Fogorvosi szemle, 2022 (115. évfolyam, 1. szám)

2022-03-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE 115. évf. 1. sz. 2022. n 32 9. kép: A maxilla-fejecstengely viszony rögzítése, Artex arcív használat közben 10. kép: Centrális okklúzió meghatározása támasztócsapos regisztrálókészülékkel 11. kép: Az artikulátor paramétereinek kalibrálása az asztali szkennerben 12. kép: Fejecspálya egyéni ízületi értékek regisztrálása KaVo Arcus Digma készülékkel értékeken való használathoz elengedhetetlen a felső áll­­csont pozíciójának meghatározása az intercondylaris fej­­ecs ten gely hez. A felső gipszminta így kerül megfelelő pozícióban begipszelésre az artikulátorba egy speciális talpon, illetve ehhez illesztik az alsó gipszmintát. A spe­­ciális átvivő talpakon begipszelt mintákat az asztali la­borszkenner segítségével külön-külön digitalizáltuk. Így tehát az artikulátort magát nem kell a szkennerbe he­lyezni, elég csupán a talpakra gipszelt mintákat be szken - nelni. Ezzel az eljárással egyszerre történik a funkciós minták és azok artikulátoron belüli pozíciójának digitali­zálása. Ezt nevezik indirekt útnak (11–12. kép) . Ha nem a fenti leírást követjük, vagy nem alkalmaz­zuk az alább ismertetésre kerülő ún. direkt útvonalat, akkor a virtuális artikulátor szoftvere csak a Bonwill-há­rom szög alapján illeszti a felső mintát. Így pedig nem lehet használni az egyéni értékre történő programo­­zást. A direkt útvonalat jelentheti egy CBCT felvétel és/ vagy teljes arc-szken készítése és a virtuális artikulátor ezúton történő programozása. Amennyiben ezekhez nem rendelkezünk megfelelő infrastuktúrával és szoft­­veres háttérrel, akkor az általunk bemutatott, vagyis in­­direkt útvonalat követve digitalizálhatjuk a páciens egyéni anatómiai adottságait. Mindezek után került sor az egyéni mozgáspályák ér­­tékeinek meghatározására és beállítására Arcus Dig ma készülék segítségével (KaVo, Németország). A készü­lék előzetesen beállítható, hogy a Frankfurti-horizontá­lishoz viszonyított értékeket digitálisan konvertálja az Artex artikulátorban használható értékekre (13. kép) . Az így digitálisan kinyerhető szagittális fejecs pá lya­szöget, a Bennett-szöget, valamint a side shift értékét a tervező program virtuális artikulátorában is beállí­tottuk (14. kép) . A kiegyensúlyozott okklúziós típusok, mint például a bilaterális balansz okklúzió is, csak telje­sen egyéni értékre programozott artikulátorral valósít­­hatóak meg. Ennek hiányában a program kizárólag kö­zépértéken használható, ami növeli a próbafogsor és a kész pótlás korrekciójának szükségességét. A harapási sablonon rögzített információkat, szüksé­ges irányvonalakat (középvonalat, orrszárnyvonalat, va­­la mint a frontfogak magasságát mutató „mosolyvona lat”) a rajzoló készülék felső felének viaszsáncába karcol­tuk. Hogy ezeket az információkat is használni tudjuk a tervező programban, be kellett szkennelni a sáncokat. Ehhez a felületüket egy a szkennelés megkönnyítésé­re szolgáló scanspray-vel kellett befújni, így láthatóvá váltak a jelölések (15. kép) . A sablont ezután virtuálisan illesztve az interalveoláris térközbe, segítségünkre volt a műfogak pozicionálásában. A különböző elemek szkennelése után az adatokat beolvassuk a teljes kivehető fogpótlások tervezésére al-

Next

/
Thumbnails
Contents