologica 5.

Könyvismertetések - Bibliographia

KÖNYVISMERTETÉSEK — BIBLIOGRAPHIA 123 KÖNYVISMERTETÉSEK — BIBLIOGRAPHIA Banner János, A KŐKORI ÉLET BÉKÉS VÁRMEGYÉBEN. Gyulai dolgozalok, 4. füzet, 1941. A magyar ősrégészet legújabb monográfiáiban sajnálatos módon elhanyagolta a régészet néprajzi vonatkozásait. E szempontokat napjainkig főleg csak a népvándorléskorral foglalkozó irodalom őrizte, ahol nagyarányú alkalmazásával újabban László Gyula ért el figyelemreméltó eredményeket. Örvendetes tehát, hogy Banner kőkori dolgozatában újra visszanyúl ezekre a szinte elfelejtett témákra, amelyek nemcsak magyar, hanem általános európai viszonylatban is megszakadtak a Hoernes által képviselt nagyigényű munkákkal. A régészet-néprajz laikusok érdeklődési területe maradt, akik nem ismerve az eddigi eredményeket, kezdetleges fejtegetésekkel megelégedő cikkek és munkák írásában merültek ki. Jellemző, hogy Banner is tulajdonképpen a művelt nagyközönség érdeklődésének figyelembevételével jut el témájához, de mindjárt látni fogjuk, hogy az itt vázoltak alapján, a magyar szaktudomány számára is lényeges mondanivalót tartogat. Banner igen szerencsésen foglalja össze ásatásainak és kutatásainak eredményét. Újszerű csoportosítása révén már is oly problémák vethetők fel, amelyek bizonyítják, hogy mennyire előnyös az, ha a felderíthető néprajzi adatok, újrá élő anyagként kerülnek az őskorkutatás érdeklődési körébe. Csalog József egy régebbi dolgozatában arra az antopogeográfiailag és néprajzilag teljesen lehetetlen következésre jutott, hogy a bükki kultúra embere, aki földműveléssel és állatenyésztéssel foglalkozott és az északmagyarországi dombvidék lakója volt, elvándorolt volna a Duna-Tisza lapályára és ott földmívelő, vadász, de főleg halászéletet élő pákász-néppé váitozott volna át. (A. É. 1930. 28—52. o. Földrajzi tényezők hatása Magyarország neolitikus kultúráinak kialakulására és elterjedésére). Csalog eme fiatalkori munkáját maga is helytelennek tartja, sőt ő volt az, aki kétséget kizáróan bebizonyította legújabb munkájában (Folia III—IV., 1 — 17. o. A magyarországi újabbkőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja), hogy a bükki és tiszai kultúra népe két teljesen különálló ethnikum, amely egymástól nem származhatott. A származáselmélet. amely Tompa Ferenc ismert hipothézise révén gyökeiesedett bele a köztudatba, csakis a néprajz szempontjainak általános elhanyagolása, az antropológia figyelmenkívülhagyása és a tipológiai analízis félreértemezésének. köszönheti létét. Banner anyaga, néprajzi érdeklődése révén,Tmáris oly adatokra hívja fel a figyelmünket, amelyek Csalog véleményének alátámasztására alkalmasak. Figyelemreméltó ugyanis, hogy a tiszai kultúra háztípusa nem!a'bükki, hanem a kőrös-kultúra házformáiból vezethető le. míg a péceli kultúra (Banner igen helyesen az eddig badeni vagy ossarni néven ismert kultúrának központi, magyarországi helyzete miatt magyar nevet adott) továbbra is megőrizte a szalagdíszes kultúrkör jellegzetes gödörházának alaprajzát (17—20. o.). A-ház egyike a legfontosabb népi kritériumoknak, olyannyira, hogy pld. Mykéné népi elválasztása a krétai ethnikumtól, a háztípusok idegenségének felismerésénél kezdődött. A háztípusok tehát egyrészt Csalognak adnak igazat, hogy a tiszai kultúra nem fejlődhetett a bükki kultúrából, másrészt lehetőséget nyújtanak annak az igen érdekes kérdésnek a felvetésére is, hogy a tiszai kultúra populációja nem azonosítható-e a Körös-kultúra továbbélő népességével, amely a közeli bükki kultúra hatása alatt tipológiai és műveltségbeli változásokon esett át ? A kérdést főleg antropológiai oldalról lehetne megközelíteni, ha antropológusaink érdemesnek tartanék a kikutatásra. A háztípus egyezése azonban érdekesen világítja meg a péceli kultúra népiségének esetleges helyi eredetét is, amelyet Győr megye monográfiájának őskori kötetében (52. o.) felvetettem. Hasonló eredményre jutunk a másik igen fontos területen, a temetkezési szokások analízisénél is. Mind a körösi, mind a tiszai kultúra azáltal különbözik a többitől, hogy nincsen külön temetőjük, a halottakat külön telepen temetik el (28-29. o.) Külön ki kell emelnünk Banner törekvését a gazdasági életforma meghatározására (31 sk. o ) Jó lett volna, ha szerző kezdeményezésein túlmenően a néprajzi rész néhány túl általánosan fogalmazott fejezetét is ugyanolyan gonddal mélyítette volna el, mintahogy azt az itt kiemelt részleteknél tette. Reméljük, hogy ez az út más magyarországi kutatók számára is járhatónak bizonyul és nagyobb elmélyülésre ösztönöz. Banner munkája tudományos érdemei mellett a művelt középosztály érdeklődésének felkeltésére és kielégítésére is alkalmas és ajánljuk a monográfiaírók figyelmébe. Kifogásolnunk kell azonban mégis a nagyközönség szempontjából a metodika és az alapfogalmak rövid méltatásának elmaradását, mert pld. a laikus olvasó a váratlanul felbukkanó „kultúra" szó értelmével egész tanácstalanul áll szemben. Semmiesetre sem fűzi majd hozzá azokat a képzeteket, amelyeket az ősrégész mér megszokott. Szerző tárgy meghatározásai igen szerencsések. így például a körös-kultúrában szereplő általában „oltárkának" nevezett tárgyakat mécsként ismeri fel (14. és 23. o.). Nehezen követhető azonban egy másik meghatározása. Szerinte az őskori telepeken található különböző nagyságú földgödrök „vadak elejtésére ásott vermek" lettek volna. Nem hinnők, hogy a nyilvánvalóan félénk vad látogatta volna az ősember telepeit azért hogy ott gödörbe essen. Befejezésül még egy nyilvánvaló elírást kell szóvátennünk. annál is inkább, mert mélyen meggyökeresedett,