Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

László: egy régensburgi vállkő 200 EGY RÉGENSBURGI VÁLLKŐ. 1937 szeptember havában a dunamenti és német régészek tanulmányútján Straubingtól Augsburgig nagyjából azon az úton jártunk, amelyen kalandozó őseink ezer évvel ezelőtt. Bár a tanulmányút szervezői elsősorban ősrégészeti és római emlékek megtekintését tűzték ki célnak, kitűnő vezetőnk, Reinecke Pál felhívta figyelmünket azokra a X. sz.-ból származó védőművekre is, amelyeket a kalandozó magyarok ellen építettek. Ezek rendszerint hegytetőkön vannak, számuk megközelíti a százat. A bogenbergi, kallmünzi, kelheimi, weltenburgi, aislingeni, schwarzensbergi várakat és még jónéhányat láthattuk ezekből. Korukat a bennük talált edénytöredékek határozzák meg. Pontos felmérések alapján készítik elő közzétételüket. Ez jelentősen hozzájárul majd a kalandozások utvonalának pontosabb megállapításához, mert a régészeti leletek mindezideig hiányoznak erről a területről. Az alábbiakban a regensburgi múzeum gyűjteményéből egy eddig még nem ismert vállkövet közölhetek, a múzeum igazgatójának dr. Bollnak szíves engedélyével. A vállkő domborműveinek ábrázolásai a kalandozások korának emlékképeiben gyökereznek. Mikor ezt a követ faragták még élénken élhetett a nép emlékezetében az a félelem és iszonyat, amelyet néhány nemzedékkel azelőtt a magyarok ismételt megjelenése keltett. A kő fényképeit, pontos lemérését és leltári adatait a regensburgi múzeum őrének dr. Eckesnek köszönöm. Ezek szerint a vállkő a Jakab (Schotten) kolostor közelében került elő a középkori törmelékrétegből. Anyaga az a mészkő fajta, amelyet Regensburg környékén már a rómaiak óta használnak. A töredékes kő méreteiről, valamint a kiegészített méretekről és a formáról az 1. kép tájékoztatja az olvasót. A domborműveket az alábbiakban ismertetem: A vállkő felső tagozatán kettős fonatos meanderszalag fut végig. A fonatos díszíí mezőket sima léc keretezi. A vállkő íves cikkeit szélesebb léc zárja le. A mezők domborműveit jobbról balra menve veszem sorra: 1. Varkocsos lovas (I. t. 1). A mezőt betöltő palmettacsokor közepébe ágyazták be a lován hátradűlő lovast. Fejét aránytalanul nagyra faragták; hatalmas szeme, bukós orra és nagy szája határozottan állati jellegű. Sima koponyájáról három ágba font varkocs lóg le. Jobb kezével kantár szárát markolja. Felsőtestén testhez simuló ujjas ruhát visel, ez övén alul frakkszer űen folytatódik. Alóla térdig érő ráncos szoknya tűnik elő, elején két erőteljesen kifaragott ránc(?) van. Kengyelbe bujtatott lábán lelógó végű, a láb alakját követő harisnyát visel. Lova fején jól kivehető a hám. 2. Az oldalmezőben (II. t. 1) félreismerhetetlenül ugyanez a varkocsos ember jelenik meg. Egy állat hátán ül; annak állkapcsait szétfeszítve csavarja maga felé az állat fejét. A varkocs itt is három ágú. A fejen nem annyira szembetűnő az állati jelleg, de a torzítási szándék itt is kétségtelen, a szem pl. ugyanolyan, mint az állat szeme. Szűkujjú, testhezálló ruhája úgylátszik combja közepéig ér, nyak-kivágását vastag zsinór szegélyezi. Rövid, kakaslábhoz hasonló, korcs lábát neki feszíti az állat szájának. A megfékezett állat első bal lábát magasra emeli; megfigyelendő jobb combjának hangsúlyozott kifaragása. 3. A paizsos lovas (I. t. 2) egész fejformája, keskeny, beugró alsó álla, nagy szeme és orra tisztán állati jellegű; tarkóját hegyes sörény, vagy sörte borítja. Jobbkezével magasra emeli paizsát, balkezével lova kantárját fogja. Felsőtestét ugyanaz a szük ujjas fedi mint a fentiekét, a nyak kivágását is zsinór szegélyezi. Övén alúl redőket vetve hullik hátra térden alúl érő ruhája, erre faragták rá az öv lecsüngő végét is. A köpenyszerű ruha alól kilátszik a lovas lefele szükülő, bő nadrágja, ezt a bokánál valószínűleg szalaggal kötötték át. Az ábrázolás itt is, ugyanúgy mint az oldalnézeteknél, a keretből fokozatosan mélyített díszítetlen háttérben jelenik meg. 4. Töredék (II. t. 2). A 2. alatt leírt (IL t. 1) jelenthez hasonló lehetett. Ellentétes beállításban látjuk itt az állatot. Maga alá csapott farka szívformájú csomóban végződik. A két oldalnézet összevetéséből körülbelül elképzelhetjük az állat teljes képét. A vállkő egyik fele letörött, megmaradt részéből azonban meglehetős biztossággal helyreállíthatjuk eredeti formáját. Mind a négy oldalát egyforma gondossággal és egyforma vésőjárással faragták ki. Két keskenyebb oldala azonos ívben hajlik. Ebből a két megfigyelésből arra jutunk, hogy nem lehetett kapcsolt iker-vállkő, hanem egy oszlopfőn ült. Ezt az eredményt tar14