Folia archeologica 3-4.
Csallány Gábor: Újabb honfoglaláskori leletek szentes környékéről
186 CSALLÁNY G.: HONFOGLALÁSKORI LELETEK SZENTES KÖRNYÉKÉRŐL Egyik végénél, mely ugyancsak végei felé kiszélesedett, egy lyuk van. Valószínűleg a másik végén is volt, de ez kicsorbult és jelenleg nem látható. II. Mindszent-koszorusdülői sírlelet Csongrád vármegye tiszántúli járásában, a Tisza mellett kezdődően, délkeletfelé, hosszas alakban terül el Mindszent nagyközség. A községtől keleti irányba, mintegy 5 kilométer távolságban van az ú. n. Koszorusdülő határrész, melyen dombszerű magaslatok és körülötte több halom: «Nagy», «Álmos», «Sebek», «Koszorú», «Hegyes» és a «Nagyludas-halom» van (3. kép). PIACTÉR 4. kép — Abb. 4 E terület között van Csernák János, Koszorú-dülő 252. sz. tanyaföldje, melynek egyik kis gerincén, 1936 év július 18-án, homokkeresés közben, gödörásáskor csontvázra és azok mellett leletekre akadt és ezeket a szentesi múzeumnak, ajándékként beküldötte. A hitelesítő ásatások alkalmából a közelben még két sírt tártam fel. A három sírleletet a következőkben ismertetem : 1. sír. Adatait a földtulajdonostól tudtam meg, aki a sírt feltárta. Mélysége 1 m körüli volt és abban egy kis gyermek csontváza volt arccal és lábbal keletfelé fordulva, amely mellett a következő tárgyakat találta: A fejnél, kétoldalon egy-egy sima, vékony ezüsthuzalból készült, ovális alakú fülönfüggő (III. t. I 1—2), egyiknek az akasztókarikája hiányzik; alsórészében egy-egy kagyló csüngővel. A nyakánál két barnaszínű üveggyurma gyöngy (III. t. / 4—5), egyik henger, a másik kerekdedalakú; előbbi gerezdes, utóbbi oldalán három kidomborodó kerek felületén egy-egy pirosas dudor. Ugyancsak a nyaknál valószínűleg a gyöngyöket tartó fonálon csüngve, egy bronzlemezből készült szélesvégű kis kereszt (III. t. I 3), melynek felsőszárán, hengeralakú fül van. Lapjának egész terjedelmét kezdetleges vonalbemélyítéssel képezett, emberalak tölti ki. Ruházatából és a kéz tartásából ítélve, valószínűleg áldástosztó papot ábrázol. A kereszt jelenléte azt látszik igazolni, hogy a gyermek már keresztény volt. Egyébként megállapítottam, hogy az eddig általam talált e korbeli keresztek, kivétel nélkül gyermekeknél voltak. 2. sír. 80 cm. mélyen, lábbal keletfelé-feikvő, 168 cm. magas férficsontváz volt benne (2. kép). Az alkarok a medencében, a kezek összekulcsoltán, ami keresztény temetkezési mód, a lábak egymáson keresztbetéve voltak. A fej mögött, nem közvetlen egymás mellett, volt a vékonybordájú, szélestalpú, hosszasalakú két kengyelvas (IV. t. 6—7). A kettő között volt a feszítőzabla, szintén vékony száj és oldalrésszel (IV. t. 8). A zabla és a kengyelvasak közelében, a fej mindkét oldalán szétszórtan, részben négyszegletes, részben téglányalakú 21 drb vékony, sima lemez (IV. t. 13—32). Valószínűleg a lószerszám díszítései. Mindegyiken részben két, részben három lyuk van. A lemezek közt volt két hasonló lemezből készült, nyíltvégű foglalat, melynek keskenyedő végeiben egy-egy kis bronzszeg van beerősítve (IV. t. 10, 12). A csontváz jobb vállánál és a jobb combcsonttól lefelé, a lábszár közepéig terjedően, voltak az íj végének csontlemezei (IV. t. 3—5), két páros lemez. A két vég, a honfoglalóknál szokásos alak: hosszas, keskeny, mely a húrtartórészénél keskenyebb, ellentétben a népvándorláskoriakéval, melyek ott szélesebbek. Hossza teljes pontossággal egyiknél sem állapítható meg, mert mindkettőnél letörtek a belső végrészek, hosszuk így 24 cm. A markolati csontlemez (IV. t. 2) is hiányos, az egyik vége le van törve. Ebből sem hiányzik sok, mert a recézés mindkét végén látható. Hossza így 155 mm. Ha a markolatnál feltétlenül mindig két csontlemez volt, úgy az egyik itt hiányzik. Ugyané markolati csontlemez mellett volt, sajnos, megrongált állapotban, töredékesen, három csontlemez (III. t. II 43—45), melyeknek a felületén, annak egész terjedelmében, befaragással, igen szép mintájú: egyiknél virágok, másiknál palmettákból képezett díszítés van, hasonló a galgóci és tarcali 1 2 tarsolylemezeken levőkhöz. A jobbkönyök belsőfelén, az alsó bordákon, két vasnyílhegy volt (IV. t. 36 és 41—42), egyik keskeny, hosszas, a másik rövidebb és széles. Közel ezekhez, a gerinctőnél, jobbfelől volt egy nyulványos bronzcsat, vastüskével (III. t. II. 46). A csatkarika, vékonytörzsű, oválisalakú, mely a téglányalakú nyúlványhoz egy vaspálcikával van foglalva. A lemeznyul1 2 Fettich Nándor, i. m. LI. t. és XLI., XLIV., XLV.
