Folia archeologica 3-4.

Csalog József: A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja

8 CSALOG: A MAGYARORSZÁGI ÜJABB KŐKORI AGYAGMŰVESSÉG tések alkalmazásában (IV. t. A, 1, 2, 3) és a szalagdíszes stílustól idegen keret alkalmazásában. (IV. t. B, 1, 2. és Tompánál X. t. 3, 6, XII. 7, XV. 22, és XXXIII. 5.) Az előbbi esetben a textildíszek elhelyezése és viszonya a szalagdíszekhez ritka kivétellel teljesen anorganikus és indokolatlan, vagy teljesen a tiszai stílus szellemében történik (IV. t. A, 3), az utóbbi esetben a keretbefoglalt spirálszármazékok teljesen elveszítik önálló szerepüket és a textildíszekkel 1. kép Abb. 1 Az említett példákon kívül előfordul az is, hogy a két különböző stílus motívumai mennek keresztül bizonyos változáson. Ilyen esetben nem ritka, hogy az eredetileg pozitív és negatív mintákból összetett textildíszítés egységei, sarkaik lekerekítése révén eredeti mivoltukból kiforgatva, szalagszerű elrendezésben jelennek meg. Jellemző példája ennek a folyamatnak a tiszadadai csövestalpú tál (IV. t. B, 3); melyen a bekarcolt és lekerekített sarkú zegzúgvonallal határolt díszítés-egységek már majdnem szalagszerűen hatnak. A szalagdíszes stílusnak még ennél is erősebb hatása észlelhető két bodrogkereszturi edényen; (L. Tompa, I. t. 7. kép és nálunk a IV. t. B, 4.) az eredetileg sarkos textilminta itt szalagszerűen elhelyezett kiflialakot mutat. Hogy az ilyen díszítések egyáltalán nem tekinthetők igazi szalagdíszeknek, illetve lineárkerámiás daraboknak, — mint azt Tompa vélte

7 — azt éppen a díszítés egységeinek a textilstílusból jól ismert folthatásra és térkitöltésre való törekvése igazolja. Még könnyebben felismerhető a textildíszes eredet a többi, Tompa szerint ugyancsak protobükki, illetve lineárkerámiás aggteleki, bodrogkereszturi, rakamazi (L. Tompa, i. m. I. t. 6, 8—11, II. t. 3, XXXII. t. 9, 10, 13, 26, XXXV. t. 12, 17, XXXVI. t. 2, 4—6. kép, XXXVII. 2. stb.) és a nemrégiben Gallus által közölt tállyai anyagnál.

8 Két különböző stílus keverődéséről lévén szó, előfordul az előbb említett folyamatnak a fordítottja, nevezetesen az is, hogy az eredeti szalagdíszek, főleg spirálszalagok módosulegyenértékű térkitöltő díszekké válnak. Nagyon jellemző példa erre a folyamatra a függőlegesen elhelyezett, térkitöltővé vált spirális (IV. t. B, 2), melyben már semmit sem találunk abból, ami az igazi szalagdíszekre emlékeztetne. Hasonló stíluskeveredés észlelhető a bükki keramika festett készítményeinél is. Itt a szalagdíszes stílust csak elkorcsosodott ívek, (L. Tompa, i. m. XLVI. t. 2—5, XLVII. t. 1—5, XLVIII. t. 2, 4, XLIX. t. 1, LI. t. 3—4, LII. t. 1—6. kép), a textilstílust pedig szögben törő egyenesvonalas minták képviselik. (L. Tompa, i. m. XLVIII. t. 1, 3, 6, L. t. 1—6, LI. t. 1—2, LIII. t. 1—6, LIV. t. 1. kép). Tisztán szalagdíszes díszítésűnek még az aggteleki festett csésze sem mondható (L. Tompa, i. m. XLVI. t. 1. kép) mivel a térkitöltő tendencia ennél a darabnál is világosan felismerhető, s széjjelszakított és újból összerakott spiráldíszei már nem keltik a zavartalan, körülfutó szalagdísz benyomását. 7 Tompa, i. m. 27. old. 8 Gallus Sándor, A neolitikum Tállyán. Arch. Ért. 1936, 70. old. 42. kép. — A kép kliséjét a nyomdász véletlenül megfordította. — A tállyai anyaggal kapcsolatban meg kell említenem, hogy Gallusnak azt a megállapítását, hogy az itt talált állítólagos alsó réteg leleteit a Tompa szerinti protobükki, illetve spirálmeanderes szintbe, a felső réteg cserepeit ezzel szemben a bükki III. «periódusba» kellene utalni, nem tartom helyénvalónak. Ellentmond ennek a megkülönböztetésnek az, hogy az u. n. alsó rétegben is fordulnak elő olyan cserepek, — L. Gallusnál a 42. kép alsó felén az 1, 2, 5. és 7. sz. cserepeket — melyeknek díszítése kétségtelenül textilmintákra megy vissza, azaz tiszai eredetű, nem szólva arról, hogy a díszítéseknek, illetve mintáknak két vonallal való körülszegélyezése ugyanolyan, mint a «felső» réteg szögletesebb és így könnyebben felismerhető mintáié. (L. ugyanazon a képen fent, a 7—8. sz. cserepeket.) — Amennyiben Gallus a rétegek elválasztásakor nem tévedett, úgy a tállyai kevert stílusú anyag még mindig csak azt bizonyítja, hogy a szalagdíszes stílus ezen a helyen a település korábbi szakában erősebb hatást gyakorolt a tiszai ornamentikára, mint későbben.