Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

KÖNYVISMERTETÉSEK—

BIBLIOGRAPH 1Ё 245 pótló és teljesen nélkülözhetetlen munka. Beosztása: őskőkor, újabb kőkor, rézkor, bronzkor, régibb vaskor I—II, újabb vaskor, római kor I—II, hun korszak, germán korszak, avar korszak, honfoglaláskor, árpádkor, halmok, sáncok, múzeumok, régészeti társulatok, folyóiratok, vegyes, megemlékezések. Az egyetem intézetében a helységkataszter is rendelkezésre áll. Nagy köszönettel tartozunk szerzőnek munkájáért. Banner János. A HÖDMEZÖVÁSÁRHELYI VÁROSI MÚZEUM ÁSATÁSAI 1937-BEN. Dolgozatok. Szeged, 1938, 191—200. 1. Az ásatások során a következő lelőhelyek válltak ismeretessé: Lelei út. Négy kilométerre Hódmezővásárhelytől középkori telephely maradványa. Kishomok. La Тёпе sirok és római telep. Térehát. Egyelőre meghatározhatatlan őskori telephely. Ugyanitt La Тёпе leletek is. A régi szegedi út és a Térehát között egy tiszai kultúrát tartalmazó telephely. Solt Palé. Telephely. Neolitikum, korabronzkor, római kor (és Hallstatt В). Bodzáspart. Badeni sirok és telep, a Kőrös kultúra (neolitikum) telepe és sírjai. Barci rét. Telep. Lineár-kerámia, bádeni kultúra és korabronzkor. Szakállhát. Telep. Badeni kultúra és bronzkor II. Nagysziget. A Kőrös kultúra sírjai és telepe. Gallus Sándor. A KÖZÉPEURÖPAI RÉGIBB VASKOR SÍRLÁMPÁI. Arch. Ért. 1938, 17—28. 1. Az úgynevezett holdidólok tárgyi használatának megoldása. Kolosváry Gábor. A BALATONALIGAI ŐSKORI NEOLIT TELEP. Vasi Szemle. 1938, 1-2, 19-30. o. A leletek az aligai «marhalejáró» lösszében, közvetlen a humusz alsó határán vannak. A leirás után nem ellenőrizhető, hogy tényleg neolitkorú településről van-e szó? Az 1. ábrán (21. o.) kő- és egyébb eszközök teljesen atipikusak. A lelőhely körülményeket gondosan leírja. Szerző egy putrit megásott. Az előkerült csontanyagot dr. Gaál István határozta meg. Ezek az adatok a kis munka legfontosabb részét képezik. Szerző nem nyilatkozik arról, hogy az előkerült őskori anyag melyik múzeum birtokában van. Ez azért lett volna szükséges, hogy akit a csontanyag miatt a leletek kora érdekel, az a valószínűen igen jelentéktelen edénytöredékek alapján, meggyőződést szerezhessen a «neolit» meghatározás helyességéről és közelebbről pedig a kultúrális hovatartozásról. Jelen formájában a kis dolgozat tudományos szempontból kiaknázhatatlan. A telep közelében szórványosan egy, a 2. képen közölt, bronzkor III tipusú bögre került elö. Szerző megkockáztatja a kérdést, hogy a szórványosan talált kőeszközök nem másodlagos (bemosott) helyzetű paleolitszerszámok-e? Ez könnyen lehetséges, ismerve a hazai lösszmagdalenien kiterjedt telepeit. A rajzok alapján sajnos, nem mondhatunk Ítéletet, mindenesetre az 1. ábra 1 —5-ig terjedő eszközformák ezt a lehetőséget (magdalenien) nem zárják ki. Befejezésül figyelmeztetjük szerzőt a múzeumi törvényre, amely mindenféle ásatást kifejezetten tilt. Ha a művelt középosztály sem hajlandó magát alávetni a törvény rendelkezéseinek, mit várjunk a széles néprétegektől? Ha szerző ásatni akar, forduljon esetrőlesetre engedélyért az illetékes vidéki múzeumhoz, vagy a Nemzeti Múzeumhoz. Kolosváry Gábor. ÚJABB ADATOK A BALATONALIGAI ŐSKORI TELEP ISMERTETÉSÉHEZ. Vasi Szemle. 193b, 5—6, 304—309. 1. A már ismertetett lelőhely további leleteivel foglalkozik. A 305. lapon bemutatott «csonteszközök» nagyrésze minden valószínűség szerint egyszerű csonthulladék (felrepesztett csontok). A 306. és 307. lapon szerző még egy csiszolt kőbalta, pattintott kőeszközök és egy kis, meghatározhatatlan korú csésze rajzait közli. Mozsolics Amália. FEJÉR MEGYE A BRONZKORBAN. Székesfehérvári Szemle. 1938, I—II, 31—35. 1. A megye fontos lelőhelyeit ismerteti. Foglalkozik az ercsii kincslelettel, a kisapostagi, lovasberényi és csóri urnatemetőkkel, továbbá a pákozdvári ősteleppel. Az alapos kis munka, amely széles tárgyi tudásra vall, néhány pontban mégis kifogásolható. Már említettem, hogy legalább a magyar szerzők egyezzenek meg a terminológia kérdésében. A korabronzkorra nézve Patay Pál terminológiáját ajánlottam elfogadásra (Dissertationes Pannonicae, Ser. II. Nr. 13). A Mozsolics-féle «Veszprémi kultúra» azonos a Patay-féle «Északpannón mészbetétes kultúrával», a «Lovasberényi kultúra» azonos a Patay-féle «Vatyai csoporttal», a «Szekszárdi kultúra» pedig a Patay-féle «Déldunántúli mészbetétes kultúrával». Az ismertetett lelőhelyeken előforduló csoportok: a kisapostagi (Kisapostag), a vatyai (Lovasberény) és az északpannón mészbetétes (Csór). Szeretném, ha szerző könnyelmű kijelentésektől tartózkodna, amelyek szépen hangzanak ugyan, de megalapozatlanok. Honnan tudja a szerző, hogy a «szekszárdi kultúra» «közösségi» szellemű és «paraszti» maradiságú? Ezek a kifejezések a szellemtörténeti kutatás közhelyei és ilyen felületesen nem szabad őket alkalmazni. A késő bronzkori fejlődésről és a «bütykös kerámia» és a «lausitzi kultúráról» mondottak szintén gyorsan odavetett megjegyzések, amelyek nagy általánosításaikkal nem járulnak hozzá a bronzkor-vég problémáinak tisztázásához. Brunner István. FELTÁRÁS A LOVASBERÉNY— JÁNOSHEGYI URNATEMETŐBEN. Székesfehérvári Szemle. 1938, III—IV, 83—86. о. A III. tábla 1. képe alapján az úgynevezett vatyai csoportba tartozó urnatemetőről van szó. Klasszika archaeológia. Kerényi. DIE GÖTTIN DIANA IM NÖRDLICHEN PANNONIÉN. Pannónia. 1938, 6—7. sz. 203—221. 1. Szerző nagy alapossággal ismerteti Diana istennőnek emlékeit és azokat a kapcsolatokat, amelyekben az istennő Pannóniában megjelenik. A megszokott Dianaszférán kívül Diana egyébb kapcsolatokban is jelentkezik. Petronellben az istennő egy Silvanus Domesticus szentélyben tűnik elő. Családi vonatkozásban Domesticus környezetben Diana a nő oldalán kell, hogy álljon. Ezek után nem lephet meg ha a szűzi Diana a termékenység isteneivel együtt kerül egy feliratra (Bonae Deae et Panthaeo Diana Silvanibus; Acquincumban). Hasonló kapcsolatokat takar a Dianae Nutrici felirat. A Nutrici főleg Poetovióban ismert szoptató és szolgáló lények. Igen fontos volna megtudnunk (különösen Pannónia barbár vallásának szempontjából), hogy Dianának a női életbe való ilyetén belekapcsolása mennyiben provinciális vonás? Szerző' miután leírja a Vértes hegységet a következő eredményre jut: ebben a tájban a Dianakultuszt, úgy kell szemlélnünk, mint a helybeli vallásosság köz-