Folia archeologica 1-2.
Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek
CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 141 csonkítják-e vagy sem ezzel a lenyírással. A kapott formára, rovátkolt aranydrótszegélyt forrasztottak és a két szélén, valamint az ív felső végén cellába foglalt követ helyeztek fel. A többi darabot pedig (Bócsa, Csengele, Tiszaújfalu, Nemzeti Múzeum példánya) pozitív préselő mintán egyenesen erre a célra készítették. A csengelei fülön (II. t. 1) a kőfoglalatok helyét csak préselt kiemelkedő karikával jelezték. A három kő helyett három fejes szeget találunk. A középsőt talán üveggyönggyel fedték be. » A bócsai fül fogazott állatmotivuma (Arch. Hung. 1936, 50. 1.), a csengelei tartófül állatfüleket utánzó geometrikus díszítése és a közte látható négyes fogazás (II. t. 1), valamint a mintázat továbbfejlődése az egyszerűbb szalagfonatos tiszaújfalusi és a Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő ismeretlen lelőhelyű példányon (Arethuse, 1926, 4. 1. 21. ábra és X. t. 26): az egész csoportot a germán állat-ornamentika köréhez fűzi. A tartófülek díszítményénél bizonyos stílusfejlődés állapítható meg, melynek alapján időrendi sorozatba foglalhatjuk a darabokat. Biztos Ítéletet azonban addig nem mondhatunk, amíg a bócsai, keceli, stb. leletek kardtartófüleit nem ismertetik. A sorrend ezek szerint: 1. kunágotai, 2. bócsai, 3. csengelei, 4. tiszaújfalusi, 5. az ismeretlen lelőhelyű tartófül díszítménye. A hármastagozódású kardtartófülek legkorábbi előzményei a kőrösladányi húnkori csipkézett fülek, 3 6 ahol a fülforma alapvonásait és a három rögzítő szeget is megtaláljuk. A csengelei kard és a köre a magyarországi kora-avarkori kardok sorozatában csak a kétélű, egyenes, keresztvasnélküli csoport után kaphat helyet, egy sorban azokkal a kétélű kardokkal, ahol keresztvas helyett rövid, ovális markolatvédő tányért találunk. A csengelei kard keresztvasszerü rövid, keskeny nyúlványai még annyira gyöngék, törékenyek, hogy gyakorlati céljuk nem sok lehetett, inkább díszítési, mintsem védelmi célokat szolgálhattak. Ezek tekinthetők a kora-avarkorban az első keresztvas kísérleteknek. Mivel a legelőkelőbb sírleletekkel függnek össze, feltételezhető, hogy ezen kardtípusok egyidejüek a köznép keresztvasnélküli kétélű kardjaival és P alakú szíjtartófüleivel, de megelőzték az egyélű markolatvédős, az egyélű keresztvasnélküli és az egyélű keresztvassal bíró kardokat és az ezekkel összefüggő félköríves szíjtartófüleket. A csengelei kardot, a hármasívű tartófüllel együtt, a vele összefüggő bizánci stílusú fegyverövdíszek alapján: bizánci-pontusi eredetűnek tartom, mint a kunágotai kardot a bizánci stílusú préselt övdíszei alapján. Innen ered a bócsai kard, az álcsatos övdíszek figyelembevételével, valamint a többiek is. A legkorábbi avarkori kardnak a szentes— lapistói egyenes, kétélű, keresztvasnélküli, hoszszú kardot 3 7 tartom, melynek kíséretében még öntött, áttört ezüstdíszek (u. n. martinovkai körbe tartozó darabok) voltak. Ideje Kr. u. 600 körül. A Kiszombor О temető 2. sírjából és a Deszk G. temető 8. sírjából eredő ezüstveretes kardot (I. t. 1—2), a Phokas arany és a kardok sorrendjében elfoglalt helye folytán 610—620. évre teszem. A kunágotai kard korát, a szíjtartófüle alapján: 620—630-ra, a szeged—csengeleit 630 —640-re, míg a sorozat legvégére tehető, ismeretlen lelőhelyű tartófület: 650—660. évre tehetjük. A csengelei kard és köre, ugyanazzal a préselt bizánci leletanyaggal, vagy annak öntött előzményeivel függ össze, mint amiket a kétélű keresztvasnélküli kardok, vagy a tisza—marosvidéki fülkesírok kíséretében láttunk. Griffesindás csoportba tartozó öntvények, egyetlen esetben sem voltak kísérői a csengelei kard körének. VII. Övdíszek és egyéb sírmellékletek 1. A kiszombori ezüstborításű karddal (I. t. 1) ezüstlemezdíszes öv függött össze. A kardmarkolat és hüvelyvég ezüst szegélydíszét, viszontlátjuk a fegyveröv sima ezüstlemezes nagyszíjvégén (III. t. 4), mint külön felforrasztott bronzszegélydíszt. Az öv díszítményei rosszezüstből készült, ólommal bélelt, préselt korongok (IV. t. 22—23, 26—27), számuk 14 darabon felül volt és a jobboldali bordákról előkerült, préselt ezüstből készült arcábrázolásos kis-szíjvégek (IV. t. 18—21, 25), melyeknek száma legalább 6 drb. lehetett. Egy karikaalakű bronzcsat tartozik még az övhöz (III. t. 12). Csaknem pontosan ugyanezen anyagú, díszítésű és összetételű övgarnitúrát találjuk a deszki testvérkarddal (I. t. 2): sima nagyszíjvéget ezüstlemezből (IV. t. 4), 4 kisszíjvéget préselt ezüstlemezből, arcábrázolásos mintával (IV. t. 5—7), kettős (IV. t. 10—13) és egyes sima korongdíszeket (IV. t. 8—9) ugyanabból az anyagból. A kiszombori szíjvégek arcábrázolásos díszítése és a deszki 4 kisszíjvég hasonló motívuma, a darabok rongálódottsága miatt minden részletében nem ismerhető fel. Az előzőnél a
