Folia archeologica 3-4.

Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök

322 BIBLIOGRAPH IA L. G., AZ URALALTÁJI NÉPEK PRIMITIV GYALUJÁNAK MAGYARORSZÁGI EMLÉKE. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1937. (1938). 131 — 133. o. Szerző világos okfejtéssel fejti meg £gy szabadkai avar sírlelet mindezideig rejtélyes csonttárgyát. A csonttárgy bot, vagy nyílvessző simító-gyalunak bizonyul, amelyet bicskával együtt alkalmaztak. A csonttárgy megfejtése osztják etnográfiai anyaggal való egybevetés kapcsán sikerült. Ugyanezt a gyalut még a volgai és a balti finnek is használják. Milleker Rezső, A SZÉKELY TÍZESEK. Debreceni Szemle. 1939. 1—40. o. A német és a román szakirodalom okadatolt kritikájából kiindulva a székelység településével foglalkozik. Megállapítja, hogy a székelység falutipusa egyáltalán nem nyugati, de mégis fejlett. Fejlettebb, mint a románoké (5. o.). A továbbiakban a falvak társadalmi helyzetével foglalkozva ismerteti a románok kenéz rendszerét (5. sk. o.). A legelső adat 1157-ből való. A szó és fogalom valószínűen honfoglaláselőtti szláv. A 8. sk. oldalakon a szászok berendezkedéseivel foglalkozik (szomszédság intézménye stb.). A székelység szervezetét ismertetve foglalkozik a lándzsás (kopjás) nemesekkel (14. sk. o.), majd a tizes rendszerrel (16. sk. o.). Óv attól, hogy a tizesrendszer magasabb egységét, a százat, a germán Hundertschafttal magyarázzák. A tizes rendszer a magyarság ősi, keleti, harci rendszere. Foglalkozik a közvetlen honfoglalásutáni gazdasági helyzettel. Ismerteti az ősgermán tizesrendszer formáit is (20. sk. о.). A 26. sk. oldalon újra rátér a székelység tizes rendszerére, ahogy az a székelység településében is megnyilvánul. A tizes élén a tizedes tisztsége sok helyütt máig is ismeretes. A tizedrendszer magyarázatánál a török és mongol népek szokásaira és harci rendszerére utal (32. sk. o.). Felhívja a figyelmet a tizedrendszernek belsőmagyarországi településekben megnyilvánuló nyomaira. A kérdés az, hogy ebben a tizedrendszer szerinti települési módban a honfoglalók, vagy pedig a későbbi magyar hadiszervezettség rendszerének nyomait kell látni? Diósadi Elekes György, ORVOSTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK SZENT ISTVÁN IDEJÉBEN. Debreceni Szemle. 1939. 41—43. o. A magyarság ősi orvostudományával foglalkozik, majd pedig a török-arab-perzsa orvosi kultúra hatásával és végül egyébb európai hatásokkal. A cikk csupán tömör összefoglalást ad, elmélyedés nélkül. Zoltai Lajos, DEBRECENI UTCAKAPITÁNYOK, TIZEDESEK ÉS TIZHÁZGAZDÁK. Debreceni Szemle. 1939. 101 — 113. o. Bő oklevéltári adatokat közöl Millekker ismertetett munkája okadatolásához. b. S. R. A TISZA ISTVÁN TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG III. OSZTÁLYÁNAK ÜLÉSEI. Debreceni Szemle. 1939. 340—341. o. Rövid beszámoló Hankó Béla előadásáról: «ősi magyar sertéseink». Hankó kimutatja, hogy a honfoglalók által behozott sertésfajta, a már kipusztult «szalontai sertés» volt. Ugyancsak ősidők óta tenyésztette a magyarság a már kipusztult «bakonyi», «siska», «túrmezei» és «réti disznó» fajtákat (hússertések). A mai mangalica őse, az «alföldi zsírdisznó», szintén ősi fajta volt. Marosi Arnold, DUNAPENTELE NÉPVÁNDORLÁSKORI LELETEI A SZÉKESFEHÉRVÁRI MUZEUMBAN. Székesfehérvári Szemle. 1939. 38—40. o. Hún (korsó, üst), keleti gót (sírlelet, fibulák), germán (fibula), avar (korsó, köcsög) leleteket sorol fel. — FELJEGYZÉSEK. Székesfehérvári Szemle. 1939. 43. o. Felemlít egy honfoglaláskori temetőt a Nagykarácsony—Szőllőhegyen. Késői XI—XII. századi temető szegényes mellékletekkel. Lovas Elemér—Mithay Sándor, RÉGÉSZETI KRÓNIKA. Győri Szemle. 1938. 174—179. o. A győri Lehel utcában avarkori temetőre akadtak, a sírok közt honfoglaló emlékek is voltak. (176. o.) A Heese pusztától nyugatra fekvő dombon, repülőtér planirozásának munkálatai közben avar temetőre bukkantak a munkások. A kubikolás tartama alatt Mithay Sándor kisérte figyelemmel a leletkörülményeket. Az avar sirok közt, azok orientációját követve, egy árpádkori sír is volt. (176— 177. о.). E hely közelében egy másik dombon malomkő és egy sisak került elő (177. o.). Egy harmadik dombon mellékletek nélküli temetőt találtak a sírok árokban feküdtek, úgy, hogy az egyiknek a lába a következőnek a fejénél volt (177. o.). Budapest GALLUS SÁNDOR Préhistoire Dr. János Banner, BIBLIOGRAPHIA ARCHAEOLOGICA HUNGARICA. II et III. Dolgozatok. Szeged. 1939. 1—72. Bibliographie détaillée de l'Archaeologiai Értesítő, (Ancienne Série, éteinte en 1881) ainsi que des périodiques et des publications des instituts scientifiques (Académie Hongroise des Sciences; Universités de Hongrie; musées; Inspection Générale des Musées, des Bibliotheques; societés scientifiques). Banner n'a publié qu'une partié de la section relative ä la préhistoire. A suivre. János Banner, LE NAGYTATÁRSÁNC DE HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. Dolgozatok. Szeged. 1939. p. 93— — 111. Т. I—V. Banner publie la description d'une fortin de terre, datant de la période ancienne du fer. (Resumé allemand p. 112—114.) János Sőregi, GUIDE POUR LA SECTION PRÉHISTORIQUE DU MUSÉE DÉRI A DEBRECEN. II. ed. 1939. Beaucoup d'illustration. A remarquer un vase de la céramique rubanée (Hortobágyi puszta, p. 19) et un depőt riche de l'époque A de Halstatt qu'on a trouvé dans une urne trés importante, découverte a Érmihályfalva (p. 40.), plusieures dépóts du type В de Hallstatt (Debrecen—Lakótelep p. 48, Egyek—Kendertag p. 48. Hajdusámson p. 52), une situle en bronze avec le «disque au soleil» (Szennyes puszta p. 53), lamelles de bronze battues type С de Hallstatt (Hajdusámson p. 51), un miroir scytique (Hajdúböszörmény p.