Folia archeologica 3-4.

Huszár Lajos: Az első szilágysomlyói lelet megtalálásának és bécsbe jutásának története

143 HUSZÁR: AZ ELSŐ SZILÁGYSOMLYÓI LELET Buben Simon Bokor und Botskó Peter die wirkliche Erfinders, aber nicht zugleich die Einbringers waren, denn nachdenen sie dieser Schatz gefunden, nach Haus getragen, dessen Elter aber von keinen zu Haus waren, und als unverständige Buben damit spilten, gesellen sich denen zwey andere Pursen bey, wo der eine von diesem Schatz einige Stücke zu veräussern weggetragen, welches ein altes Weib benantlich Bokor Flora bemerkte, mithin diesen Pursen alsogleich samt den bey sich habenden Stücken ins Amt brachte, wo mann Ihn wie und auf was Arth er diese Stücke hergenommen befragte, gestünde derselbe ein, dass er solche von obgedachten Buben bekomme, welche auch mehrere dergleiche Stücke gefunden hätten, mithin abforderten wir alsogleich ein solche ab, welche auch bei einen von den zugeselten zwei Purschen in Verwahrung waren, überwägten solche in seiner und einer subalternen Gegenwarth alsogleich, und nahmen es unter die Gegenspehr zu Cassam. Dies ist also die ware Bestaffenheit von der Erfindung dieses Schatzes, welche uns dazuhmalen in der grossen Verwirrung, in die uns Hl. V. Gespann v. Kállai versetzet hat, also weitläufig unterth. vorzustellen; ganz entfallen ist und wegen welch vergehenden Fehler wir dermahlen wirklich Euer Exellenzen und Gnaden um gnädige Nachsicht und Wergebung unterth. bitten sollen.

... A továbbiakban azt kérik, hogy miután Bokor Flora mint feljelentő, nagy szolgálatokat tett, nem kellene őt jutalom nélkül hagyni. Másrészt pedig úgy vélik, hogy mint közreműködők, legalább is a kincstárt illető részre igényt tarthatnának a Sóhivatal illetékes tisztviselői is. Az ügy további fejleményei ismeretlenek, az iratok sora ezzel véget ér. * Ismertetve az eredeti iratokat, megkíséreljük ezek révén főként a IX. számú becslési jegyzék alapján a lelet meglevő darabjait az eredeti feljegyzésekkel azonosítani. A szilágysomlyói I. kincslelet Hampel szerint a következő darabokból állott: lánc, függő, karperec-vég, 11 aranylemez gyúrú, arany bulla, övrészlet és 14 római medaillon. Sorbavéve tehát az eredeti jegyzék (IX. sz.) egyes tételeit az ott említetteket, a következőképen azonosíthatjuk Hampel (H), Fettich (F), Kubitschek (K) és Gnecchi (G) művei segítségével. (J. Hampel, Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn I—III. 1905., Fettich N., A szilágysomlyói második kincs, Archaeologia Hungarica VIII. 1932., W. Kubitschek, Ausgewählte römische Medaillons der kaiserlichen Münzensammlung in Wien, 1900., Fr. Gnecchi, I medaglioni Romani I—

III. 1912.) 1. Valens aranymedaillon К 354. F 13. G 17. t. 1. 2. Constantius » » 300. » 4. » 12. » 1. 3. Valens » » 352. » 7. » 15. » 1. 4. Valens » » 355. »- 10. » 16. » 1. 5. Gratianus » » 365. » 14. » 18. » 4. 6. Valens » » 359. » 8. » 16. » 3. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17: 18. Valens aranymedaillon К 360. F 11. G 18. t. 2 Valens » » 357. » 9. » 16. » 2 Constantius » » 311. » 5. » 11. » 8 Valens » » 358. » 12. » 17. » 2 Constantinus » » 253. » 3. » 6. » 8 Valentinianus » » 351. » 6. » 14. » 11 Maximianus » » — » 2. » — » — Medaillonszerű aranyfüggő felirat nélkül H 15. t. 5., F 15. Valens aranymedaillon К 227., F 1., G 5. t. 4. Aranylánc kőfüggővel és 51 kis függőcskével H 14. t., F 17. -^TUl-tr. 4ds aranygyűrű H 15. t. 3. és 4., F 19. a. Arany kigyó J<étJkŐY£l_a_szemek helyén H 15. t " 2., F Í8. bT«Ein St. Grössl» valószínűleg H 15. t. 1. c. Aranylemez figurával H 15. t. 6., F 16. Tehát a Hampel felsorolását e lista adataival egybevetve, a lánc (1), a függő (14), a karperec-vég (18a), a 11 aranylemez gyűrű (17), az övrészlet (18c) és a 14 római medaillon (1—13 és 15) könnyen azonosíthatók, sőt e hiányos felsorolás és a képes táblákon bemutatott teljes lelet minden egyes darabja is azonosítást nyert. Bizonytalan csak a 18b, az «Ein St. Grössl.» Azonban Hampel a 15. t. 1. sz. alatt közöl egy aranykarikát és a felsorolásban említ egy «arany bullát», nem lehetetlen, hogy ez a három kifejezés egy fogalmat takar és a képen közölt arany karika értendő alatta. Ellenben, mint Hampel is említi, elveszett a kincsből 3 darab. A közölt iratokból kitűnik, hogy ez a három darab azokkal a darabokkal azonos, melyeket Kállai István krasznamegyei alispán vett magához. Ezekről a darabokról már az I. irat is említést tesz, mely szerint az alispán vett 1 drb 13 lat súlyú aranytárgyat és 2 drb összesen 3 loth 29 quintel súlyú aranytárgyat. Pontosabb meghatározást találunk az egyik elveszett darabról a VII. iratban, mely szószerint a következőket mondja: «das eine Gold Stück jenem bereits abgeschickten Stück sub No. 4. in allen gleichförmig ist.» Tehát az elveszett darab a IX. sz. alatt közölt becslevél 4. tételében említett Valens aranymedaillonhoz lett volna hasonló, illetve vele egyforma. Ez a tétel így hangzik: «Ein detto (t. i. Goldstück) mit der Umschrift D. N. Valens P. F. Aug. Gloria Romanorum A. N. 12 Loth 2 Quintchen». Ez pedig a Kubitschek 355., illetve Gnecchi 16. t. 1. sz. alatti medaillonnak felel meg, tehát az elveszett darab ehhez lett volna hasonló. Feltételezve, hogy a 280.(jJ4 g súlyú bécsi márka szerint van a súlyadat megadva, számításunk szerint az elveszett 13 latos aranytárgy súlya (mert csak