Folia archeologica 3-4.

Pásztoryné Alcsuti Katalin: Giovanni Cornaro pecsétgyűrűje

274 PÁSZTORYNÉ: GIOVANNI CORNARO PECSÉTGYŰRŰJE Cornaro nemes úrral, S. Marco prokurátorával kisértesse el (Magyarországra).» Ez a Giovanni Cornaro azonban eltűnik Molmenti említett művének hetedik kiadásában,

5 nyilván, mivel a szerző nem látta kellőleg alátámasztva szereplését. Giovanni Cornaro és Tommasina Morosini kapcsolatairól a következőket állapítottam meg: , Tommasina Morosini a családnak «della Sbarra» nevű ágából származik.

6 Nagyapja, Marino Morosini, doge, atyja pedig Michele (Michiel) Morosini. Michele felesége Agnese Cornaro. Ezek házasságából született Tommasina és fivére Albertino. Agnese Cornaro atyja Andrea Cornaro, testvére pedig nevezett Giovanni Cornaro. 7 így ez a Giovanni Cornaro Tommasina Morosini anyai nagybátyja. A forrásokból Giovanni Cornarora vonatkozólag a következő adatokat tudtam meg: Kiváló szenátor, 1238-ban Velence követe Rómában, IX. Gergely pápánál, Velencének Genovával való háborúskodása ügyében. Ennek a követségnek eredményeképen létre is jön a fegyverszünet a két tengeri nagyhatalom között. Ezután II. Frigyes császárnál is jár, mint követ.

8 1274-ben, az ugyancsak velencei Paolo da Molinoval és Pancrazio Malipieroval, résztvesz a második lyoni zsinaton.

9 1249-ben Marino Morosini doge választói között szerepel.

1

0 Ez a tény is megerősíti a Morosiniak és Cornarok közötti családi kapcsolatok létezését. 1291-ben a velencei Nagy Tanács engedélyt ad Giovanni Cornaro, nemes férfiűnak, hogy elkísérje Tom6 1927. I. pag. 476. 6 Marco Barbaro, Genealogia delle famiglie patrizie. Kézirat a velencei Szt. Márk könyvtárban. G. A. Capellari, Campidoglio Veneto. XVIII. sz.-i kézirat. IV. A velencei Szt. Márk könyvtárban. 8 Capellari, Op. cit. D. Casimiro Freschot, La Mobiltà Veneta (Venezia, 1707) c. művében (Pag. 104) is erről van szó, de a pápánál és császárnál való követségek fordított sorrendben találhatók, sőt IX. Gergely helyett tévesen VIII. szerepel. 9 E. A. Cicogna, Delle Inscrizioni veneziane c. művében (Venezia, 1842. V. pag. 557) ezt írja: «Il Cronista (Martino da) Canale

... ci conserva un'altra, per noi importante letteraria notizia, cioè che Nicolò Natale ossia dei Natali cherico della Contrada di S. Rafaello scrisse più cose, intorno al Concilio di Lione, dietro la relazione che gliene fecero i tre veneti ambasciadori ritornati del 1274, che furono Paolo da Molino, Giovanni Cornaro, e Pancrazio Malipiero...» 1

0 Capellari, Op. Cit. masina Morosinit Magyarországra és ott hat hónapig vele maradhasson.

1

1 S. Marco prokurátorainak az előttem ismeretes jegyzékeiben

1

2 Giovanni Cornaro neve nem szerepel, talán azért, mert az elsőből kimaradt és a további történetírók, ennek alapján, kifelejtették. Hogy Giovanni Cornaro prokurátor volt, azt a régebbi, Molmenti előtti források közül csak egyben, Flaminio Cornaronál

1

3 találom. Lehetséges, hogy nem is volt prokurátor és, hogy az egyetlen, ezt állító régi forrás

14 tévedett. Ez az esetleges tévedés azonban semmiféle döntő befolyással nem lehet arra vonatkozólag, hogy Giovanni Cornaro Tommasinát Magyarországra kisérte-e, vagy sem. Giovanni Cornaro magyarországi útját Molmenti bizonyára ugyanonnan merítette mint én, majd, nem látván beigazolva azt, vájjon Cornaro tényleg elutazott-e Magyarországra, ezt későbbi kiadásában kihagyta. De, ha az említett, erre vonatkozó adatokat eddig kétségbe is lehetett volna vonni, ez a kétkedés most, hogy tudunk a magyar Jankovich gyűjteményből a Múzeumba került és fentebb leírt gyűrűről, már nem lenne indokolt. És amilyen mértékben hitelesíti gyűrünk 1

1 Flaminio Cornaro (vagy Corner), Ecclesiae Venetae (ili. Chiese Venete, Venezia 1739. X. pag. 322) c. müvében ezeket írja: «In eiusdem ms. Chronici (Barbaronak egy krónikája a nemesi családokról) Tom. III apud Cl. Vir. Marcum Fuscarenum Equ. et D. M. Procuratorem asservato haec habentur pag. 290. MCCLXXXXI. In Majori Consilio: Quod concedatur licentia Nobili Viro Joanni Cornario Procuratori S. Marci, quod possit ire cum Dom. Regina in Ungariam, et stare sex menses.» A «Ritratti e vite di donne illustri che fiorirono dal secolo XI al XVIII» c., névtelenül megjelent, de Domenico Cobeti müvének ismert munka I. (és egyetlen) kötetének VIII. fejezetében ez az adat így módosul: «l'accompagnarono (Tommasina) nel viaggio il fratello Albertino e Giovanni Cornaro suo zio materno, che ottenne licenza dal Maggior Consiglio di andarle dietro, e di starsene con lei per sei mesi». 1

2 Fra Fulgenzio Manfredi, Degnità Procuratoria di san Marco di Venetia, Venezia, 1602 és Francesco Sansovino, Venetia Citta nobilissima et singolare, Venetia, 1663. 1

3 Op. cit., pag. cit. A fentebb idézett rész előtt ezt olvassuk: «Quum autem accuratissimus Barbarus Joannem Cornarium in Procuratorum elencho conscribendum ommiserit, id per oscitantiam egisse dicendum reor, siquidem diligentem Chronologum nec Joannis nomen, nec Procuratoris dignitas latuerant», és itt következik magyarázatképen a 1

1 jegyzetben közölt rész, amelyben Giovanni Cornaro prokurátorként szerepel. 1

4 Marco Barbaronak a 1

1 jegyzetben említett kéziratú krónikája.