Folia archeologica 1-2.

Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek

CSALLÁNY D.: KÖRA-AVARKORi SÍRLELETEK 120 görbített vasdrótból áll és 7 mm széles tartószíj áthúzására alkalmas. A sírban teljes lócsontvázat leltek, de hogy a férfi csontváz melyik részén, tisztázni nem tudom. A ló, hasán, visszaforduló fejjel feküdt, alsó lábszárait maga alá húzva. Orránál egy marhafej és egy lófej volt a lábakra fektetve, faránál pedig egy birkafej. A lófej és a férfi lába közt kutyafej volt. A ló feje alatt másik birkafej. A lószerszámdíszhez tartoztak: ólommal bélelt, préselt, szíjvégalakú sima ezüstszíjdíszek, 14 drb (VI. i. 1—7, 10—15, 25), ólombélésbe ágyazott kampós léc és az ehhez szögelt bronzpánt segítségével rögzítették (VI. t. 25). Szíjak végén alkalmazták a VI. t. 9. sz. rojtosvégű darabot és a vele együtt használt préselt díszt (VI. t. 8), amelynek egy másik töredéke is előfordul a leletben. Legnagyobb a préselt, félgömbalakú ezüstdíszek száma (VI. t. 17—19, 21—24, 26), a 74 darab legnagyobb része elpusztult, csak az ólombélések töredékei maradtak meg. A VI. t. 16 és 20 számú bronzlemez-töredékek rendeltetése kétséges. A lószerszám díszei és a vaszabla (VIII. t. 6—8, 11), vascsat (VIII. t. 12), valamint a hurkos és füles kengyelpár (VIII. i. 9—10) jelenléte is azt mutatják, hogy a férfivel együtt teljesen felszerszámozott lovat temettek el. IV. A szeged—csengelei sírlelet A szeged—csengelei határban, Jójárt József 504. számú telke mellett, közvetlenül a JászSzentlászló felé vezető dülőútnál, csekély mélységben néhány vasrégiséget találtak (8. kép 2. számú térrajz a. jelzésű helyén). A következő darabokat lelték az a. jelzésű gödörben, csomóra hányva: Vaslándzsát (VIII. t. 1), H 24.7; mindkét oldalán hosszában futó gerince van. Köpüs felének bal- és jobbvégén kiemelkedő 1.3 cm széles szegélyét, dűlt rácsalakú irdalás díszíti. Két zablát vasból (VIII. t. 2—3) és végül két kengyelvasat (VIII. t. 4—5); utóbbinak H 16, Sz 11.5. Talprésze kiszélesedik, szárai négyélűek, fülei hossznégyszögűek. Később itt próbaásatást végeztettem. Azon a részen, ahol a kengyelvasak 30—40 cm mélységben hevertek, csontváz, vagy sír nem volt. A próbaásás eredményeként, a lelőhelytől 22 méterre húzódó homokos földháton egy érintetlen sírt tártak fel. 1. SIR. 8. kép 2. 1-el jelzett helyen. Mélysége: 2-80, H 2-60, Sz 1-20. A férficsontváz lábbal délnek volt fektetve. Mellékletei: A koponya baloldalára rádőlt, korongon készült szürkeszínü agyagkorsó (7. kép 1). M 30, Pá Q, Nsz 8-5—12-5, Öm 19-5, Öá 19*5, Fá 9, V 0-5—0-8. Füle letört, a nyak felső végét a derékkal kötötte össze. A mintegy 2 cm széles száj peremet girlandszerű díszítés futja körül, a nyak alatt beütött, valamint kettős hullámvonal díszíti. A koponya mögött 2 bronzkarika (VII. t. 8—9), a jobbkönyöknél 11 vasnyílhegy feküdt (6. kép). A háromélű nyílhegyek nagyságra, alakra különbözők. Egy részük (6. kép 1—3, 5, 7, 10—11) átlyukasztott szárnyú, u. n. fütyülő nyíl volt. A nyílvesszők nem nádból készültek, mint ahogy általában azt a közhiedelem tartja, hanem szemmelláthatólag vesszőből. Greguss Pál mikroszkópus vizsgálata kimutatta, hogy a vesszőt vastagabb nyírfából faragták ki. A jobb kézfejnél kívül 2 vaskés (5. kép 14—15), belül csiholóvas, hozzározsdásodott vaspálcával (5. kép 7—8), amit jobbfelén fakorhadék borít, valamint kovakő és horzsakő (5. kép 9,J2) voltak. A medence körül feküdtek a préselt aranylemezekből készült övdíszek (VII. t. 1—7, 10—14): 1 nagy szíjvég (VII. t. 4), H 5.7, Sz 2.1; felső részét gyöngysorkeretbe foglalt két fordított T-alakú és mellette két-két rácsos minta, végét pedig a bizánci díszekre jellemző szárnyas pont díszíti. Belsejét feketenyárból készített lemez töltötte ki (Greguss Pál vizsgálata). A szíjvég hátsó lemeze hiányzik. A három kis-szíjvég (VII. t. 5—7) anyaga igen vékony préselt aranylemez, belsejüket gipsz-szerű anyag borítja, alsó lapjuk bronzlemez. A szíjhoz egy bronzszögecs rögzítette. Felületének díszítőmintája: négyszögű keretbe foglalt, jobbraálló, visszaforduló fejű és felcsapott farkú oroszlán, hármas karmokkal, mellén három rovással. A megmaradt négy hasonló kivitelű övdíszen (VII. t. 10—13) az oroszlán kerete már nem négyszögű, hanem felül lekerekített; a darab felső vége csúcsos. Az övre kampós bronzlécek segítségével erősítették fel. A megmaradt rögzítőlécek (VII. t. 21—25) legalább 6 darab ilyen övdíszhez tartoztak; M 2-6, Sz 2-4. A kettős mezejű övdíszek H 4-5, Sz 2-7—2-4 (VII. t. 1—3). A felső, oroszlános részük hasonló az előző övdíszekhez, látszik, hogy az övdísz-sorozat kiegészítői; az alsó, koronggal díszített részt hármasívű bevágás választja el a felső mezőtől. Az aranylemez alatt egy vékony, préselt bronzlemezt találtunk. Rögzítésük a VII. t. 35. sz. alattihoz hasonló gipsz-szerű bélésbe beágyazott kampós bronzléccel történt. Az övdíszek kiegészítője még a VII. t. 14. számú préselt aranylemez-töredék, amelynek formája valószínűleg félholdalakú volt; díszítménye a közép felé növő éksor. Bőrre erősítették a VII. t. 26—27. alatti bronzpántokat, a VII. t. 28—29. sz. a. szorítószögecseket és a VII. t. 34. számú bronz-akasztót. Az íjtegez függesztőhorga volt az 5. kép 13. számú vasdarab. Ezzel vagy a nyiltartótegezzel függhetett össze a VII. t. 33. sz. ovális tömör vascsat. Az 5. kép 10—11. a. vaskampók teljes szára fába volt beerősítve. A kard szíját díszíthették a VII. t. 15—17. alatti, ólombaágyazott szöggel felerősített, préselt ezüstrozetták. Ehhez tartozhatott a VII. t. 31. számú, 7-6 cm hosszú sima ezüstlemezes szíjvég, amelynek hátsó fedőlemeze bronzból van és a VII. t. 19—20. alatti, két szögeccsel felerősített, vastüskéjű bronzcsat. Más szíjazatokhoz tartoztak a VII. t. 32 alatti, két függőleges irányú szögeccsel rögzített vastüskéjű bronzcsat és a VII. t. 18. számú, egy szögeccsel ellátott, recézett karikájú bronzcsat. A VII. t. 30. sz. a. bronzlemezes testű vascsat valószínűleg az aranydíszes övhöz tartozott. A csattest kettős bronzlemeze közé "2 bronzszögecs segítségével szorították be a 2 mm vastag bőrszíjat. 9