Fogorvosi szemle, 2022 (115. évfolyam, 1. szám)
2022-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 115. évf. 1. sz. 2022. n 4 tították el, Ezt követően 3 éves szakmai vándorúton vettek részt (ez idő alatt már szakterületüknek megfelelő beavatkozásokat is végeztek, pl. fogvonás), majd vizsga letétele után váltak a testület teljes jogú tagjává. [2] A borbély-sebészek lakóhelyükről eltávolodva vidéken is elláttak orvosi és fogászati tevékenységet, leginkább vásárokon, de bejutottak nemesi udvarházakba is. A borbély-sebész céhek egyes tagjai a borbélysággal felhagyva a sebek ellátására specializálódtak, nevük seborvos, Wundarzt. (2–3. kép) Az egyházi egyetemekről kikerült, a céhen belüli sebé szeti oktatás mellett a képzés megjelent a világi egyetemek orvosképzési programjában is. Erre először Párizsban a College de St. Come-ban került sor, mely később beolvadt a párizsi egyetembe, ahol 1699-től a fogászat már önálló tárgyként szerepelt. Ettől a kortól beszélünk skolasztikus medicináról. Emellett a kor híres sebészei könyveikben már önálló fejezetet szenteltek a fogászatnak. Így 1564-ben Ambroise Paré írt fogászati ismeretanyagot érintő könyvet (Dix livres de la chirurgie ). A fogászat önálló tudományterületté válását jelzik azon a szakkönyvek, melyek 1728-ban Pierre Fauchard (Le chirurgien dentiste), majd 1756-ban Philip Pfaff ( Ab handlung von der Zähnen des menschlichen Körper) tollából jelentek meg (4–5. kép) Magyarországi helyzet Ami hazánk középkori fogászati ellátását illeti, a források meglehetősen hiányosak, leginkább Pest-Buda ellátottságáról kapunk adatokat. Buda török megszállása (1541–1685) előtti korból az 1403-tól 1490-ig vezetett Buda város jegyzőkönyvében csupán 1475-ben tör ténik bejegyzés bizonyos Miklós borbély ról. A bővebb adatok csupán 1687 után jelennek meg. 1687-ben három sebészről, 1692-ben két borbélyról (Fink János, Fogarasi Borbély Mihály) esik említés. Borbély céhbe történő szerveződésre először 1722-ben a budai német borbélyok, majd 1745-ben a magyar pesti borbélyok vállalkoztak. [3, 5, 14] A borbély céhek tevékenységének országos egységesítését szolgálta az 1745-ben Pozsonyban kiadott Torkos J. J. által szerkesztett Taxa Pharmaceutica Posoniensis, (6. kép) melynek betarta tása a helyhatóságok feladata volt [1, 20]. A vidéki lakosság ellátottságáról igen szegényes infor mációval rendelkezünk. A zsellérsorban élő falusi lakosságnak sem pénze, sem indíttatása sem volt borbélyhoz vagy sebészhez fordulni. Ehelyett az empirikus népi gyógymódokat választotta, melynek alapját a természetben található gyógyfüvek, illetve különböző kémiai anyagok adták [13]. Az olvasni tudó egyházi személyeket az ún. füveskönyvekben leírtak segítették eligazodni, így ők adhattak tanácsot a hozzájuk forduló falusiaknak. A fogászati ellátás (rossz fogak és gyökerek eltávolítása) időszakosan, vásárokon zajlott, ahol vándorsebészek és vándorborbélyok mellett mindennemű képzettség nélküli kontárok távolították el a fájó, be-1. kép: Artzey Büchlein 1530. 2–3. kép: régi fogeltávolító műszerek (fogkulcs, pelikán) 4–5. kép: Pierre Fouchard és Philip Pfaff könyvei