Folia archeologica 1-2.

Leszih Andor: Borsodmegyei szkíta leletek

79 LESZIH: BORSODMEGYEI SZKÍTA LELETEK A Mezőkeresztes határában levő Zöldhalom pusztán 1928. évben talált nevezetes aranyszarvas, (I. t.) lánc és pitykéből álló leletet illetőleg lásd Fettich Nándor tanulmányát. Ebből a leletből 2 pitykét őrzünk. Tiszakesziben, a Fáy kertben, egy urna (IV. t. 3) mellett (M 15, Pá 10) egy vasfokost (H 20) (IV. t. 18) és egy bronz karikát (Ám 1-9) (IV. t.19) találtak 1937-ben. A szokásos alakú tömör bronzkarika vége ellaposított gomb. A karika aranylemezzel borított. Ez a lemez kívül a szélén 1 — 1 vastagabb, közepén 3 kisebb bordá­zattal, belül pedig függőleges vonalakkal díszí­tett. Ezt a leletet is a Borsod-Miskolci Múzeum­ban őrizzük. Miskolc és a görömbölyi Tapolca fürdő közt az u. n. Dudujkán, amely egy magas, természetes alakulatú, kerek domb, gödörásásnál 1934. évben találtak egy igen szép, zöldes patinával ellátott és vadászó gepárdot ábrázoló tükörnyélvég szob­rocskát, amely szintén gyűjteményünkbe került (5. kép 2). Mérete 44—57 mm. Valamivel kisebb, mint az előbb közölt muhi-i kocsmadombi tükör állata. Szája nem olyan nyitott s a fark felkunko­rodását jelző lyukacska sincsen olyan erősen érzé­keltetve. Lábtartása inkább a debreceni főiskola gyűjteményében őrzött példányéhoz hasonlít. Az állat orra itt is bekötöttnek van jelezve egy be­mélyített vonallal. Ezen a lelőhelyen is végeztünk próbaásatásokat, de semmiféle leletet, telepre vagy temetőre utaló nyomokat nem találtunk. Miskolc környékéről való az az u. n. létrás markolatú bronzkés, melyet Ebért közöl 9 s ame­lyet a Magyar Nemzeti Múzeum 1915. évben vásárolt meg, mint állítólagos Miskolc környéki leletet. A Szendrő melletti u. n. Ördöggáti Csengő barlangban, hol 1933-ban végeztünk ásatást, nemcsak a diluviumban, de az újabbi kő-, bronz­és vaskorban is lakott az ember. A felsőbb réte­gekben a «bükki kultúra» sok szép mintájával díszített edénycserepet, bronz tokos baltát, lánd­zsát, késő vaskori színes- és üveggyöngyöt, át­fúrt kaurikagylót, félhold alakú bronz csüngő­díszt stb. találtunk, ezeken kívül egy érdekes szíjjösszefogó készséget (6. kép) csontból, ame­lyet már Fettich Nándor ismertetett. 1 0 A 9 cm. magas, háromágú szigony alakú csonttárgy két külső ága szakás, a középsőnek a vége le van törve. A külső, csiszolt oldalán bevágott szegély és háromszög alakú vonalakkal van díszítve. Hát­lapján a középső ág függőleges irányban végig átfúrt. Ugyanilyen alakú és szerkezetű kis bronz­tárgy is került elő a barlangból (M 2-2, Sz 1-6). Hátsó lapján ugyanolyan átfúrással a szij áthúzására. A középső ága ennek egészen letört. Volt a leletek közt szkita tipusú háromélü bronz nyilvég (IV. t. 16), köpüs háromélű vas nyil­csűcs (M 29 IV. t. 17), arany-lemezkével borí­tott tömör kis bronzkarika, amelynek két vége egymástól elálló, egy félhold alakú elektron karika (IV. t. 25, M 31, Sz 3-3). Testének fele domború, fele homorúan vájolt, felül lelapí­tott és átfúrt. A barlang annyira a hegyek között, egy alig megközelíthető völgyben van (sziklás részei miatt nevezte el a nép Ördöggátnak), hogy a szkiták ottani letelepülésére alig gondolhatunk. Valószínű, hogy amint a Bükk többi barlangjai­ban is az egész őskoron át éltek az emberek, ez a barlang is lakott volt és csak mint az itt élő vaskori népek által átvett szkita tárgyakról lehet szó, így e leletek csak az ilynemű emlékek elterjedési területére nézve adnak adatokat. Meszes község határában, a Barakonyi lejtőn Thuránszky István földbirtokos urna-sírokat ása­tott ki, amelyekben szkita fokosok és karperecek­voltak. A tárgyakat múzeumunkban helyezte le­tétbe s pontos megfigyeléseit is közölte velünk. Az urnasírok itt sem mélyen, 30—50 cm.-re vol­tak a felszíntől. A sírok elhelyezésében rendszer nincsen. 1. SÍRBAN. Vékonyfalú, kihajló peremű, magas­fülű bögre (IV. t. 31, M 5-5), rajta egy vasfokos (IV. t. 27, M 17-5), az egyik vége gömbalakú, másik baltaszerű. Volt még a bögre mellett egy vaskés (IV. t. 28, H 13). 2. SÍRBAN. Széles nyilású hasas, füles edényke (IV. t. 32, Pá 9), égett csontokkal, rajta az előbbihez hasonló, de valamivel nagyobb gömbösvégű vasfokos (IV. t. 20, H 18-5), egy vaskés (IV. t. 24, H 18), két bronztű, az egyik gömbös végű (IV. t. 23, H 16-5) két darabban, bevágott függőleges és zegzugos vonal­dísszell, a másik tű díszítetlen és csonka (IV. t. 22). Egy bronz huzal is volt a sírban (IV. t. 21, H 8). 3. SÍRBAN. Vékonyfalu füles agyagedény (M 6-5, Pá 6-5) erősen kihajló peremmel. 4. SÍRBAN. Magasfülű széles kis agyagedény, pe­reme kihajló (M 7-2). 5. SÍRBAN. Durva falu, széles, nagyfülű edény (IV. t. 26), hasán ferde irányú bevágások (Pá 6-8). Melléklet: két vaskés töredék (IV. t. 30) és egy rendes formájú, tehát nem gömbösvégű vasfokos (IV. t. 29, H 17). 6. SÍRBAN. Urnának apróra tört darabjai. Egyik kis cserépen bütyök. Csontok voltak benne és egy orsó­karika. 7. és 8. SÍRBAN urnatöredékek.

Next

/
Thumbnails
Contents