Folia archeologica 1-2.

Lovas Elemér: Kelta leletek a győri kálváriái és újszállási temetőkből és rábatamásiböl

94 LOVAS: KELTA LELETEK GYŐRBŐL, ÚJSZÁLLÁSBÓL ÉS RÁBATAMÁSIBÓL (III. t. 1), valamint abban, hogy a rugó kisebb átmérőjű. Fibulánk tüskéje el van törve. Hasonlóképen hiányzik tűtartó részének nagyobbik fele és a kengyel, díszéhez visszahajló tagja. De meg volt valamikor, amint azt a díszítés első oldalán látható lyuk bizonyítja. Itt említjük meg, hogy ugyanazon sírmezőn még egy hasonló fibula töredéke került elő (III. t. 2). A töredék a kengyel tetején levő díszt tárja elénk. Eltér az előbbi fibuláktól abban, hogy a dísz három levele szabályos körben helyezkedik el, szintén elég éles gerinccel, továbbá abban, hogy ezen a fibulán nincs meg a láb visszahajló tagjának befogadására szolgáló lyuk. A töredék H-a 4, a leveles dísz Ám-je 1-7. Az egykorú jelentés «római, rendes-alakú fibulája» bizony nem római alak (III. t. 5). Még az csak elképzelhető volna, hogy a T-fibula lapos lábrészét itt letöröttnek hitte Méry Etel. A rugószerkezet azonban egyáltalán nem római, vagy amennyiben a rómaiaknál is található hozzá hasonló, ott is kelta eredetre megy vissza ez a szerkezet. Meg kell említenünk azonban azt, hogy vasfibula az a térdnél talált «kapocs féle» is (III. t. 6), amelyet a leletek közé sorol a fentebbi beszámoló. Ezen világosan látható, hogy a fibula lába visszahajolt ezeken a vasfibulákon is a gerincre és ott kúpos-korongos kiképzésben végződött. A vasfibulákhoz teljesen hasonló bronzfibulát is ugyanezen sír leletei közt őriz gyűjteményünk (III. t. 3, 3a). Különbség csak annyi köztük, hogy a bronzfibula ép, kecsesebb, rozsda sem torzítja, illetve ennek kengyele a tetején két ovális, domború levéltagban kiszélesedik. A szerkezet azonosságát bizonyító vasfibulának a tűje és a láb egy része hiányzik. A lábból csak kengyelre visszahajló kúpos végződés maradt meg, de a sok rozsdától eléggé torzult állapotban. Az egykorú sírleírásban szereplő láncos fibula szintén csorba (III. t. 4). Hiányzik a tűje. A rugó maradványából nem lehet következtetni, hogy a kelta fibulák kéttagú rugójához lett volna hasonló. A kengyelvas íves hajlása megfelel az eddig ismertetett fibulák görbületének. Törzse tömör bronz, közepe táján vastagabb, harántgyürűkkel és hosszanti vonaldísszel tagozott. Tetején két-két hosszanti vonaldísz kissé szélesebb köze ferdén húzott párhuzamos rovátkákkal vált díszesebbé. A fibula lába elég késői időre valló alányuló keskeny lemezzel tartotta a tü hegyét. A láb előrenyúló részén nem látszik törés és ebben a formájában sem vissza nem hajlik, sem pedig a kelta Győr. fibulák nagyobb részénél szokásos kúpos végződést nem találjuk meg. Könnyen lehet, hogy a vékonynyakú kúpos végső dísz letörése ma már a rozsda miatt nem állapítható meg. A ráerősített lánc (III. t. 8) ma már levált róla és mai 23 cm hosszúságában nem is teljes. A lemezekből hajlított láncszemek H-a 0-4, Sz-e 3, a lemez Sz-e 0-15. Nem szól az egykorú jelentés egy 10 cm hosszú láncról, amelyet azonban ugyanehhez a sírhoz beosztva őriz gyűjteményünk (III. t. 9). A láncot alkotó lemezek Sz-e 03, az egyes láncszemek ovális méretei 6x5 mm, tehát jóval nagyobbak, mint az előbbi láncéi. A jobbkézen talált karperec (III. t. 7—7a) belső Ám-i 5, 3x4, 7. Anyaga bronz pálca, kissé lapított körátmérővel (keresztmetszet). 3 cm hosszúságban egymásra hajló végén és közepén 2 3 részben díszítve találjuk a felületet. A díszítést bemélyedő körök és harántbarázdák által előidézett kiemelkedések adják, de inkább a bemélyedő dísz hívja fel magára a figyelmet. A díszített felület a két végen 4—4-5 cm hosszú, középen pedig 5-5 cm (kiterített rajza III. t. 7a). Kár, hogy a rozsda több helyen erősen kikezdte és így a fényképen torzultan láthatjuk a díszítést. A balkéz karperece nem csont, hanem gagát (II. t. 3). Ma három részre törten őrizzük. Ügy látszik, hogy már a sírban törés érte, mert bizonyos torzulás állapítható meg az egyébként egybeállítható darabokon, Ám 4, 2—2-5. A karperec keresztmetszete belső oldalán lapított köralak, Ám 0-6—0-8. Gyűjteményünkben még két bronzkarperecet találunk ugyanebbe a sírba beosztva (II. t. 4, 5). Mindkettő nyitott, de míg az egyik csaknem pontosan köralakú (II. t. 4), törzsének keresztmetszete is kör, díszítése pedig a végéhez közel négy lappal idomított henger, két pálcatagú körgyűrű között, addig a másik lapított köralakot ad (II. t. 5), szintén hengeres karperectörzset mutat, viszont két végét pecsétlőszerűen képezték ki. A karperec egyik oldalán vászonnyomot találunk és ezzel kárpótol bennünket azoknak a nyomoknak elvesztéséért, amelyekről az első régészeti jelentés a nyakperecnél .szólt. A fenti adatok együttes előfordulása mindenképen tájékoztatást nyújt az egyidőben használatos fibulatípusok felől, a vászontechnikáról, a díszítő motívumokról és így hisszük, hogy nem végeztünk felesleges munkát, amikor a ritkább fibulák ismertetésével egyidőben használt többi tárgy ismertetését is adtuk. Lovas Elemér 1 V. ö. Dolg. 1933—34. IX—X. 103. 1., XXX. tábla felső három kép.