Folia archeologica 3-4.

Valkó Arisztid: A solymári bronzkori raktár lelet

VALKÓ: A SOLYMÁRI BRONZKORI RAKTÁRLELET 99 A SOLYMÁRI BRONZKORI RAKTÁRLELET A solymári középkori vár építésénél és többszöri átépítésénél súlyosan megzavarták az őskori rétegeket. A nagykiterjedésű várrendszer a dombtetőnek körülbelül háromnegyed részén húzódik végig és egy őskori ásatás esetén is, csak igen kevés terület és zavartalan őskori réteg állna rendelkezésre. Megnehezíti a kutatást még az is, hogy a falak mentén az ásatás a középkori vár rovására történhet csak, mert a falak igen rossz állapotban vannak és a talaj megbolygatása által bedőléssel fenyegetnének (1. kép). Ahol a talaj megengedte és a rétegek kevésbbé voltak megzavarva, pontos beméréseket eszközöltem. így sikerült megállapítanom, hogy a domb felső részének alaprétegét hárshegyi homokkő alkotja. E fölött átlag 30 cm vastag zöldesbarna hamus réteg van, mely több helyen agyaggal volt lesározva és helyenként erős égetés nyomait mutatta (Solymár «A» réteg). Felette körülbelül 10 cm vastag szürkésfekete humus terült el (Solymár «B» réteg), amely felett vékony földtakaró és a középkori nivelláló réteg következett. A dombot kettészelő észak-déli kutató árok a főépület sarkánál egy összedőlt putrit metszett keresztül. A cölöplyuk helyét megtaláltam. A lesározás irányából és a réteg húzódásából következtetve megállapítottam, hogy a putri többi része a várépület alatt van és feltárását tovább folytatni nem lehet. A putrinak ezt a részét erősen megzavarták a középkorban. Vastag lesározott, többszörösen átégett rétegben, paticstöredékek, tűzhelydarabok, putrik sártapasz darabjai a karók negativjaival, kerültek elő. Ezek alatt nagyon sok durva és finom kerámia feküdt részben ép, részben összetört állapotban. A putrik a bentmaradt tárgyakkal együtt idővel bedőltek és a külső sárfalak egymásra hullva betemették az alattuk lévő anyagot. A bronzkorszak második és harmadik szakaszának leletei nagyszámban kerültek innen elő. A domb déli oldalát az időjárás, az eső és a szél teljesen kikezdte és lemállasztotta. Itt az őskori rétegeket csupán ujjnyi vastag humus takarta. A leletek egy részét a legelésző állatok kitúrták vagy kikaparták, mert közvetlenül a növényi takaró alatt feküdtek. A durva házi kerámiának vonaldíszes, neolithikus cseréptöredékei, a nucleus és jáspis fürészkék, kőpengék, végül a bronzkori durvább cseréptöredékek e helyekről kerültek elő. Várhegyünkön már a neolithikumban is volt élet. A solymári cseppkőbarlangban folytatott geológiai kutatások során már a század elején került elő néhány neolithikus tárgy, bizonyítván az őskori ember ittlétét. Ebben az időben a Várhegy platója és a cseppkőbarlang, a tájék két kiemelkedő pontját alkották és a természet viszontagságai ellen jó védelmet nyújtottak. A következőkben az itt előkerült gazdag őskori leletek közül egy raktárkészletet ismertetek. A várbejárat közelében az őskori réteg alá beásva, a hárshegyi homokkő rétegében, földmunkálatok közben egy tálat találtam, amelyben egy díszes kancsó, merítő bögre, tű és poncoló vésőcske, szárnyas balta és több 7*