Folia archeologica 1-2.

Nagy László: A középrépáspusztai (Veszprém megye) kora-vaskori temető

50 NAGY: A KÖZÉPRÉPÁSPUSZTAI (VESZPRÉM MEGYE) KORA-VASKORI TEMETŐ 50 dezzük fel helyenként az erős deformálódás és olvadás nyomait és ezért találjuk őket majdnem kivétel nélkül csoportosan elhelyezett emberi csonttöredékekkel együtt, vagy azok közvetlen közelében. Minthogy az edényeken sem másodszori égetésnyomokat, sem az ezzel gyakran együttjáró deformálódás és repedezés nyomait nem fedezhetjük fel, igen valószínű, hogy az edények már nem a máglyáról valók, hanem közvetlenül kerültek a sírgödörbe. Ezeknek az edényeknek kultikus jelentőségét az emberi és állati csontmaradványok fekvése magyarázza. Semmi esetre sem voltak mind hamvvedrek. Még csak a síronkint szinte következetes törvényszerűséggel elhelyezett egy-egy nagyobb öblös edény sem nevezhető mind urnának. 24 nagy öblös edény közül csupán 6-ban találtunk égetett emberi csonttöredékeket. Kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a nagy öblös edények egy része kultikus jelentősége más lehetett, mint a hamvvedreknek, az a jellemző tény, hogy négy sírban (5, 6, 7, 20, 22) az égetett emberi csonttöredékek közvetlenül a nagy edények mellett voltak, határozott csoportban elhelyezve és bennük egyetlen csontszilánkot sem találtunk (II. t. 8, 22a, VI. t. 7a, 22—36a). A többi edénytípust képviselő edények közül kizárólag az alacsony öblös és füles edényekből szedtünk ki emberi csonttöredékeket. A 16. sír megfelelő edénye tele volt velük, a 12. síré is. A lapos és omfaloszos fenekű csészékben egyáltalában nem voltak égetett emberi csonttöredékek. Ezek tehát egyetlen egy esetben sem lehettek urnák. Kultikus jelentőségüket a sírokban talált állati csontmaradványok fekvésével magyarázhatjuk. Állati csontmaradványok közül, főképen malaccsontokat, egyetlen esetben, valószínűleg ló, vagy szarvas csontokat gyüjtöttünk (VI. t. 4a). Javarészük csupán elszórtan fekvő bordacsont, vagy szilánk volt. A bordákon kívül egyéb állati csontvázrészt főképen azokban a sírokban találtunk, ahol az állati csontok egységes csoportban feküdtek. Különösen szép példája ennek az elhelyezési módnak az 1. és 19. sír állati csontanyaga (I. t. 10; V. t. 12a). A szórványosan és csoportosan elhelyezett malaccsontok azt bizonyítják, hogy az itt temetkező nép a halotti torban elfogyasztott állatnak csupán egy részét helyezte a sírba, éppen a kevésbé értékes falatokat. Az állati csontok kivétel nélkül a csészék környékén feküdtek; vagy alattuk és körülöttük, mint az 1. sírban (I. t. 5a), vagy mellettük, mint pl. a 4. (II. t. 5), vagy rajtuk, mint a 13. és különösen a 19. sírban (V. t. 12a). A csészék tehát és a többi nem urna-jellegű edények minden valószínűség szerint egy antropomorf elképzelésű, túlvilág életszükségleteinek kielégítésére hivatott ételtartó, vagy evőedények lehettek. A sírleletek a szétroncsolt, vagy csupán egy edényt tartalmazó sírokon kívül többnyire kissé hosszűkásan északkelet-délnyugati, északnyugatdélkeleti, egyetlen esetben észak-déli irányban helyezkedtek el. Minthogy a sírgödrök irányát a leletek sekély fekvése miatt a természetes és a bolygatott föld határa alapján nem állapíthattuk meg, kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy ezek iránya a leletek elhelyezkedésének irányával lehetett azonos. Ebben az esetben viszont temetkezési rendszer a sírok fekvéséből nem állapítható meg (3. k.). Semmi nyomát sem találtuk a sírok kővel, vagy fával történt védelmének, illetőleg megjelölésének (IV. t. 6; V. t. 6). A leletek fölé emelt halomnak sem volt nyoma. A középrépáspusztai temető kétségkívül laposjellegű hullaégetéses temetkezés emléke. A huszonhárom sír anyagának és az egészen kis számű szórványos leletnek javarésze agyagedény. 121 leletből 183; közülük 41 kerekszájű lapos vagy omfaloszos fenekű csésze (5. k. 8, 7). A lapos fenekű csészék pereme többnyire kissé befelé hajló. Az omfaloszos fenekűek pereme általában nem hajlik befelé. A tálformákat csupán egyetlenegy edény képviseli (4. k. 12, 12a; 5. k. 14). Gyakran fordultak elő a sírokban a középrépáspusztai kerámiára a csészéken kívül legjellemzőbb nagyméretű fületlen öblös edények (5. k. 1—2, 4—6). Ezeket az edényeket általában többé-kevésbbé széles öböl, szűk nyak és fenék, a fül hiánya és kis mértékben kihajló perem jellemzi. Füles az általában alacsonyabb és szélesebb szájű 5 edény (5. k. 3). Három fazékalakű edényünk (5. k. 9, I. t. 2; III. t. 8; IV. t. 1) közös sajátsága a nyak hiánya, a fenéknél minden esetben szélesebb száj és az oldalfalak egészen enyhe öblösödése. Kidolgozásuk és anyaguk durva. Magában áll a 3. sír kurtanyakű és széles szallagfülü edénye (5. k. 10; I. t. 14) és az egyetlen buccherós díszítésű borító tál a 12. sírból (5. k. 15; III. t. 13). Az edények díszítő elemei: a bütykök, omfaloszok, buccherók, barázdák, benyomott pontok és grafitozások. A bütykök az omfaloszos csészék kivételével minden edénytípuson megtalálhatók.