Folia archeologica 3-4.

Malán Mihály: X. századbeli magyarok csontmaradványainak embertani vizsgálata

MALÁN: X. SZÁZADBELI MAGYAROK CSONTMARADVÁNYAINAK EMBERTANI VIZSGÁLATA 193 X. SZÁZADBELI MAGYAROK CSONTMARADVÁNYAINAK EMBERTANI VIZSGÁLATA A magyarság faji összetételének megismerése szempontjából elsőrangú fontosságú az a kérdés, hogy a honfoglaló magyarság milyen fajelemekből állott és hogy mily bélyegek tekinthetők a magyarság ősi jellegeinek. Erre leginkább akkor kaphatunk feleletet, ha közvetlen honfoglaláskori, vagy legalább is a magyarság hazánkban éltének első századából előkerült koponya és csontvázleleteket vizsgálunk meg. Ha azonban az irodalmat kutatjuk, a legnagyobb sajnálattal kell azt megállapítanunk, hogy eddig igen kevés adattal rendelkezünk e tekintetben, hiszen alig százra tehető az e korszakból származó megvizsgált koponyák és még kevesebbre a csontvázak száma, főleg amiatt, mert a régebbi ásatok nem fordítottak elég gondot a csontanyag megmentésére. Az első tudományos közleményeket a honfoglalók embertanára vonatkozólag Lenhossék Józsefnek köszönhetjük, aki előbb a Pest vármegyei Benepusztáról származó X. századbeli vitéz koponyáját, majd a szeged-öthalmi ásatásból kikerült 4 pogány magyar koponyát irta le nagy gondossággal.

1 Lenhossék után hosszú idő múlva Bartucz Lajos közölt részleteket 28 jászdósai koponyáról, de amint maga írja, a feldolgozás közben kételyek merültek fél a leletek hitelességére vonatkozólag, s ezért az anyag leírását abbahagyta.

2 Ugyancsak az ő tollából jelenik meg azután 1 Lenhossék J., Az emberi koponyaisme. Cranioscopia. Budapest, 1875. 140. lap. (E cikkében közölt többi régi koponya nem honfoglaláskori.) — U. a. A Szeged-öthalmi ásatásokról, különösen az ott felfedezett ős-magyar, ó-római és kelta sírokban talált csontvázakról stb., Budapest, 1882. 2 Bartucz L., A jászdósai honfoglaláskori koponyákról. Néprajzi Értesítő, XIV, 1913, 334—358. iap és XV, 1914, 167—176. lap. az első nagyobb összefoglaló munka a honfoglaló magyarok anthropologiájáról, amelyben 48 székesfehérvár-rádiótelepi, 17 székesfehérvár-sárkeresztur-uti, 4 maroshegyi, 3 zemplénmegyei, 1 benepusztai és 1 jászdósai koponyán végzett vizsgálatainak eredményét teszi közzé.

3 Az akkori viszonyok között nem volt lehetséges a részletes méreteknek, s a koponyák fényképeinek közlése, valamint a szögméreteket sem tudta eszközök hijján felvenni, s így e dolgozat kiegészítésre szorul. Később azután 18 kenézlői, 3 kunágotai, 1 ókécskei koponya s az ezekből az ásatásokból előkerült csontvázak vizsgálatának eredményét ismerteti kivonatosan méretek és részletek nélkül.

4 Végül legújabban egy hevesi honfoglaló magyar csontvázát írta le tüzetesen.

5 Az irodalomban még Krecsmárik Endre dolgozata található 2 kunágotai honfoglaló koponyáról, azonban teljesen a felületeken mozgó közleménye az összehasonlításra semmi lehetőséget sem ad.

6 Ha már most figyelembe vesszük a honfoglaló magyarok számát és kétségtelen meglévő társadalmi rétegeződését, nyilvánvalóvá lesz, hogy még igen sok részletközlleményre van szükségünk addig míg a honfoglaló magya3 U. a. Honfoglaláskori magyar koponyák. Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei. V., Budapest. 1926. i U. a. Adatok a honfoglaló magyarok antropológiájához. Archaeológiai Értesítő XLV. kötet, Budapest, 1931. 113—119. lap. 5 U. a. Hevesi honfoglaló magyar csontváz. Folia Archaeologica I—II., Budapest, 1939, 204—206. lap. 6 Krecsmárik E., Jellegzetes koponyák a Szegedvárosi múzeüTnban. Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeologiai intézetéből. II. 1926, 176—178. lap. 13