Folia archeologica 3-4.

Alföldi András: Antik ábrázolások az euráziai lovaspásztorok kulturalkatának ismeretéhez

171 ALFÖLDI: ANTIK ÁBRÁZOLÁSOK AZ EURÁZIAI LOVASPÁSZTOROK ISMERETÉHEZ ték el hódításaik alkalmával a középkorban s így ez csak másodlagos jelenség volna a török né­peknél. Utóbbiak körében ismeri ezt a szerszámot a délszibériai törzsek epikája, 2 7 megtaláljuk a kirgizeknél; 2 8 de kaukázusi törzseknél, 2 9 a bas­kíroknál 3 0 s egyebütt is 3 1 (G. B. adata) fel­lelhető. A dolgok ilyentén állása mellett valóban érdekes kérdés, hogy mily néptől származik a római szarkofág-relief, illetve a niellós lemez pál­cás pányva-ábrázolása? Igaz, hogy Afrikában újabban megtaláljuk ezt az eszközt, de e föld­rész ennek csak másodlagos elterjedési területe lesz. 3 2 így nem valószínűtlen az a feltevés, hogy a pálcás lasszó a mongol kultúrkörből való ele­mek tükrözése e domborműveken, amely elemek a szkítákkal jutottak talán nyugatra. Ámde szól­janak hozzá az északázsiai néprajznak e sorok írójánál hivatottabb ismerői. 2. A serlegkinálás ritusa. Priszkosz beszéli el 3 3 a következő szertar­tásos szokást a hunoknál: «Amikor az Onegesius épületeihez ért Attila, — mert ezeken át vezetett az út a királyi palotába, — kijött Onegesius fele­sége egy sereg szolgálóval, akik egyik része ételt, a másik bort hozott: ez a legnagyobb meg­tiszteltetés a szkítáknál. (Az asszony) üdvözölte őt és felszólította, hogy vegyen abból, amit neki jó szívvel odahozott. Az pedig odaadó híve feleségének kedveskedve evett is, csak úgy lovon ülve, miután a kíséretében lévő barbárok a tálat — ezüstből volt ez — magasra emelték. 2 7 W. Radioff, Proben der Volksliteratur der tür­kischen Stämme Südsibiriens 4, 1872, 90. 2 8 R. Karutz, Unter Kirgisen und Turkmänen, 1911, 53. Almássy Gy., Utazásom Ázsia szívébe, 1903, 393. (Ezek is Gunda Béla adatai). 2 9 G. Buschan, Illustrierte Völkerkunde II, 2, 843 (Byhan). 3 0 Tagán G., Néprajzi Múzeum Értesítője 28, 1936, 121 skk. (G. B. adatai). 3 1 Többek között a botos lasszóból vezeti le Gunda Béla a magyarországi halászó hurkokat is (Népr. Múz. Ért. 30, 1938). 3 2 G. Lindblom, Kultur und Rasse, zum 60. Geburt­stag О. Reches, 1939, 386 skk. V. ö. még R. Leh­mann—Nitsche —G. Friderici, Ursprung und Verbrei­tung von Lasso und Wurfkugeln (Zeitschr. d. Deut­schen Wiss. Vereins zur Kultur- und Landeskunde Ar­gentiniens 6, 1920, 81 skk. — E cikkeket is Gunda В. volt szíves rendelkezésemre bocsátani. 3 3 Excerpta de legationibus Romanorum, ed. C. de Boor, p. 134, v. 15 sqq. Ivott a serlegből is, amelyből kínálták őt és el­ment palotájába...» Ugyanezt a szokást mindenütt megtaláljuk az északázsiai népeknél, ahol a véletlen szerencse egyáltalán megőrzött valami forráshagyományt multjukról. Szolgáljon erre egy példa D'Ohsson művéből: «Le lendemain, le prince Kiptchac... se rendit ä Courban-schira, ou Gazan avait fait halte. Apres avoir offert des mets et présenté 6. kép — Abb. 6 la coupe, il lui dit,...» etc. — Azonban legtöbb­ször elmarad e cerimóniából az ételkinálás és egyedül az ital felajánlásának ritusa domboro­dik ki. Lássunk erre egy példát a mongol udvarból, ugyancsak D'Ohssonnál: 3 5 «Le prince Argoun ... regut en route la nouvelle de la mort (de son pere Abaca) et se rendit ä Méraga, ou les Kha­tounes et les princes du sang lui présenterent la coupe, suivant Pusage.» Ezt a szertartásos serlegfelkinálást külömben is nagyon sokszor megtaláljuk a mongol uralkodó-avatási szertar­tások hódoló aktusai között. 3 4 M. le Baron d'Ohsson, Histoire des Mongols, de puis Tchingrtíz-Khan jusqu'á Timpur Bei ou Tamerlan 4, 1835, 128. 35 U. o., 3, 1834, 550 sk.

Next

/
Thumbnails
Contents