Folia archeologica 3-4.
Banner János: Badeni leletek a szabolcsmegyei vissről
28 BANNER: BADENI LELETEK A SZABOLCS MEGYEI VISSRŐL BADENI LELETEK A SZABOLCS MEGYEI VISSRŐL 1938. május 13-án és 14-én, Kiss Lajos, a nyíregyházi Jósa Múzeum igazgatója Viss, Szabolcs megyei nagyközségbe szállt ki, hogy egy bejelentett, nagyobb régészeti lelet leletkörülményeit tisztázza s az előkerült anyagot a vármegyei múzeum számára megmentse. Kiss Lajos kérésemre szíves volt megengedni, hogy a megtisztítás és összeállítás céljából hozzám került leletanyagot közölhessem. Közlés céljából eredeti feljegyzéseit is készséggel bocsátotta rendelkezésemre, amiért ez alkalommal is hálás köszönetet mondok. A lelet Viss községtől délnyugatra, 600 m távolságra került elő, azon a részen, amelyet ma Szőlőhomoknak hívnak, régebben Homoknak neveztek. Ezen a tájon egy 35 kat. hold kiterjedésű, 2 m magas domb emelkedik, amely jelenleg Goozs Ferencné tulajdona. A területből — azon a részen, ahol az Olaszliszka—Nagyhalász—Kenézlői út 1050. sz. szakasza van — a mérnöki hivatal 1 hold 148 négyszögöl területet vásárolt meg. A lelőhely ezen a területen van. Az előkerült leletanyag két részre osztható. Az egyiknek leletkörülményeit pontosan ismerjük, a másikét nem s így azokat szórványos leleteknek tekinthetjük csupán, amelyeknek csak a badeni kultúra típusainak megállapításánál, illetőleg azok földrajzi elhelyezkedésénél vehetjük hasznát. Huszonkét tárgynak leletkörülményeit ismerjük pontosan, amelyek közt egy-két más korba tartozó is van. A többi tizenhárom tárgy is ezek közelében volt; a többi tíz lelettárgy nagyobbára jellegtelen töredék, s így figyelmet nem érdemel. Valamennyi lelet egy nagy cseresznyefa közelében került elő. Elhelyezkedésük a következő volt: A fától nyugatra 10 m távolságra, egy valamennyi közt legnagyobbméretű füles edény feküdt magánosan. Csak az eke tördelt le a széléből egy keveset, ami mutatja, hogy gondosan volt a földbe helyezve, álló helyzetben. (I. t. 1). Ettől az edénytől további 2 m-re egy kis füles csupor volt, szintén magánosan (I. t. 7). További 3 m-re feküdt a lelet legfontosabb része, két m mélységben. És pedig: egy őrlőkő, amelyen három egymásba helyezett edény volt. Egy nagyobb és egy kisebbméretű, de egymáshoz nagyon hasonló forma (II. t. 1, 3), és egy harmadik, ezektől különböző, de össze nem állítható; az őrlőkő körül kisebb őrlőkő töredék, két bögre (I. t. 2; II. t. 9), egy nagyobbméretű, törtfülű edény (II. t. 6), egy kisméretű füles bögre (I. t. 6), és 6gy összetört füles tál feküdt (I. t. 12). Ennek a leletcsoportnak együvé tartozása nem kétséges. További 3 m-re egy ép edény (II. t. 4). állott magányosan, amelytől 3 m-re egy nyéllyukas kőbaltatöredék volt. Ettől északra 1 10 m-re egy égett csontokkal telt, elszántott urna feküdt, de minden más kisérő tárgy nélkül (I. t. 14). Erről a leletről megemlékezik Patai Pál 2 is, de az anyagot részletesen nem említi, ami anynyival is inkább érthető, mert a lelet nagyobb része töredékekben feküdt a múzeum legújabban szerzett leletei közt. Teljes kiegészítése után itt kerül először bemutatásra. Viss, mint a badeni kultúra lelőhelye e leletek nélkül sem ismeretlen előttünk. A sárospataki főiskola gyűjteményéből 3 ismerünk egy töredéket (I. t. 3), jellegzetes badeni díszítésekkel. Hogy ez a töredék ugyanerről a lelőhelyről való-e, nem tudjuk, bár valószínűnek látszik. De nézzük a leleteket abban a sorrendben, ahogy látszólag összetartoznak. 1 A két tárgy között egy kis csengő is volt, az első edénytől 8 m-re, de ez természetesen 'későbbi eredetű és nem tartozik a lelethez. 2 Patay P., Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. 1938. Diss. Pann. Ser. II. No. 13. 14. 1. 55. 3 59/111. lelt. szám.
