Folia archeologica 3-4.
Csalog József: A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja
14 CSALOG: A MAGYARORSZÁGI ÜJABB KŐKORI AGYAGMŰVESSÉG országi lineáris és tüzdeltszalagdíszes kerámia egykorúsága tekintetében helyesek, a tiszai kerámiának és a cseh-morvaországi lineáris, tüzdeltszalagdíszes, valamint jordansmühli tipusú kerámiának az összetalálkozása egyben azt is bizonyítja, hogy a bükki és a tiszai díszítőstílusok egymás között is egykorúak. Nem mondjuk ezzel természetesen azt, hogy mert a tiszai díszítőstílus Cseh- és Morvaországban a lineáris, tüzdeltszalagkerámiás és jordansmühli telepeken egyaránt kifejtette hatását, az említett kerámiai csoportok ott csak egymás mellett létezhettek volna. Sokkal inkább az következik az említett összetalálkozásokból, hogy a tiszai kultúra éppen úgy hatott a lineáris kerámia csoportjaira, mint ahogy későbben még a tüzdeltszalagdíszes kerámia és a jordansmühli tipus idejében is. Nem okoz e tekintetben nehézséget az sem, hogy a tiszai eredetű festett kerámia rétegei Cseh- és Morvaországban néha határozottan fiatalabbak a lineárkerámiás és tüzdeltszalagkerámiás kultúra rétegeinél. E ténynek legegyszerűbb magyarázata az, hogy a tiszai kerámia Cseh- és Morvaországban mint jövevény, megjelenése után csak hosszabb-rövidebb idő elteltével tudott az említett kultúrák fölé kerekedni, térhódítása alkalmával pedig többször megeshetett, hogy előbb az ott otthonos kultúrák egyikét kellett helyéről kiszorítania. A bükki és tiszai kultúra egykorúságának bizonyítására bizonyos mértékig a magyarországi neolithkultúrákat is párhuzamba állíthatjuk. A bükki kerámia csoportja a Tompa által is említett zelizi leletek révén a Dunántúl fiatalabb lineáris kerámiájával állítható párhuzamba. A fiatalabb lineáris kerámia egyik sajátossága, a szalagoknak benyomkodott pontokkal, vagy vonalkákkal való megszakítása, illetve lezárása a bükki kultúrrégió anyagában is előfordul. A mondottak igazolására megemlíthetünk egy-egy cseréptöredéket Sátoraljaújhelyről és Borsódról. (V. ö. Tompa, i. m. XVI. t. 9. és VI. t. 16. kép.) Hasonlóképen a két kultúra egy* másmellettiségét bizonyítja a nagytétényi sír, melyet Uallus Sándor publikált. 2 7 Ugyanezt állíthatjuk azonban a dunántúli fiatalabb lineáris és az Alföld tiszai I. periódusú kultúrájáról. A Dunántúl tiszai jellegű anyagából kitűnik ugyanis, hogy a szóbanforgó kultúra csak fejlődésének II. periódusában jelent itt meg, kiszorítva helyéről 2 7 Gallus Sándor, A nagytétényi neolitikus sír, Arch. Ért. 1936, 73—74. old. a fiatalabb lineáris kerámiájú kultúrát. E folyamat természetéből azonban az is következik, hogy a terjeszkedés beállta előtt, az Alföld tiszai I. fokozata a Dunántúl fiatalabb lineáris kerámiájának virágzási idejével egykorú. A dunántúli fiatalabb lineáris kerámia szalagdíszes stílusának a tiszai textilstílussal való keveredésére kitűnő példát találunk Dombay Jánosnak most megjelent publikációjában. 2 8 A zengővárkonyi 76. sír egyik karcolt és festett díszítésű edényéről van szó, (2. kép) melyen a keretbefoglalt díszítések különböző eredetük ellenére a térkitöltő tendenciájú textilstílus hatása alatt harmonikus összhangba kerültek egymással. Az alsó és felső mezőnek váltakozva festett és festetlen «S» motívumait jól ismerjük tiszai cserepekről (v. ö. I. t. A 3, За; I. t. В 1, lá), ezek mellett azonban azt látjuk, hogy a biztosan lineárkerámiás eredetű spirálszalag a jobb és baloldali mezőben szintén térkitöltő, a végtelenségig folytatható mintává alakult. Az eddig meg nem értett tiszai textilstílus hatása alatt a zengővárkonyi edényen ugyanaz történt, amire már a bükki kerámiában is láttunk példát, (v. ö. IV. t. В 1, 2) az eredetileg körülfutó szalagdísz térkitöltő mintává változott. Figyelemre méltó e mellett az is, hogy a bükki és a dunántúli «lengyeli» tipusú csoportban az ornamentika két komponense közül az egyik, — a tiszai — közös, a másik, — a szalagdíszes — közelrokon. Egyebek mellett ez is ok lehet arra nézve, hogy a bükki és lengyeli csoportot ne tekintsük korban egymástól távolállónak. Fenti érvelésünket bizonyosmértékig leronthatná az, ha bebizonyítható lenne, hogy a fiatalabb lineáris kerámia a Dunántúlon oly hoszszú életű volt, hogy a Tompa felfogása szerint tiszaivá fejlődött bükki műveltség virágkorát is megérte s így először a tulajdonképeni bükki kerámiával, későbben pedig annak utódával, a tiszai kultúrával kerülhetett kapcsolatba. Eltekintve attól, hogy a fiatalabb lineáris kerámia dunántúli eléggé gyér elterjedése, valamint fejlődést kizáró egyöntetűsége ilyen hosszú életkorra nem enged következtetni, s hogv ennek a cseh- és morvaországi tapasztalatok is ellene szólnak, e feltevés lehetőségét még egy másik ok is kizárja. Tompának 1930 évi békásmegyeri ásatása alkalmával ugyanis egy és ugyanazon réteg2 8 Dombay János, A zengővárkonyi őskori telep és temető, Arch. Hung. XXIII. kötet, 13. kép. N
