Folia archeologica 3-4.

Roska Márton: A gyulavarsándi (Arad m.) laposhalom rétegtani viszonyai

54 RÓSKA: A GYULAVARSÁNDI LAPOS HALOM RÉTEGTANI VISZONYAI 54 Ugyanilyen természetűek azok az agyagkanalak is, amelyeket 2. képünk 3—6. ábráján, valamint a 15. képen mutattunk be. A múltból való örökség a hornyolat és dudor, mely mindkettő itt gazdag és változatos kifejléshez jut. A 14. kép 6. sz. felfüggeszthető edénykéje, valamint a gyulai múzeum gazdag kerámikai anyagának több darabja szoros vattinai kapcsolatokról beszél nekünk, amelyek a többek között Szöreg közvetítésével

1

0 jutnak ide s a környékre és e telepek közvetítésével eljutnak pl. Borsód megyébe, Tibolddarócra is, ahol fontos kísérőjük a peremes bronzbalta.

1

1 22. kép. A 9. sírban lelt edény — Fig. 22. Le vase trouvé dans la sép. No. 9. 23. kép. Szórványosan lelt bögre — Fig. 23. Plat trouvé sporadiquement Mindezek a külön is kiemelt emlékek egyfelől nem kicsinylendő konzervativizmusról, másfelől ethnikai és mívelődési folytonosságról beszélnek nekünk. Ezek szemszögéből vizsgálva a dolgokat, a gyulavarsándi Laposhalom őskori emlékei java része hazai bronzkorunk II. periódusának az öröksége, annak is a második szakaszából öröklődött át. Kisebb része már a III-ba nyúlik. Nem szabad ugyan a maradiság számláját Szemlak. Dolgozatok — Travaux, Kolozsvár, 1912. 1 — 73. 1. — Childe Gordon V., The Danube in prehistory, Oxford, 1929. — Patay Pál: Korabronzkori kultúrák MagyÍrországon. — Frühbronzezeitliche Kulturen in Ungarn. Dissertationes Pannonicae Ser. II. No. 13. Budapest, 1938. — Nestor Jon, Der Stand der Vorgeschichtsforschung in Rumänien. 22. Bericht d. Rom.

—Germ. Komm. Frankfurt a. M. 1933. 1

0 V. ö. Nils Aberg i. m. III. k. 51 — 57. 1. 1

1 Balázs Béla, A tibold—daróci (Borsod т.) bérczuti östelep. Arch. Ért. 1905. 407—415. 1. — U. a. A tibold—daróci bérczuti bronzkori östelep. Borsód—Miskolci Közművelődési és Múzeumegyesület 1906—1907. Évkönyve. Miskolc, 1909. túlterhelnünk, de a gyulavarsándi s vele rokon, vagy más alföldi testvér-leletkomplexumokat az itten uralkodó konzervativizmus a későbbi periódusban megtartotta. A 11. képen bemutatott kis bögre, mint említettem, Perjámoson az 1910. évi ásatások rendjén a VIII. az 1921. évi ásatások alkalmával pedig a VII. ásatási rétegből került elő; — a pécska-szemlaki határban lévő Nagysáncon pedig az ottani VIII. és IX. ásatási rétegben leltem. Itt a XIV. ásatási rétegből lapos bronzbalta, valamint olyan nyéllyukas bronzbalta öntőmintája került felszínre, melynek nyéllyuka elül és hátul teknősen bekap s ennek révén megkeskenyül. Ez a baltatípus még a rézkorból öröklődött át a bronzkorba. A nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában két rézpéldány is van a háromszékmegyei Kovásznáról. Nyéllyukuk egyik oldalát spirális borda ékíti.

1

2 Ebben a tekintetben testvérpéldányai annak a Kolozsvárott lelt rézbaltának, melyet az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtára, 191. lelt. sz. alatt őriz.

1

3 U. ebben a gyűjteményben van még egy rézpéldány, amit a szolnokdobokamegyei Alsóilosva és Csicsókereszfúr között leltek. Lelt. sz. 2726. Nyéllyuka egyik oldalát ennek is spirális bordadísz díszíti. — A nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeuma őrzi a csáklyai öntőmintát is.

1

4 Sepsibessenyőn (Háromszék m.) a Forró Ferenc alispán telkén istállóépítés alkalmával kb. 25—28 rézpéldányt leltek, melyekből négyet őriz a Székely Nemzeti Múzeum, három van a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-Kollégium gyűjteményében, egy magánkézbe került.

1

5 Az EMER.-ben is van innét IV. 2576. lelt. sz. alatt egy rézpéldány, de ezt 1887-ben a Bábolna-határrészben lelték volt. 1

2 Roska M., A Székelyföld őskora. — Die Vorgeschichte des Seklerlandes. — Csutak V., Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1928. 258—326. 1. és 23. kép. Alsófehér vm. monogr. II. (I. k. 85. 1. és VIII. t. 68, 69. sz.). — Schmidt Hubert, Cucuteni 90. 1. 1

3 Arch. Ért. 1913. 310. 1. 27. sz. 1

4 Arch. Ért. 1888. 93. 1. 1

5 A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője I. k. 49— 50. 1. bronzból valónak mondja s utána Marfian I. 66. sz., II. 59. sz. is. A lelőhely úgy Martiannái, mint Hampel, Trouvailles XXXI. t. 4. sz. és Bronzkor XXXI. t. 4. sz., valamint Pulszky, Magyarország Arch. I. к. LVI. t. 4. sz. tévesen van Alsótórjára tévék. — AÉ. 1913. 313. 1. és 314. 1. 34—41. sz. — Orvos—Természettudományi Értesítő XIII. (2. г. X.) 69. 1. 16. sz.