Folia archeologica 3-4.

Fettich Nándor: Antik hagyományok a régi pusztai népek kultúrájában

153 FETTICH: ANTIK HAGYOMÁNYOK A RÉGI PUSZTAI NÉPEK KULTÚRÁJÁBAN gyarmatvárosoktól északra, körülbelül Kiev magasságában. Még meglepőbb azonban, hogy a távoli ÉK-i Oroszországban: Permiában a görög mitológia egyes figurális motívumai, mint az állatján (párduc) ülő Dionysos, azután a «triumfáló» Dionysos, szirének stb. a legkülönfélébb kombinációkban, helyi elemekkel bővülve, vagy az új tartalmi jelentésnek megfelelően átalakítva, a helyi bronzöntésben új életre kelnek és a vallástörténet egyik legkülönösebb, eddig még kellően fel nem dolgozott, gazdag anyagát szolgáltatják. Az eddigi, rövid áttekintésből is kitűnik tehát, hogy az antik elemeknek továbbélése a steppék világában nagyjelentőségű kultúrtörténeti jelenség. A kérdés horderejét mutatják a vele kapcsolatos tudományos kérdések, amelyekre a következőkben kívánok röviden rámutatni. Az ázsiai steppéket és az ázsiai magaskultúrákat most nem érintem. A görög kultúra expanziójának e része jobban fel van dolgozva a szakirodalomban. Ellenben a középeurópai és a skandináv népek szempontjából Déloroszország még csaknem terra incognita. Egyik legközelebbfekvő probléma a hún birodalom belső szervezetének kutatása, a húnkori új emporiumok megállapítása és mindenekelőtt a húnkori kézművességek emlékeinek tudományos felvételezése. Ennél a munkánál az Altáj hegységtől a Rajna vonaláig revízió alá kell venni a kor egész régészeti emlékanyagát. A belső emporiumok keletkezésének története egész sorát érinti a tudományos kérdéseknek. Hogy csak a kievi példánál maradjunk, az oroszországi normann-kérdéshez egészen új forrásanyagot lehet remélnünk e történettől. A kor régészeti emlékanyagának új, tudományos felvételezése és feldolgozása révén a normannok oroszországi szervező tevékenysége egészen új megvilágításba fog kerülni. A honfoglaló magyarság szempontjából ezt a revíziót igyekeztem végrehajtani. Nemcsak térben, hanem időben is széles alapokra fektetve ezt a munkát, olyan összefüggések tárultak fel, amelyek a szakirodalomban eddig ismeretlenek voltak. Világossá vált, hogy a pontusvidéki antik atmoszféra expanziója az eddig tárgyalt területeknél még távolabbiakra is elhatolt. A Nagy Károly-féle avarirtó háborúk után (kerekszámban 800 után) a normann mozgalmak elvitték skandináv területekre a Pontus-vidék mögöttes területein már meghonosodott antik kultúrjavakat és így a skandináv népek körében új irányzatot indítottak meg. Az abstraháló húnkori irányzat a skandináv népeket sem hagyta érintetlenül, nem is szólva a közép- és nyugateurópai germánságról. Most azonban az antik naturalizmus tört be az évszázadok óta virágzó északgermán abstrakt állatstílusba. Közvetlen forrása ezen áramlatnak az avar birodalom fafaragása és az annak nyomán haladó bronzöntés, amelyről előbb volt szó. Ugyanazon mitologikus figurák, állatmotivumok, stb. nyernek itt újszerű, a skandináv helyi ízlésnek megfelelő feldolgozást. Ezt a hirtelen változást az osebergi hires fafaragványokon lehet legjobban megfigyelni. A kievi nagy föllendülés ugyancsak a normannok útján csakhamar nagy lendületet adott a skandináv fejlődésnek. A különféle hellenisztikus növényi motívumok, indák, palmetták stb. a régi antik állatpantheon és az egyes mitológiai alakok csökevényes ábrázolásaival kombinálva az északeurópai normann utakon egész Angliáig mindenütt elterjedtek és a pogány északgermán művészet utolsó stílusát, az ú. n. Ringerikestílust hozták létre. E folyamat középeurópai megfelelője a Kettlach-kultúra elnevezés alatt emlegetett emlékcsoport. Az összes, említett antik motívumok az ősi kelta zománctechnika feldolgozásában szerepelnek benne. Legutóbb módomban volt ennek a különös kultúrának emlékeit egy tudományos publikáció részére felvételeznem. Az anyag szabatos meghatározása e téren is meglepő eredményt hozott. Az ú. n. Karoling-renaissance kérdését ezek után szintén revízió alá kell venni. A szakirodalomban sokat emlegetett «karoling oroszlán»-ja a skandináv művészetnek, félrevezető helytelen meghatározás. Ilyen állatmotivum nem létezik. Ellenben itt is a párductestü szárnyas griffről, az antik dionysosi körbe tartozó állatmotivumról és annak különféle változatairól van szó. A «karoling oroszlán» elnevezés alá foglalt összes állatmotivumok erre a forrásra vezetendők vissza. * Ezek a nagy vonásokban ismertetett kérdések természetesen minuciózus részletmunkákat kívánnak meg. Egyes részleteket magam igyekeztem kidolgozni és erre vonatkozó munkáimat az utóbbi évek folyamán közzé is tettem. Más részletkérdések, mint a kievi ötvösműhely, az ú. n. Nagy Károly-kard, több lelet és sírmező anyagának kritikai feldolgozása folyamatban van.