Fogorvosi szemle, 2022 (115. évfolyam, 1. szám)
2022-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 115. évf. 1. sz. 2022. n 32 9. kép: A maxilla-fejecstengely viszony rögzítése, Artex arcív használat közben 10. kép: Centrális okklúzió meghatározása támasztócsapos regisztrálókészülékkel 11. kép: Az artikulátor paramétereinek kalibrálása az asztali szkennerben 12. kép: Fejecspálya egyéni ízületi értékek regisztrálása KaVo Arcus Digma készülékkel értékeken való használathoz elengedhetetlen a felső állcsont pozíciójának meghatározása az intercondylaris fejecs ten gely hez. A felső gipszminta így kerül megfelelő pozícióban begipszelésre az artikulátorba egy speciális talpon, illetve ehhez illesztik az alsó gipszmintát. A speciális átvivő talpakon begipszelt mintákat az asztali laborszkenner segítségével külön-külön digitalizáltuk. Így tehát az artikulátort magát nem kell a szkennerbe helyezni, elég csupán a talpakra gipszelt mintákat be szken - nelni. Ezzel az eljárással egyszerre történik a funkciós minták és azok artikulátoron belüli pozíciójának digitalizálása. Ezt nevezik indirekt útnak (11–12. kép) . Ha nem a fenti leírást követjük, vagy nem alkalmazzuk az alább ismertetésre kerülő ún. direkt útvonalat, akkor a virtuális artikulátor szoftvere csak a Bonwill-három szög alapján illeszti a felső mintát. Így pedig nem lehet használni az egyéni értékre történő programozást. A direkt útvonalat jelentheti egy CBCT felvétel és/ vagy teljes arc-szken készítése és a virtuális artikulátor ezúton történő programozása. Amennyiben ezekhez nem rendelkezünk megfelelő infrastuktúrával és szoftveres háttérrel, akkor az általunk bemutatott, vagyis indirekt útvonalat követve digitalizálhatjuk a páciens egyéni anatómiai adottságait. Mindezek után került sor az egyéni mozgáspályák értékeinek meghatározására és beállítására Arcus Dig ma készülék segítségével (KaVo, Németország). A készülék előzetesen beállítható, hogy a Frankfurti-horizontálishoz viszonyított értékeket digitálisan konvertálja az Artex artikulátorban használható értékekre (13. kép) . Az így digitálisan kinyerhető szagittális fejecs pá lyaszöget, a Bennett-szöget, valamint a side shift értékét a tervező program virtuális artikulátorában is beállítottuk (14. kép) . A kiegyensúlyozott okklúziós típusok, mint például a bilaterális balansz okklúzió is, csak teljesen egyéni értékre programozott artikulátorral valósíthatóak meg. Ennek hiányában a program kizárólag középértéken használható, ami növeli a próbafogsor és a kész pótlás korrekciójának szükségességét. A harapási sablonon rögzített információkat, szükséges irányvonalakat (középvonalat, orrszárnyvonalat, vala mint a frontfogak magasságát mutató „mosolyvona lat”) a rajzoló készülék felső felének viaszsáncába karcoltuk. Hogy ezeket az információkat is használni tudjuk a tervező programban, be kellett szkennelni a sáncokat. Ehhez a felületüket egy a szkennelés megkönnyítésére szolgáló scanspray-vel kellett befújni, így láthatóvá váltak a jelölések (15. kép) . A sablont ezután virtuálisan illesztve az interalveoláris térközbe, segítségünkre volt a műfogak pozicionálásában. A különböző elemek szkennelése után az adatokat beolvassuk a teljes kivehető fogpótlások tervezésére al-
