Folia archeologica 3-4.

Szőke Béla: Honfoglaláskori magyar sírok Naszvadon

222 SZŐKE: HON FOG L A L ÄS КО RI MAGYAR SÍROK NASZVADON feküdtek a csiholóvas (III. t. 4), kovakő (III. t. 5) és egy kis vaskés (III. t. 6). A combcsontok között feküdt a vas hevedercsat (III. t. 3). A lábfejnél jó állapotban fennmaradt kengyel feküdt (III. t. 2). Talpa erősen kihajló, bordás. Magassága 165 mm, szélessége 130 mm. A csontváz mindkét keze csuklóján egy-egy ezüstbádog perec volt, melyek a kiemelésnél elporladtak (a sírrajzból III. t. D ez tévedésből kimaradt!). Hasonlókat találtunk a II. sz. sírban fekvő csontváz kézcsuklóin és combcsontjain. A szétmállott perecek oxidja finom kelme apró darabjait konzerválta. * E sírral egyvonalban, tőle kb. 2 m távolságban a feldúlt sírok irányában feküdt a 2. sz. sír (2. kép 2). Ebben a sírban ugyancsak KNy irányú, 166 cm magasságú csontváz feküdt. Feje, kezei, lábai ugyanabban a helyzetben voltak, mint a 3. sz. sírban láttuk. A lókoponya állkapcsa hiányzott, csak a koponyarészt találtuk meg erősen összetört állapotban. A lókoponya és lólábak a csontváz lábfején alúl feküdtek, mint ahogy azt a III. t. А, В, C. képen látni. A lócsontok között ebben a sírban is találtunk néhány farkcsigolyát. A bal válltól a medence irányában ezüstbádogból kivágott téglalapalakú lemezkéket (IV. t. 1—5) találtunk, két-két felvarrásra szolgáló lyukkal. A jobb kézfejre szinte rátéve találtuk a tarsoly maradványait. A tarsoly fúggesztője (IV. t. 11) felső és alsó részből áll. A felső darab igen rossz ezüstből öntött, alig vagy csak nagyon hanyagul utánadolgozott lap, felületét palmettadísz tölti ki. Az alsó részt ugyancsak rossz ezüstbádogból vágták ki a felsőrész alakjának megfelelőien s ezt a két részt öt darab, 3—4 mm-es szegecs kapcsolja össze. A két rész közti részt az összefogott anyag töltötte ki. A függesztő mellett találtunk egy kisebbfajta, bronzból készült s aranyozott csatot (IV. t. 12), mely valószínűleg a tarsoly zárására szolgált (III. t. C). A tarsoly tartalma lehetett az ugyancsak itt talált csiholóvas (IV. t. 14) és kovakő (IV. t. 13). A kézfej körül találtunk még rossz ezüstbádogból kivágott mandulaalakú lemezkéket is felvarrásra szolgáló két-két lyukkal (IV. t. 6—10). Az erősen odaszorított jobbkar és a test között a könyök magasságában (III. t. С) egycsomóba rozsdásodott öt különböző alakú és nagyságú vas nyilcsúcsot (V. t. 9—13) találtunk. Közülük kettő csak töredékben maradt meg, másik két darab (V. t. 11, 12) szárán jól látni még a nyélhez való erősítés kötését. A nyilcsúcsok alól került ki egy vaspánt töredéke (V. t. 2) ez nyilván tegezvasalás volt. A nyilcsúcsoktól valamivel feljebb (III. t. C) az íj középső részének csontalkatrészeit találtuk (V. t. 4—7). Közülük az egyik (V. t. 7) két darabra törve ugyan, de hiánytalanul megmaradt. A hosszúkás szabályos csontlemez felső fele enyhén domború, az alsó egyenesre reszelt, két vége kissé felhajlik. A csontváz két kezecsuklóján és két combcsontján a térdtől alig egy arasznyira (III. t. С) különös, mindig Érsekújvár két részből álló, rossz ezüstbádogból kivágott pereceket találtunk. A bal csuklón (IV. t. 30, 30a) és bal combon (IV. t. 32, 32a) talált perecek egy-egy vége mindig lekanyarított, másik végükön régi törés van. A jobb csuklón talált perecdarabok (IV. t. 31, 31a) közül az egyik töredéke (IV. t. 31a) derékszögű kivágásban végződik, a másik darab (IV. t. 31) végei pedig régi törésben végződnek. A jobb combcsonton talált perecdarabok (IV. t. 33, 33a) közül az egyik (IV. t. 33) végei törésben végződnek, a másik darab (IV. t. 33a) egyik vége derékszögűre van vágva s külső fele le van kanyarítva, másik vége pedig egyenesre van levágva. A letört végek egyik esetben sem illenek össze. A bal lábszár alsó részén keresztülfektetve találtuk a zablát (V. t. 8, 8a). A csuklós szerkezetű zabián megvan a két oldalkarika, a sima, pálcaalakú oldalvashoz járuló letörött szíjtartó fül összeszűkülő száron ül. A lólábak és a lókoponya töredékei között találtuk meg a kengyelt (V. t. 3), melynek talpa mérsékelten kihajló, bordás, magassága 150 mm, szélessége 125 mm. Ugyanitt találtuk a vas hevedercsatot (V. t. 1) (nyelve hiányzik) és a rossz ezüstbádogból kivágott lemezkéket (IV. t. 15—29). Ezeknek egy része (IV. t. 15—27) levélalakú, mindig két, felerősítésre szolgáló lyukkal, két darab pedig (IV. t. 28, 29) köralakú, az egyiken (IV. t. 28) két lyukkal, a másikon (IV. t. 29) pedig hat, szimmetrikusan elhelyezett lyukat látunk. A sírok egymás mellett, egysorban feküdtek. A további talajforgatás során újabb sírokra nem bukkantak s így ezt a kis honfoglaláskori magyar temetőt egészében feltártnak tekinthetjük. A sírok korát a mellékletek alapján а X. sz. első felére tehetjük. A leletek néhány kiváló darabja az 1937ben Prágában rendezett «Vystava starého umeni na Slovensku» (A szlovákiai régi művészet kiállítása) rendezőségének felkérésére a kiállításon a honfoglaló magyarság hadi felszerelését és apró plasztikában megnyilvánuló művészetét képviselte. Babicz János, a naszvadi szövetkezeti vendéglő vezetője 1935-ben egy honfoglaláskori csiingőt (III. t. E) ajándékozott az érsekújvári városi múzeumnak, melyet Naszvad község határának «Pethágó» nevű dűlőjében találtak (az 1. képen az 5. sz. mellett lévő kis kör jelöli a lelőhelyet). Egyéb adat a lelet származásáról nincsen. A csüngő anyaga sötét színűre oxidálódott ezüst, az árkolásban megmaradt az aranyozás. Vékony öntés, mintázata utánadolgozott. Szőke Béla -