Folia archeologica 3-4.

Alföldi András: Antik ábrázolások az euráziai lovaspásztorok kulturalkatának ismeretéhez

166 ALFÖLDI: ANTIK ÁBRÁZOLÁSOK AZ EURÁZIAI LOVASPÁSZTOROK ISMERETÉHEZ ANTIK ÁBRÁZOLÁSOK AZ EURÁZIAI LOVASPÁSZTOROK KULTÚRALKATÁNAK ISMERETÉHEZ 1. Allatfogás botos-lasszóval római szarkofágok reliefjein. Tudott dolog, hogy a klasszikus görög iparművészet bőven ontotta a pontusi szkiták életéből vett zsánerképeket. Ezek nagy része — sajnos — elveszett, de már régebben rámutathattunk,

1 hogy a római műipar, amely túlnyomólag görög /. kép — Abb. 1 mintákról vette képei tárgyát, gyakran utánzott ilyen szkita jeleneteket is. Legyen szabad az akkor erre nézve felhozott példák közül itt is újra bemutatni a legérdekesebbet; szeretnénk ugyanis a néprajz kutatóinak figyelmét ráirányítani erre a kis domborműre (1. kép), amely szerény véleményünk szerint a rénszarvasra támaszkodó kulturforma legrégibb hiteles bizonyítéka. Rheinzabern! gyártmányú terra sigillata-edény reliefje ez

2 a római császárkor közepéről, amelynek őstípusa azonban a Kr. е. V. — III. századokból 1 A. A., Skythisierende Darstellungen in der römischen Kunstindustrie. Altschlesien 5, 1934, 267 skk. 2 W. Ludowici, Römische Ziegelgräber Katalog IV meiner Ausgrabungen in Rheinzabern 1908—1912, 232 (No. 2731, Grab 421). való görög ezüstedény képszalagja lehetett. Csúcsos «baslik»-ot viselő szkítát látunk rajta, amint lasszót vet egy rénszarvasra. Ugyanilyen lehet a leszármazása a 2. képünkön látható márványdomborműnek, mely a római Museo Nazionale delle Therme nagy chiostrojában van ideiglenesen felállítva.

3 Egy egészen hasonló darabot nemrég tett közzé M. Gütschow 4 kisasszony, aki a Praetextatus-katakomba ezernyi szarkofágtöredékének végtelen szeretettel való összeállításával oly nagy régészeti és művészeti * értékeket tárt fel számunkra. M. Gütschow, — aki 265—270 tájára datálja e márványdomborművet —, nem ismerte fel e jelenet értelmét: nem ostor van a vadlovat üldöző lovas kezében, hanem botra csavart pányvakötél, melyet az állat nyakába vetni készül. A Museo Nazionale példányán az üldöző férfi helyett egy puttó száguld a vad után; de ez nem azt jelenti, hogy az eredeti kompozíción is így lett volna, — ez hellenisztikus-római átalakítás lehet. Az őstipus jellegére némi világot vet, hogy a menekülő állatok nem a Földközitenger faunájából valók. Az az állat, amely után a lovas iramodik, vádló, feltűnő nagy fülekkel. Tőle balra zerge ugrik el, lova patái alatt pedig dámvad fekszik elnyúlva. Már ez a sajátos állatvilág is az északi stepperégióra vall. Emellett Gerke professzor figyelmeztet rá, hogy éppen 3 Notizie degli scavi 1904, 47. A. Minto, La critica d'arte I, 1935, 128, 1. jz. — A reprodukció engedélyezésért hálás köszönetet mondunk a nevezett múzeum igazgatóságának, a fényképért pedig a római német régészeti intézetnek (negativszám: 1937/356). — E szarkofág részletes megbeszélését Fr. Gerke készíti elő. 4 M. Gütschow, Das Museum der Prätextat-Katakombe (Atti della Pontif. Accad. romana di Archaeologia, ser. III., Memorie vol. 4/2), 1938, 180 (152) és Taf. 37, 2.