Folia archeologica 3-4.

Szőke Béla: Honfoglaláskori magyar sírok Naszvadon

218 SZŰKE: HONFOGLALASKORI MAGYAR SÍROK NASZVADON /. Hosszúkás testű kis csat. A szíjhoz való erősítésre a testen lévő négy szegecs szolgált. A csat nyelve hiányzik. 2-5. Négy darab levélidomú veret, közülük az egyik öntési hiba folytán lyukas. A szíjhoz két szegecs fogta az egyes darabokat. 6-8. Három darab veret, melyeknek alakja és mintázata egy összetettebb formának leegyszerűsítésére vall. A szíjhoz három-három szegecs erősítette ezeket. 9-14. Hat darab egyenlő oldalú háromszög alakú veret. Az oldalak egy-egy gombban futnak össze, a széleken belül domborított apró pontsor fut végig, ezeken belül pedig a belső teret három apró levélkéből álló palmetta tölti ki. Egy-egy szögecs szolgált a felerősítésükre. 15. Kis szíjvég, melynek mintázata egy szimmetria-tengelyre fel épített palmetta-kompozició. A szíjhoz való erősítésére két szegecs szolgált, amelyek közül az alsó lekopott s ekkor átlyukasztva a szíj véget a szíjhoz varrták. 16-17. Két szíjvégnek egy-egy töredéke, rajtuk szimmetrikus levéldísz. A további darabok már nem sorozhatok az övgarniturához. Ezek egyszerű szíjveretek. 18-23. Ismeretlen rendeltetésű, jó ezüstbádogból kivágott lemezkék. A 18. sz. darabon jól látszik a rézszegecs, melyei felerősítették. 24-39. Finoman profilált, egyszerű kerek veretek. Felerősítésükre két-két szegecs szolgált. Anyaguk, úgy mint a következő vereteké is rossz ezüst. 40-57. Az előbbiekkel azonos alakú, csak kisebb méretű veretek. 58. Kis karomszerű kapocs. 59. Egy letörött szögecs. A II. t.-n közlöm a lelet többi, főleg vasból készült anyagát: 1. Csuklós szerkezetű zabla két oldalkarikával, két füllel, bordázott oldalvasakkal. 2. Zabla, melynek oldalvasaihoz lapos, trapéz-alakú szíjtartó fül járul. 3. Zablatöredék, az oldalvas duplakónikus, gombban végződik és egy rövid trapézalakú szíjtartó fül járul hozzá. A zablavas fülébe kapcsolódó karika hiányzik. 4. Kengyel, egyenes talppal, 132 mm magas, 105 mm széles. 5. Három darabra törött kengyel, talpa enyhén kihajló, alig észrevehető bordával, 132 mm magas, '103 mm széles. 6. Kengyel töredéke füllel. 7. Kis vaskés, pengéje 80 mm hosszú, 27 mm hosszú nyélnyúlvánnyal. 8-, 9., 10. Különböző nagyságú és alakú kétélű nyilcsúcsok. A S-as számú csak töredék. A lelethez tartozik egy koponyatöredék (hiányzik az állkapocs és az orr-rész, melynek bal felét zöldre festette a rátapadó vékony ezüstlemez oxidja. Az ezüstlemez töredékei (II. t. 12) kerek formára engednek következtetni. Az ezüstlemez süvegdíszül szolgálhatott, mert közte és a koponya csontja között valószínűleg süvegből származó vászon és finomabb, talán selyemkelme foszlányai (II. t. 11) maradtak fenn. Az ezüstlemez szerepét megmagyarázó sérülés vagy trepanáció nincs a koponyán. A vászonfoszlányokat zöldre festette az ezüstoxid, a selyemfoszlányok sötétbarna színűek. A felsorolt leletekből nehéz megállapítani, hány sírt dúltak fel a munkások. Utólagos kérdezősködésem ezirányban szintén eredménytelen maradt. Az I. t. 1—59-ig feltüntetett veretek nagyon valószínűleg egy sírból származnak. Viszont a II. t.-n feltüntetett három zabla és három kengyel három külön sír mellett tanúskodik, ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédos, már hitelesen feltárt sírokban csak egy-egy kengyel volt, sőt zablát csak az egyikben találtunk. 1936 év őszén Ullmann Ferenc értesítette az érsekújvári városi múzeum vezetőségét, hogy az 1933-ban előkerült leletek környékén, szőllő alá fog forgattatni. Kertésze, Schuder József a lelőhely közelében a legnagyobb óvatossággal ásatott s mihelyt az egyik munkás ásója megcsörrent egy kengyelvason, abbahagyta a munkát és a leletről értesítette a múzeum vezetőségét. Albrecht Lajos, cseh-szlovák törzskapitány, az érsekújvári városi múzeum-bizottság akkori alelnöke még abban az órában kiszállt a helyszínére és feltárt egy sírt (2. kép 3), melynek leleteit a III. t. 1—6 sz. alatt mutatom be., Ugyanakkor egy újabb sírt is megállapított a feltárt sír szomszédságában. Ennek a feltárását azonban a zuhogó eső miatt kénytelen volt két nappal elhalasztani. November 24-én Albrecht törzskapitánnyal együtt tártuk fel ezt a sírt (2. kép 2). A belőle származó leleteket a IV. és V. t.-n mutatom be. A 3. sz. sírban mintegy 50 cm mélységben 170 cm hosszú csontváz feküdt К—Ny irányban (fej Ny-on). A koponya kissé jobbra billent s a jobb koponyatetőt 6—7 cm. hosszú vágás töri át. A betört csonton ne;m látszik gyógyulás nyoma, a sérülés kardvágástól ered. A bal kézfej a medencére volt hajtva, jobbja egyenesen kinyújtva, ujjai fogásra behajtva. Lábai egyenesen nyújtottak, lábszárain keresztülfektetve a lókoponya, melynek csak álkapcsa maradt épségben. A lábfejhez oda volt téve a négy lóláb. Ugyanitt néhány farkcsigolya és a bal lábszár mellett egy kisebb állatcsont feküdt. (III. t. B, D) A csontváz mellén keresztülfektetve találtuk jellegzetes magyar szablyáját (III. t. 1). A szablya markolata a bal vállon volt, hegye pedig a jobb csipő felé mutatott. A markolatnyúlvány letörve teljesen elporladt s a keresztvas is megrongálva s a nyélről lehúzva feküdt. A keresztvasat bevágott egyszerű minta díszíti (Hampel, Alterthümer des früh. Mittelalt. in Ungarn. Braunschweig 1905. I. 488. kép), anyaga bronz. А szablyatok függesztői közül csak az egyiknek a fele került elő. Vékony, jó ezüstbádogból készült, három darabját ké't rézszögecs fogja össze. A szablyán néhány helyen rátapadva megmaradtak a fátok kisebb töredékei. A szablya hossza a keresztvastól számítva 70 cm, pengéje a tövön 2-5 cm széles. A penge vége kétélű, fokélben végződik. Ez a fokéi a keresztvastól 52 cmnyire kezdődik, a kiugró finom élt azonban a rozsda megette. A csontváz jobb kézfejénél egymás mellett