Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

228 KÖNYVISMERTETÉSEK—

BIBLIOGRAPH 1Ё 228 Safrac személyére; ezáltal Egger nagy erudicióval megírt, szellemes thézise alapjaiban inog meg. Amantius gótjai a kereszténységet az orthodoxia formájában vették fel. Ezzel szemben arianus gótok létezését igazolja a szent Corbinianus nevéről elnevezett evangeliarium, amely 400 körül egy Sirmium környéki arianus gót egyházközség használatában volt.

6 Vitatható adat viszont a gótok kereszténységére Hieronymus-nak Sunnila és Fretela-hoz címzett levele.

7 Zeiller Konstantinápoly környékén kereste ezt a két klerikust és Fretelát a thrákiai Heraclea azonos nevű püspökével azonosította.

8 Azonban Dom Donátién De Bruyne újabban megjelent tanulmányában

9 arra az eredményre jutott, hogy ez a levélváltás fiktiv, s Hieronymus levelében nem a gótokat, hanem a latinokat akarja kioktatni. A többi hazánkban letelepedett germán nép közül a gepidák a VI. században már arianusok. Egyik Sirmiumban székelő püspökükről említést tesz Johannes apát is.

1

0 Halálos ellenségeik a langobardok, katolikusok voltak (166—167 1.). Mindkét nép kereszténységének régészeti bizonyítékai ma még hiányoznak. Ezek a nyomok egyáltalában rendkívül szórványosak, ha a germán népek kereszténységére vonatkoztatható emlékanyagot nézzük. A leányfalusi burgus germán ízlésű kerámiájában fordul elő egy korsó, ahol a levéldíszek között, amint azt elsőnek Alföldi vette észre, ismételten ott találjuk az egyenlőszárú kereszt jegyét. A dombóvári csatról már föntebb említést tettünk. Fontos analógiául szolgálhat a magyarországi germán kereszténység fejlődési irányára a Sarajevo melletti brezai bazilika emlékanyaga, ahol a művészetben a germán és latin elemek összefonódását figyelhetjük meg. Magunkévá kell tennünk Alföldinek a magyarországi viszonyokra levont következtetéseit (167 1.): «A brezai leletekből világos, hogy az avar foglalás nélkül ez a germán—római összefonódás már messze a karoling idők előtt újra az európai Nyugathoz forrasztotta volna e vidékeket.» Aquincum, 1939. május 1. 1 V. ö. még: A. Alföldi, TRACCE DEL CRISTIANESIMO DURANTE L'EPOCA DELLE GRANDI MIGRAZIONI IN UNGHERIA (Quaderni dellTmpero) (Roma e le province. Fase. II. Róma, 1938.). 2 Lásd: Nagy L., PANNÓNIA SACRA (Szent István Emlékkönyv I. 60—61. 11.). 3 Lásd: Theophylactus, HISTÓRIA MARTYRII XV MARTYRUM c. 54 (MSG. CXXVI. 220 a.), s hozzá: Nagy Т., A PANNÓNIAI KERESZTÉNYSÉG TÖRTÉNETE A RÓMAI VÉDŐRENDSZER ÖSSZEOMLÁSÁIG. Bp., 1939, 69. 1. 4 HIERONYM., Ep. 105. 1. (ed. HILBERG, CSEL. LV. 243. 1.). 5 HIERONYM., Ep. 68. (ed. HILBERG, CSEL. LIV. 212. 1.). 6 E. Leidinger, FESTGABE Z. ZWÖLFHUNDERTJÄHRIGEN JUBILÄUM D. HL. KORBINIAN. München, 1929, 79. sköv. 11. — D. G. Morin, STUDIEN U. MITTEILUNGEN D. BENEDIKTINERORDEN. 1936, 295. sköv. 11. 7 HIERONYM., Ep. 106. (ed. HILBERG, CSEL. LV. 249. sköv. 11.). Az avarokkal kapcsolatban joggal hangsúlyozza Alföldi, hogy különbséget kell tennünk a Kelet-Ázsiából hozzánk érkező avarok, s azon török—bolgár népek között, amelyeket az előbbiek vidékünkre sodortak. Ezek ugyanis már az V. századtól kezdve a római kultúra körzetében tartózkodtak, s így természetesen fogékonyabbak voltak a romanizmussal összefonódott kereszténységgel szemben is. A délorosz síkságon tanyázó bolgár népek között а VI. században már jelentős sikereket ért el a bizánci misszió.

1

1 A hazai emlékanyagból ezeknek tulajdonítja A. többek között a pusztarátóti sír aranykeresztjét. Sokkal fontosabb azonban ezeknél a mediterrán kultúrától már érintett bolgár—török népeknél, hogy «a keresztény világ iránt nem voltak olyan érzéketlenek, mint az ázsiai avarok, s inkább megkímélték a romanizmus pannóniai maradványait, mint amazok.» (169 1.). Az avarok egy más kultúrszférából hirtelen kerültek a nyugati műveltségi kör szomszédságába, s ép ezért kezdetben érthetetlenül és ellenségesen álltak ezzel szemben. A frank birodalom részéről először а VIII. században próbálkoztak meg misszionálásukkal (167— 168. 1.). Nagy Károly hódításáig azonban vajmi kevés sikere volt ezeknek a kísérleteknek. Archeologiailag a závodi sírmező egyik sírjában talált bronzkereszt mutatja, hogy a kereszténységnek köztük is volt néhány követője.

1

2 A népvándorláskori kereszténység felkutatása nélkül nehezen érthető а IX. századi nyugat és dél felől meginduló sikeres hithirdetés, végső fokon pedig a magyarság megtérése. Az a közel félezredév, amely a római uralom letűnte és a magyarság betelepülése között fekszik, ma még jórészben «siecles obscurs» a kereszténység szempontjából. Alföldi irodalmi és régészeti adalékokat összeegyeztető összefoglalásával azt nyújtotta e tárgyban, ami ma csak adható. Reméljük, hogy további szerencsés leletek és a Duna-völgyére vonatkozó kora-bizánci irodalom átvizsgálása tetemesen gyarapítani fogja ismereteinket ezen átmeneti jellegű, s éppen ezért igen fontos időszak kereszténységére nézve is. NAGY TIBOR. 8 J. Zeiller, LES ORIGINES CHRÉTIENNES DANS LES PROVINCES DANUBIENNES. Paris, 1918. 566. sköv. 11. és MISCELLANAE GERONIMIANA 1920, 123. 1. 9 La lettre de Jéröme ä Sunnia et Fretela sur le Psautier (Ztschr. f. d. ntl. Wiss. 28, 1929, 1 — 13. 11.; v. ö. 229. sköv. 11.). 1

0 MGH. AUCT. ANTIQU. XI. 212. 1. (ed. MOMMSEN). 1

1 Moravcsik Gy., SZENT ISTVÁN EMLÉKKÖNYV I. 194. sköv. 11. 1

2 A számtalan felhozható analógiából (v. ö. pl. Moravcsik Gy., SZENT ISTVÁN EMLÉKKÖNYV I. 390. 1.) bemutatjuk itt a NIS Jagodina Mala nevű külvárosában feltárt s egészen a 7. sz. végéig használt temető egyik sírjában talált, két bronzlemezből összeillesztett keresztet (magasság: b

l/

2 cm, szélesség: З

1/^ cm, vastagság: 4 mm), amely az egyik oldalon a keresztre feszített Krisztust ábrázolja, a másikon Szűz Máriát orans állásban (1. kép). — Bratanic múzeumigazgató úrnak e helyen is köszönetet mondok, hogy e kereszt fényképezését szíves volt megengedni.