Folia archeologica 3-4.

Hillebrand Jenő: A hazai ősrégészet jövője

HILLEBRAND: A HAZAI ŐSRÉGÉSZET JÖVÖJE 283 a különböző és egymástól sokszor lényegesen elütő őskori kultúrákat. Ezeken kívül még szem előtt kell tartanunk azt a tényt is, hogy az őskori kultúrák tulajdonképen nem egyebek, mint egyes kihalt népeknek kultúrái. De ebben az esetben az is világos, hogy az ősrégésznek éppen úgy ismernie kell a mai különböző népek tárgyi és szellemi néprajzát, mint ahogy az őslénytani szakembernek ismernie kell a mai állatvilág összetételét, mert enélkül nem ítélheti meg helyesen az állatvilágnak ásatag maradványait sem. A tájföldrajz köréből pedig legalább is olyan fokú ismeretekkel kell a gyakorlati őskori kutatónak rendelkeznie, hogy helyes fogalmat alkothasson magának arról, hogy a terepnek az a része, amelyen történetesen ásatásokat végez, nagy vonásokban, hogy alakulhatott ki és hogy mai megjelenési formáját mily földrajzi erőtényezőknek köszönheti. Rekonstruálni kell tudnia azt, hogy a szóbanforgó táj, amelyen kutat, abban a korban, amikor a megfelelő kori régiségek a földbe kerültek, milyen fokban lehetett már kialakulva, s hogy milyen részletekben térhetett el mai megjelenési formájától. A szóbanforgó terep kialakulása történetének ismerete nélkül a település történetének fontos problémáját sem oldhatja meg. Jómagam, aki egyébként a többi itt eddig tárgyalt és fontosnak minősített tudományágban meglehetősen otthonosnak éreztem magamat, tájföldrajzi ismereteim hiányossága folytán szabad terepen bizony sokszor nem tudtam kellőén tájékozódni és ezért a magam részéről nem is igen szorgalmaztam az ilyen irányú kutatásokat s inkább csak barlangkutatásokra és őskori 'temetők feltárására szorítkoztam. A diluviális korban dolgozó ősrégésznek természetesen szüksége van az említett ismereteken kívül, még a megfelelő földtani és őslénytani ismeretekre is. Mivel pedig a diluviális leletek túlnyomó része vagy löszterületekről, vagy pedig barlangokból kerül ki, a gyakorlati ősrégésznek ismernie kell ezen természeti alakulatok létrejöttének mikéntjét is. így a barlangkutatónak tisztában kellene 'lennie elsősorban a karsztgeologia és karsztmorphologia elemeivel, hogy tisztába jöhessen azzal, hogy az általa felkutatott barlang milyen természeti tényezőknek köszöni létrejöttét s hogy milyen korban alakulhatott ki, s válhatott lakhatóvá, továbbá, hogy a barlangot kitöltő rétegek, melyek a diluviális leleteket magukba zárják, milyen körülmények közt rakódhattak le; melyek képződtek helyben, tisztán mállási folyamatokkal kapcsolatban és melyeket hozta be a víz, vagy szél a barlangba. Kénytelen vagyok bevallani azt, hogy jómagam még ezen a speciális területemen is bizony sokszor éreztem, a megfelelő szaktudás kielégítő mértékének hiányát. Igaz, hogy én mint anthropologus csak véletlenül cseppentem bele a barlangkutatásokba, s így a kellő irányítás elmaradása folytán az egyébként oly nagy eredményeket adott barlangkutatásaim, viszonylagosan mégis csak hiányosak maradtak, annak dacára, hogy a geologia általános részében, mint szakvizsgázott geologus teljesen tájékozódott voltam. A lösz területeken kutató ősrégésznek tisztában kellene lennie legalább is azzal, hogy kétféle lösz van; úgy mint a szélhordta igazi lösz és a másodlagos fekvőhelyen levő és viz által másodlagosan átmosott lösz. Természetes, hogy ennek a kétféle eredetnek megfelelően más lesz a valódi lösznek megjelenési formája, amely elsősorban az azon a vidéken uralkodó széljárás törvényszerűségének volt alávetve és más lesz a megjelenési formája az átmosott löszterületnek, amelyek viszont elsősorban a vízjárások törvényszerűségeinek hatása alatt alakult ki. Ezzel kapcsolatban a feltárt löszrétegek vastagságából következtetett kronológiai következtetések is mások kell hogy legyenek az első és mások a második esetben, mivel tudjuk, hogy bizonyos kedvező körülmények közt a szél milyen aránylag rövid idő alatt is mily hatalmas rétegeket tud lerakni. Ismernie kell továbbá még a kutatónak a tiszta lösz utólagos átalakulásainak kőzettani megjelenési formáit is s így elsősorban az egyes erdei időszakok következtében a lösz profilokban gyakran megjelenő u. n. «Verlehmungszone»-knek úgy klimatológiai, mint kronológiai problémák szempontjából való jelentőségét. Ismernie kell még a diluviális ősrégésznek a jégkor állatvilágának csontmaradványait és fogazatát is, így elsősorban a rénszarvasnak és barlangi medvének s a kisebb állatok közül a lemingnek, a havasi nyúlnak és havasi rókának csontvázát és fogazatát, valamint a havasi fajdnak csontvázát is. A barlangi rétegekben lefelé hatolva a rétegeknek sárgás színűvé válása mellett egyedül ezeknek az említett csontoknak biztos felismerése teszi a kutató számára lehetővé, hogy a diluviális kort kétségen felül állóan megállapíthassa. Különösen fontos, hogy a kutató biztosan meg tudja különböztetni pl. nálunk a diluviumban még honos és a nálunk ma is élő erdei