Folia archeologica 3-4.
Szőke Béla: Honfoglaláskori magyar sírok Naszvadon
215 SZŰKE: HONFOGLALASKORI MAGYAR SÍROK NASZVADON gyar leletek. Az északkeleti Felvidéken s főleg a kárpátaljai sík folyóvölgyekben ugyancsak sok honfoglaláskori magyar lelőhely volt ismeretes. Ilyenek voltak: /2. Lemes (Sáros m.), 13. Kassa (Abaúj-Torna m.), 15. Nagy Kövesd (Zemplén m.), 16. Bodrog-Vécs (Zemplén m.), 17. Szinyér (Zemplén m.), 18. Kis-Dobra (Zemplén m.), 19. Salamon (Zemplén m.), 20. Patkanóc (Bereg m.), 21. Pudpolóc (Bereg m.), 22. Szolyva (Bereg m.), 23. Beregszász 4 (Bereg m.), továbbá a 24. huszti nagy dirhemlelet. Újabban Fettich N. Alsó Vereckéről 25. (Bereg m.) származó lelet képét közli az Archaeológia Hungarica XXI. kötetében (XXXII. t. 4.). 1937-ben a prágai Cseh Nemzeti Múzeum a kassai keletszlovenszkói múzeummal közös ásatást végzett 14. Bodrogszerdán (Zemplén m.). Egy egész honfoglaláskori magyar temetőt tártak itt fel. A meglepően gazdag és érdekes anyag a prágai Cseh Nemzeti Múzeumba került. Az ásatásról eddig csak egy rövid képes újságcikk számolt be. 5 E rövid összefoglalás után rátérek a naszvadi leletekre. Naszvad község a Nyitra folyó balpartján fekszik, Érsekújvártól délnyugatra légvonalban 7-5 km. távolságban. A Nyitrától keletre, vele párhuzamosan folyik itt kb. 6 km. távolságban a Zsitva folyó, nyugatra tőle pedig kb. 7 km.nyire az Alsó Vág bő vize. A Nyitra és Vág köze itt teljesen sík, erekkel, csatornákkal, holtágakkal beszőtt, sok helyen mocsaras, vizenyős. Számottevőbb, településre alkalmas kiemelkedések itt nincsenek. A Nyitra és Zsitva közét ugyancsak bőven behálózzák a különböző vizek, itt azonban minduntalan szalmasárga futóhomok-dombok emelkednek ki belőlük. A szélfútta dombok iránya ÉNy—DK-i. A víz, a dombok és a Duna fontos útvonalának közelsége településre rendkívül alkalmassá tették ezt a vidéket s csakugyan, a neolithtól kezdve a kultúrák hosszú sorának emlékeit őrizte itt meg a homok. 1 Beregszászról két leletet is ismerünk, mindkettő ugyanazon lelőhelyről származik. Az egyik lelet 1900ban, a másik 1933-ban került elő. Az utóbbit csak egy rövid képes újságcikk ismerteti (J. M. Jankovich: Zaji ma v у archeologicky nález na Podkarpatsku. Lidové Noviny, 1933. IX. 21.). A cikk a következő darabokat sorolja fel: egy jellegzetes magyar szablya (81 cm hosszú), három különböző alakú nyilcsúcs, három drb vastöredék, talán pánttöredékek, egy zablatöredék, egy vascsat (nyelve hiányzik), két kengyel lapos szárakkal és négy darab sárga fémből készült, aranyozott szíjveret). 5 Prazsky Ilustrovany Zpravodaj. 1938. eis. 10. str. 7. J. Neustupny, Tisícileté hroby. A falu határában lévő homokdombok a legutóbbi időkig megmüveletlenül állottak, csak a fokozódó földéhség és a cseh-szlovák parcellázó földbirtokreform következtében kezdték megmunkálni. Nagy szőllő és gyümölcsfa-telepítés folyik rajtuk ma is. A telepítést megelőzően erős földforgatásra van szükség a sivár homokban s a mélyen járó ásó nyomában így sok lelet kerül napvilágra. Naszvad községtől északkeletre, a «Partok» dűlőben lévő 118-as kóta közelében Ullmann Ferenc, érsekújvári fogtechnikus kertjében faültetés közben a munkások csontokra, rozsdás vasakra s ezüst pitykékre akadtak. Nem sokat törődtek a dologgal, a leleteket össze-vissza hányták, törték, az ezüstpitykéket egymás közt szétosztották. Szerencsére tudomást szerzett a leletről a szomszédos kert tulajdonosa, Vanek Jenő bankigazgató s amit lehetett, megmentett a leletek közül, a munkásoktól pedig összeszedte a náluk lévő apróságokat. Ez 1933 őszén történt és amikor 1935-ben megalakult az érsekújvári városi múzeum, Vanek Jenő szívesen odaajándékozta az egész megmentett leletcsoportot a fiatal múzeumnak. Idő folyamán Ullmann Ferenc fogtechnikus és Babicz János naszvadi szövetkezeti itcés juttatott a múzeumba a lelethez tartozó szíjvereteket, melyek részben a lelőhelyen kerültek elő kisebb kerti munkák közben, részben pedig a leletet feldúló munkásoktól erednek. A feldúlt sírok (2. kép 1) leletei között vannak egy öv veretei (1. t. 1—17). Anyaguk rossz ezüst, öntés útján készültek, a rajtuk látható mintázatot pedig élűiről utána doTgozták. Az öntés aránylag vastag, úgy hogy a mintázat a hátlapon nem látszik. A veretek a következők:
