Folia archeologica 1-2.

Leszih Andor: Borsodmegyei szkíta leletek

70 LESZIH: BORSODMEGYEI SZKÍTA LELETEK ott egy nagyobb szkíta jellegű urnatemetőt tártak fel és ebben volt a tör is. Jellegzetes vasfokost (II. t. 10), mint Muhi pusztai leletet, — közelebbi megjelölés nélkül kaptuk az 1900-as évek elején az ottani bérlőtől. Muhi pusztáról sok lelet kerül elő állandóan, a Nemzeti Múzeum, a miskolci, kassai, egri múzeumok őrzik azokat, itt csak egy állatalakos fülű agyagedényt (II. í. 18), bögrét említek meg, amelyet Szendrey János dr. ásatott ki és ismertetett rajzban is.

3 Égetett emberi csontokat tartalmazó hamvveder mellett volt a csésze, az urna teteje tállal leborítva. Most a miskolci múzeum őrzi.

4 1929—1930. években a Muhi puszta szélén levő régi Poga (ma Muhi) község tanítója Husz Sándor a község végén levő Kocsmadombról, ahonnan állandóan hordták le a földet, nagy figyelemmel gyűjtötte össze a leleteket és szolgáltatta be azokat a múzeumnak. Hallstatti és La-Téne izlésű cserepeket, edényeket, látszólag egy urnatemető leleteit, továbbá vandál bronz sarkantyút és Trajanus ezüst denárát (Rev: COS VI. PP. SPOR). Itt 1930. és 1934. évben ásatást végeztünk és az 1937. évi útépítési munkálatoknál is megmentettük az akkor még felszínre került leleteket. Az 1930. évi ásatást Kund Elemér min. tanácsos anyagi támogatásával végeztük. A nem túl magas Kocsmadomb felásott része a régi diósgyőri korona uradalmi gazdasági épület romjaitól számítva 135 méter hosszú, 30—50 méter széles. A 107 magassági ponton, ónodról Nagycsécs felé menő út baloldalán, fekszik. A Sajó felé eső része árterület határa, meredekebb déli végéről hordják a földet. Itt kerültek elő az első leletek, urnák, állítólag csontok is. A legelőször felásott terület hosszúsága 56—60 m., szélessége 50 m. volt. A mellékelt rajz tájékoztat az urnasírok elhelyezéséről s a szórványosan talált tárgyak lelőhelyeiről. Az urnák átlagosan 40—60 cm. mélyen voltak a mai felszín alatt. Meg kell említeni, hogy a dombon eredetileg kőkori település is volt, mert több ilyenkori régiséget is találtunk s amint látni fogjuk, a szkíták utáni időben is temetkeztek bele. A leletek leírása a tereprajz (2. kép) számai szerint felsorolva: 1. A dombtetőn, a sövénykerítés mellett végig ásott árokban 50 cm. mélyen, 4 kőkori edénycserép volt, egyes és enyhén hullámos vonaldíszekkel. Ettől nem messze égetett csont darabok és egy csont szíjjösszefogó (II. t. 15), felső része kerek, lapos korong, az alsó négyzetalakú, mind a négy oldalán egymásba érő lyukkal. A felső kerek lap átmérője 28 mm. (Hasonló: Arch. Ért. 1929. XVII. t. 38—39. Mátraszelei lelet). Ettől 1 méterre 4 kovadarab, körülötte sok apró díszítetlen cserép és egy csőtalpű tál felső részének kis töredéke volt. Úgy látszik, itt az őskori telep maradványa egy roncsolt szkita urnasír leleteivel vegyült össze. 2. URNASÍR. Vékonyfalú, behajló peremű nagyobb tál lefelé fordított helyzetben, takarta az alatta volt égett emberi csontokat, egy kisebb vastagfalú edény apróra tört darabjait, továbbá egy vaskés töredékét és 3 összerozsdásodott vasdarabot. A tál felett egy kis kovadarab is volt. 3. URNASÍR. Lapos, hosszas négyzet alakú (25 cm. hosszúságú) kőlapon magas fiilü, korongon készült bögre (II. t. 16), (11 cm. fúllel 13 cm.) egy korongon készült, befelé hajló peremű tállal (П. t. 17) (11 cm. magas, 19 cm. átmérőjű) leborítva. Díszítés nélküli orsógomb (II. t. 19), vaskés két töredéke és egy kis kovapenge volt mellette. Körülötte pedig 4 drb. durvafalú edényperem, ujjbenyomásos dísszel. 4. URNASÍR. Széles, virágcserép formára emlékeztető, durvafalú edény darabjai és egy vékonyabb tál peremrészei. Tehát az edény itt is tállal volt leborítva. Kőlap alatt egy kissé laposított testű díszítetlen orsókarika (II. t. 20) és obszidián penge. 5. URNASÍR. 30 cm. magas, hallstatti izlésű, kihajló peremű hasas urna (II. t. 23), hasán mély bevágásokkal, amelyek négyzetszerű kiemelkedő tagoz;: sokat alkotnak. Nyakán, a perem alatt, három — széles bemélyített kör közepén kiemelkedő karika — dísszel. Az urna tele volt égett apró emberi csontokkal. Tál nem volt. mellette, csak egy teljesen szétment és ki nem emelhető edényke apró darabjai. A nagy urna mellett egy 25 és fél cm. hosszú vaskés, három darabra törve, a vastok rározsdásodott részeivel. 6. URNASÍR. Egy 11 cm H, 13 cm Sz négyzetalakú kőlapon egy díszítés nélküli hasas urna (II. t. 21) (24 cm. magas, szájnyílása 14 cm.) tállal (II. t. 22) leborítva. A tál 7 cm. magas, 24 cm. átméretű. Az urnában sok égett embercsont, egy vaskés fél darabja (4 cm. H) a nyél egy kis részével (II. t. 24), melynek csont foglalatát függőleges és ferde irányú bevágásokkal díszítették. A nyél végét ráhajtott bronzlemez fogja be, amelyet egy szög tart össze. Az urna mellett egv hallstatti ízlésű kis bögre felső részének töredéke volt, kihajló nyakkal és felmagasított, széles füllel (5-5 cm), továbbá egy 13-5 cm H árszerű vastárgy (III. t. 21), amelynek vastagabb része négyszögű, vékonyabb része gömbölyű testű és egy obszidián penge. E sír közelében egy durvafalú, díszítés nélküli urna töredékei voltak, melléklet nélkül. 7. URNASÍR. 3-5 cm magas kis agyagtál felerésze, benne emberi ujjperc és egy rovátkolt díszű tömör bronz karika fél darabja. A 7. és 8. sz. SÍROK közt volt egy 5 cm. átmérőjű kerek alakú fémlap (II. t. 25) (túkör?) felerésze, bordázott díszítéssel. 8/a. Két piros színű agyagedény. Az egyik keskenyebb testű, magasnyakú urna alak (III. t. 1), gyöngén kihajló peremmel, a másik (III. t. 2) hasasabb, kis nyakrésszel. 11 cm. magasak. 8/b. Fazék formájú, durvafalú füles agyagedény, 7 cm. magas (III. t. 3).