Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

244 KÖNYVISMERTETÉSEK—

BIBLIOGRAPHIE des peuples turcs, dont on ne peut prouver l'existence que des Pétchénègues ; il parait qu'ils vivaient sporadiquement, en un nombre beaucoup plus restreint, que nous le croyions jasqu'à présent. Parmi les Germains les Allemands ne sont à démontrer que dans les contrées occidentales de la Transdanubie et des environs du lac Balaton et leur nombre devait être insignifiant. Le cinquième chapitre traite des Roumains, et la théorie de la continuité de l'historiographie roumaine essuie une nouvelle et forte défaite. Le septième chapitre donne un court et lucide résumé des six chapitres précédents. Suit, comme dernier, le huitième chapitre, contenant l'énumération des sources. L'ouvrage de M. Kniezsa est un ouvrage de l'histoire du peuplement, dans lequel le poid de la démonstration des thèses est posé sur la linguistique; il y suit la méthode de M. le Professeur János Melich. Or M. Kniezsa ne s'est pas arrêté à la linguistique, mais il utilise aussi, comme historien très expert, les sources écrites et la littérature spéciale, en diminuant par cela aussi la possibilité des erreurs. Mais, outre tout cela, de notre point de vue, le plus digne d'éloge est que l'auteur a aussi utilisé le matériel archéologique, en augmentant, par cela aussi, le nombre des preuves. Il nous faut aussi mentionner la carte géographique de l'ouvrage, qui donne, à vrai dire, le résumé complet du texte. Le grand avantage de cette carte est que toutes les données linguistiques, historiques, archéologiques et phytogéographiques utilisées, s'y présentent à simple lecture, en n'indiquant pas seulement l'état de repos d'un siècle, mais le mouvement de trois siècles (X

—XII

e). Il résulte clairement des signes explicatifs, où avaient habité les Hongrois, les Ilaves, les Pétchénègues et les Allemands, indépendamment, foules closes — où ils se mêlaient entre eux, — où l'un ou l'autre peuple était en prépondérance, — où la population était rare et où les Hongrois gagnèrent du terrain sur le territoire inhabité, respectivement rarement habité par les Slaves, au cours de l'XI

e siècle. Cette carte rend l'excellent ouvrage de M. Kniezsa encore beaucoup plus précieux. GYÖRGY DOMANOVSZ.KY HANDBUCH DER MÜNZKUNDE VON MITTEL- UND NORDEUROPA Herausgegeben von prof. W. Jesse

—R. Gaettens, I. Leipzig und Halle, 1939. Az éremtan irodalma már régóta nagy hiányát érzi egy olyan összefoglaló műnek, amelyben egyes országok és egyes verdehelyek pénztörténetének könnyen utána nézhetünk és ahol az eddig rendelkezésünkre álló adatokat rendszeresen feldolgozva megtalálhatjuk. Ennek a nagy hiánynak pótlására vállalkozott néhány évvel ezelőtt a Handbuch der Münzkunde vezetőségének felkérésére a közép- és északeurópai éremkutatók egész sora. A sok fáradtsággal és nagy nehézségek árán létrejött nagy mű kiadása immár küszöbön áll. Egy része már meg is jelent, W. Jesse és R. Gaettens a mű szerkesztői, munkatársaik pedig a nagyszámú német munkaerőkön kívül Belgiumtól kezdve Magyarországig bezárólag a legjobb szakértők. A mű lexikonszerűen tárgyalja a keretébe tartozó pénztörténeti anyagot. Hasonló alapgondolaton épült fel már J. Leitzmann-nak 1869-ben megjelent munkája, majd Iialke (1909), Martinori (1915), Frey (1916) és v. Schrötter (1930) éremtani szakszótára. Azonban ezek csak első munkálatoknak, részletkutatásoknak tekinthetők a szétágazó és csakis szakemberek által feldolgozható óriási anyag mellett és ma már nagyrészt elavultak. A tisztán éremtani vonatkozású anyagon kívül e lexikon az éremtannal bármilyen összefüggésben lévő történeti, gazdasági művelődéstörténeti, valamint a pecséttani kérdésekben is hasznos segítség lesz. A csatlakozó térkép pedig megkönnyíti a mű áttekinthetőségét, mert azon minden várost feltüntetnek, amelynek e területen valaha pénzverdéje volt. örömmel várjuk tehát a munka teljes megjelenését, mert tudjuk, hogy ez az éremtan szakembereinek és kedvelőinek rövidesen nélkülözhetetlen segítőtársává fog válni. f JÓNÁS ELEMÉR FOLYOIRAT SZEMLE Őskor. Mozsolics Amália. EIN BRONZEZEITLICHER TONGEGENSTAND MIT BLUMENDARSTELLUNGEN AUS DÁRDA. Pannónia, 1938, 6—7, 284—286. 1. Jó volna, ha a magyar kutatók egységes elnevezésben tudnának megegyezni a magyar bronzkor anyagára vonatkozóan. Patay Pál alapján a következő elnevezéseket ajánlom, amelyeket a Nemzeti Múzeum raktárának felépítésénél tekintetbe vettem: Kisapostag kultúra, Vucedol-Zoók-i kultúra, Északpannón mészbetétes kultúra (Mozsolics Amália szerint Veszprémi kultúra) és Déldunántúli mészbetétes kultúra (M. A. szerint Szekszárdi kultűra). A dolgozat alapjául szolgáló «virágábrázolásban» nem hiszek. Ettől eltekintve szerző az egyes motívumok előfordulását tárgyaló részben szorgalmas munkát végzett. Banner János. AZ ARCHAEOLÓGIAI ÉRTESÍTŐ BIBLIOGRÁFIÁJA. 1881—1937. Dolgozatok. Szeged, 1938, 1—89. 1. Sok türelmet igénylő, valóban hézag-